Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

45.1.6. A fogak összetételének változásai

Zománc

Az életkorral egyes nyomelemek, így a fluor koncentrációja a zománc felszíni rétegeiben növekszik, a mineralizáció foka helyenként eléri a 98%-ot. Más oldalról viszont az organikus interprizmatikus mátrix fokozódó kalcifikációja miatt a zománc törékennyé válik. Az idősek fogainak sötétes elszíneződéséért az ionok lerakódása, a fokozódó kalcifikáció és a szekunder dentinképzés a felelős, de exogén tényezők is szerepet játszanak.

Savhatásra (oka a csökkent nyáltermelés, savas pH-jú gyógyszerek szedése, reflux) a csökkent savoldékonyság ellenére a fogakon erosiók alakulnak ki. Az attríciós és az abrasiós kopások gyakorisága és mértéke a kor előrehaladtával nő. A felsorolt változások időskorban megnehezítik vagy kontraindikálják a fogak sínezése céljából történő adhezív elhorgonyzást.

Dentin

Az élet során jellemző a szekunder dentin folyamatos képződése. Ez a dentin a primer dentinhez képest kevesebb számú és szabálytalan formájú tubulusokkal rendelkezik; a molaris fogakon elsősorban a pulpakamra occlusalis falán, míg a frontfogakon a vestibularis pulpafalon kifejezett. Patológiás ingerekre – a pulpa reakciójaként – képződő dentin a tercier dentin, melynek felépítése még szabálytalanabb. Ezért a pulpasapkázás idősebb páciensek esetén gyakran sikertelen.

A peritubularis dentin állandó képződése következtében a gyökérdentin fokozottan szklerotizálódik, emiatt a dentin egyre transzlucensebbé válik. Ez a folyamat az impactált és retineált fogakon is bekövetkezik. A szekunder dentin és a dystrophiás mineralizáció miatt keletkező szűkület a gyökércsatorna-bemenet megtalálását és a gyökércsatornák feltárását is megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi.

Pulpa

A szekunder és tercier dentin képződésének következtében az életkor előrehaladtával a pulpaüreg egyre kisebb lesz.

A pulpa ereiben fokozódik az arteriosclerosis. A folyamatos szekunder dentinés cementappositio miatt beszűkül a foramen apicale, ami a pulpa keringésének és az idegek működésének csökkenéséhez vezet. A rossz vérellátás következtében az odontoblastok degenerálódnak. Csökken a fibroblastok, nő a kollagén és a reticularis rostok száma. Mindez zavart okoz a mineralizációban. Ezek magyarázzák azt a klinikai tapasztalatot, hogy az idősek fogain végzett vitalitásvizsgálat gyakran vezet téves eredményhez.

Cement

Az élet folyamán a cement elsősorban a periapicalis és az interradicularis területen vastagodik meg. Az appositiót egyéb külső és belső faktorok is befolyásolják (pl. traumás occlusio, cervicalis csontlebontódás). Ez a cementappositio nehezítheti az extractiót és a gyökércsatornák tágítását. Klinikai szempontból előnyt is jelent; a csatornák túltágítása időskorban ritka.

Caries

Az életkor függvényében lelassul a cariesszaporulat és megváltozik a carieslokalizáció. Az időskorban keletkező caries esetén a tipikus lokalizációs hely a szabaddá vált gyökérfelszín. A caries általában a zománc–cement határon kezdődik. Elérve a cementet, a Sharpey-rostok rostcsatornái mentén terjed, majd a dentinben, a tubulusok mentén halad tovább. A dentintubulusok obliterációja miatt az occlusalis felszínig nem jut el. Gyakran a felszínnel párhuzamosan halad és cirkuláris cariesek kialakulását eredményezi.

A parodontium elváltozásai

A parodontalis erekben fokozódik az arteriosclerosis, de nem bizonyított, hogy ez és a parodontium patológiás történései között szignifikáns összefüggés lenne. A gyökérhártyarostok megvastagodnak, az interfibrillaris matrix állománya csökken, a kollagén aránya nő. A gyökérhártya sejtszegényebb lesz: kevesebb fibroblast, cementoblast és osteoblast található. A hyalinos és chondroid degeneráció oka a csökkent oxigenizáció és a sorozatos mikrotrauma. Időskorban a gyökérhártya rostok között sok kalcifikációs mag található, és ez ankylosist eredményez, ami nehezíti az extractiót.

A csontos alveolusban az összehangolt csontátépülés üteme lelassul, a csontappositio mértéke csökken. Senilis parodontalis atrophiáról azonban nem beszélhetünk, mivel a tapadásveszteség általában gyulladásos eredetű.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero