Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


47.1.4. A nyelőcső daganatai

A leggyakoribb malignus nyelőcsődaganat a laphámcarcinoma, ezt követi az adenocarcinoma. Egyéb ritka formák: kissejtes carcinoma, sarcoma, lymphoma, metastaticus daganatok.
A pontos patogenezis-patomechanizmus nem ismert. Összetett és multifaktoriális betegség. A lehetséges rizikótényezőket a 47-3. táblázat foglalja össze.
A nyelőcsőrák incidenciája a különböző földrajzi régióknak megfelelően jelentős különbségeket mutat. Magyarországon a prevalencia lassan emelkedő tendenciát mutat (2–6/100 000 lakos). A férfi/nő arány: 7/1. Az életkor előrehaladásával nő az incidenciája.
 
47-3. táblázat. A nyelőcsőrák lehetséges rizikótényezői
  • Laphámrák
  • Dohányzás
  • Alkoholfogyasztás
  • Nyálkahártyát irritáló tényezők
    • igen forró tea rendszeres fogyasztása
    • sugárzás okozta szűkület
    • achalasia
    • lúgfogyasztás
  • Carcinogen hatás
    • étkezési nitritek
    • gombatoxinok
  • Egyéb okok
    • általános rossz tápláltság
    • A-vitamin-hiány
    • Tylosis palmaris-plantaris
    • Plummer–Vinson-szindróma (glossitis, vashiány, nyelőcső-érintettség)
  • Adenocarcinoma
  • Gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD)
  • Barrett-nyelőcső
  • Obesitas
  • Diétás tényezők (kevés gyümölcs, zöldség és rostfogyasztás fokozott kockázatot jelent)
 
 
Két évtizeddel ezelőtt a nyelőcsőrákok jelentős része laphámrák volt, azóta az adenocarcinoma incidenciája jelentősen megnőtt, a laphámrák aránya viszont változatlan maradt.
Klinikum. Korai szakban a nyelőcső-carcinoma gyakorlatilag teljesen tünetmentes. A legfontosabb tünetek a dysphagia és a fogyás. Odinophagia, az emésztetlen étel regurgitatiója, hányinger, hányás, aspiratiós pneumonia, retrosternalis diszkomfortérzés, fájdalom, epigastrialis fájdalom szintén jelentkezhet. Előrehaladt daganat haematemesist, haemoptoét, melaenát, tracheo-oesophagealis, oesophago-pleuralis fistulát és következményes pulmonológiai tüneteket okozhat. A sympathicus idegek érintettsége Hornerszindrómát, a n. laryngeus recurrens érintettsége pedig rekedtséget okozhat. A vena cava szindróma, a malignus pleuralis folyadékgyűlem, a malignus ascites, a diaphragmaparesis, a nagyerek érintettsége igen rossz prognózisú szövődmények.
Kivizsgálás. Minden rizikótényezővel rendelkező (dohányzás, alkoholfogyasztás, évtizedek óta fennálló GERD) idős beteg esetében, akinél dysphagia és fogyás lép fel, gondolni kell a nyelőcsőrák lehetőségére. A dysphagia kivizsgálásakor a nyelés-röntgenvizsgálat (báriumos kontraszt-oesophagographia) és a felső panendoscopia (oesophagogastroscopia) a két legfontosabb vizsgálati módszer. Az endoscopos vizsgálat során a kefecitológia és a biopsia kombinálása növeli a diagnosztikus hatékonyságot. A megfelelő stádium(staging) beosztáshoz és az operabilitás eldöntéséhez nélkülözhetetlen a mellkas-mediastinalis CT, valamint az endoscopos ultrahang(EUS) vizsgálat.
Differenciáldiagnosztika. A nyelőcsőrák elkülönítendő az egyéb etiológiájú szűkületektől (GERD, korrozív sérülések), az achalasiától, a cardiatájra lokalizálódó gyomoradenocarcinomától, valamint a nyelőcsőre terjedő bronchustumortól.
Szövődmények. Haemoptoe, haematemesis, aspiratiós pneumonia, vashiányos anaemia, melaena, tracheo-oesophagealis fistula, oesophagopleuralis fistula, malignus pleuralis folyadékgyűlem, malignus ascites, Horner-szindróma, n. laryngeus recurrens paresis, diaphragma és n. brachialis paresis, vena cava-szindróma, nagyerek erodálásából adódó fatalis vérzés.
 
Kezelés
Lokalizált betegség esetén az I. és II. stádiumú betegségben az oesophagectomia a standard beavatkozás, melynek műtéti mortalitása 7% körül van. A kuratív resectión átesett betegek túlélése is csupán 12–15 hónap. Gyakran a számos (elsősorban cardiovascularis, pulmonalis) társbetegség határt szabhat az invazív műtéti beavatkozásnak.
Az ún. multimodális kezelés (besugárzás, kemoterápia és sebészi resectio együttes alkalmazása) biztosítja a leghosszabb túlélést.
Áttétet adó, előrehaladt daganatok esetében a palliatio a fő célkitűzés. A kemoterápia, a besugárzás és az endoscopos beavatkozások javíthatják a betegek életminőségét. Az endoscopos technikák közül a műanyag, illetve táguló (expandáló) fémstentek alkalmazása terjedt el leginkább. További palliátiós endoscopos technikák: elektrokauteres ablatio, fotodinámiás kezelés, Nd:YAG lézerablatio.
Prognózis. Az átlagos túlélés 12% körüli. A betegség kimenetelét alapvetően a stádium határozza meg: korai stádiumban a nyelőcsőrák potenciálisan gyógyítható, a diagnózis pillanatában azonban a legtöbb betegnek előrehaladt, rendszerint inoperábilis betegsége van. A meglévő súlyos (pl. cardiopulmonalis) társbetegségek tovább ronthatják a prognózist.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave