Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


47.2.2. Helicobacter pylori asszociált pepticus fekélybetegség (PUD)

A klasszikus pepticus fekélybetegség (PUD) a gyomornyálkahártya, illetve a bulbus duodeni krónikus gyulladásához társuló folyamat, amelyet a kiújulási hajlam jellemez. A Helicobacter pylori (H. pylori) fertőzésnek fontos szerepe van a patogenezisben, patomechanizmusban.
Epidemiológia. A H. pylori igen elterjedt kórokozó, a fejlődő világ felnőtt lakosságának 80–90%-a fertőzött, míg az iparilag fejlett országokban – a lakosság jobb szocioökonómiai helyzetéből adódóan – a felnőtt populáció csupán 20–30%-a hordozza a fertőzést. Magyarországon a fertőzöttség átlagosan 60– 65%, a 60 éves életkor felett 60–80%. A H. pylori fertőzés akvirálása gyermekkorban, 4–5 éves életkor előtt következik be, a felnőttkori fertőződés aránya csupán évi 1–2%. A fejlett országokban a seroconversio és seroreversio incidenciája azonos: 1%/év alatt van. A sikeres eradikációt követő reinfectio incidenciája a fejlett országokban évente 1–2%.
Patogenezis. A baktérium intragastricus jelenléte nem mindig társul tünetekkel járó kórképpel, pepticus fekélybetegség (PUD) [duodenalis fekély (DU) és gyomorfekély (GU)], vagy MALT-lymphoma kialakulásával a fertőzöttek csupán 10–15%-ban kell számolni. A fertőzés után az illető egyén évtizedekig panaszmentes lehet, a PUD kb. 2–4 évtized múlva manifesztálódhat, míg az atrophiás gastritis kialakulásához rendszerint 40–60 éves baktériumhordozásra van szükség. A baktérium elsősorban az antrum nyálkahártyáján telepszik meg, ritkán a corpus irányába is terjed. Az előbbi – gyakoribb – esetben krónikus antrum gastritis, az utóbbi – ritkább– esetben krónikus pangastritis alakul ki. Az antrum gastritis a szérumgasztrinszint emelkedésével és fokozott sósavtermeléssel jár. A sósav nyombélbe történő ürülése a duodenum bulbusában gyulladást, gastricus metaplasiát, erosiókat, végül duodenalis pepticus fekélyt (DU) hozhat létre. Az alacsony sósavtermeléssel jár pangastritis a gyomorfekély (GU), valamint praecancerosusus eltérések (krónikus atrophiás gastritis, intestinalis metaplasia), végül gyomorrák kialakulásához vezethet. Az antrumpredomináns gastritisben a baktérium 95–100%-ban kimutatható, DU esetében 80–90%-ban, a GU-esetek 70–80%-ában igazolható H. pylori pozitivitás.
A krónikus atrophiás gastritises esetek
50–60%-ért szintén a H. pylori tehető felelőssé.
A H. pylori asszociált fekélybetegekben a sikeres eradikáció után gyorsabb a fekélygyógyulás, alacsonyabb a recidíva arány (2 év alatt <10%), csökken a fekélyek újravérzési aránya.
Klinikum. Epigastrialis fájdalom (lehet éhségfájdalom vagy postprandialis fájdalom), gyakori a hányinger (ételhányás), postprandialis teltségérzés, étvágytalanság.
Kivizsgálás. A PUD diagnosztikájának „aranystandardja” a gastroscopia, amelynek során a helyes makroszkópos diagnózis mellett szövettani mintavételre is mód nyílik. Gyomorfekély esetén kötelező a fekély széli részéből, a fekélykráter alapjából, illetve a környező nyálkahártyából a többszörös biopsiás mintavétel. Gyomorfekély esetén a megfelelő konzervatív terápiát követően 4–8 héten belül kontroll endoscopiára és szövettani mintavételre sort kell keríteni! A gyomorröntgenvizsgálat az endoscopia elterjedésével a háttérbe szorult.
A H. pylori fertőzés kimutatásának módozatai: szövettan, szerológiai vizsgálat (ELISA módszerrel), ureakilégzési teszt (UBT), gyors ureáz teszt, PCR, gyors szerológiai tesztek.
Differenciáldiagnosztika. A gyomorfekély (GU) elkülönítendő a nyombélfekélytől (DU). Gyomorfekély esetén mindig ki kell zárni az exulcerált gyomorrákot, valamint a ritkább exulceratióval járó eltéréseket (lymphoma, krónikus fertőzés (pl. tbc) exulcerált formái). A PUD más betegségekkel is összefügghet: Zollinger–Ellison-szindróma, szisztémás mastocytosis, I. típusú multiplex endokrin neoplasia, krónikus tüdőbetegségek, krónikus veseelégtelenség, Crohn-betegség, hyperparathyreosis, polycytaemia vera, krónikus pancreatitis. Ezért atípusos klinikum esetén a háttérben a fenti ritkább lehetőségeket is keresni kell.
Szövődmények. Vérzés (occult vérzés, masszív haematemesis, melaena); perforatio, penetratio a környező szövetekbe, szervekbe (pl. pancreasba); pylorusstenosis.
 
Kezelés
A nemzetközi és hazai konszenzus értekezletek állásfoglalásai alapján pepticus fekélybetegségben a H. pylori eradikáció feltétlenül indokolt. Az eradikációs kezelés során általában hármas kombinációt alkalmazunk: két antibiotikumot PPI szerrel kombinálunk rendszerint 1 hétig. Leggyakrabban alkalmazott antibiotiumok: amoxicillin, clarithromycin, metronidazol, tetracyclin.
Az első sikertelen eradikációs kezelés után a második kezelést gasztroenterológus javaslata alapján indokolt elvégezni.
A H. pylori eradikációs kezelés sikerességét minden esetben le kell ellenőrizni. Erre leginkább a noninvazív ureakilégzési teszt (UBT) alkalmazandó, de hangsúlyozandó, hogy gyomorfekély esetén a kötelező az endoscopos kontroll során hisztológiai módszerrel is ellenőrizni lehet az eradikáció sikerességét.
Sebészi kezelés szövődmények esetén jön szóba (perforatio, pylorusstenosis, endoscopos technikával nem csillapítható vérzés). A nehezen gyógyuló, 12 hét utáni is perzisztáló gyomorfekély mindig felveti az exulcerált gyomorrák lehetőségét, ilyenkor, amennyiben a beteg általános állapota lehetővé teszi, sebészi exploratióra, illetve csonkoló műtétre van szükség.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave