Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

48.1. Vastagbél-diverticulosis

A vastagbél-diverticulum olyan kiboltosulás, amelynek falában a colon valamennyi rétege megtalálható. Leggyakrabban a sigma és a colon descendens területén alakulnak ki. Etiológiája, patogenezise nem ismert. A nyugati társadalmakban jóval gyakoribb az előfordulása. A diétás rostokban szegény étrend és az idősödő társadalom magyarázhatja a diverticulosis emelkedő prevalenciáját. A diétás tényezők fokozott vastagbél motoros aktivitáshoz és intraluminalis nyomásfokozódáshoz vezetnek, amelyek az életkor előrehaladásával a vastagbél izomzatának elvékonyodásához és a vastagbélfal meggyengüléséhez vezetnek.

A diverticulosis prevalenciája az életkorral nő, 80 éves korban elérheti a 80%-ot.

Klinikum. Megkülönböztetünk diverticulosist (80%), valamint tüneteket okozó diverticulitist (20%). A diverticulumok 2/3-a a sigmabélre lokalizálódik.

A diverticulosis az esetek jelentős részében tünetmentes. Tüneteket okozó diverticulosis esetén rendszerint a has bal alsó kvadránsában fellépő fájdalom, diszkomfortérzés, bal alhasi nyomásérzékenység jellemző. A tünetekhez székrekedés vagy székrekedés-hasmenés váltakozása társul. A klinikum igen hasonlít az irritabilis bél szindróma (IBS), a colorectalis carcinoma által okozott részleges bélelzáródás vagy az ischaemiás colitis tünettanához. A diverticulitistől eltérően a diverticulosis nem jár lázzal, leukocytosissal, és enyhébb a lokális hasi nyomásérzékenység.

A diverticulitis a diverticulosisos betegek kb. 20%-ában alakul ki. Klasszikus esetben spontán hasi fájdalom, esetleg tenesmus, rendszertelen székletürítés (székrekedés/hasmenés váltakozása), tapintható hasi rezisztencia, kifejezett lokális nyomásérzékenység, láz, leukocytosis, gyorsult süllyedés, emelkedett CRP-szint jellemzi a kórképet. Mivel a leggyakoribb lokalizáció a sigmatáj, a diverticulitist az időskor „bal oldali appendicitisének” is nevezik. Ritkán coecumtáji diverticulitisszel is számolni kell, ilyenkor a fájdalom a jobb alsó hasi régióban jelentkezik.

Szövődmények: fedett perforatio, pericolicus tályoggal, Douglas-tályog, stenosis, esetenként ileus, fistulaképződés (húgyhólyaggal, hüvellyel, vékonybélkaccsal), a szabad perforatio pedig peritonitist okoz. A diverticulumokból (pl. NSAID-szedés esetén) életet veszélyeztető bélvérzés indulhat el. Recidiváló diverticulitisek esetén gyakoribbak a szövődmények.

Kivizsgálás. Diverticulosis esetén a colonoscopia (sigmoidoscopia) elvégzése alapvető fontosságú a carcinoma kizárása céljából. Az irrigoscopia gyakran pontosabban igazolhatja a diverticulosis lokalizációját, mint az endoscopia.

Diverticulitis esetében a kivizsgálást neminvazív képalkotó eljárásokkal kell kezdeni. A hasi ultrahang gyulladás esetében megvastagodott falú vastagbélszakaszt, gyulladásos hypervascularisatiót igazolhat. A hasi CT a legpontosabb és legbiztosabb diagnosztikai módszer a diverticulitis és szövődményeinek igazolására. Esetenként igen óvatos, vízoldékony kontrasztanyaggal végzett irrigoscopia segít a pontos lokalizáció megítéléséhez. Perforatio gyanúja esetén natív hasi röntgenfelvételt kell készíteni. Akut diverticulitisben az endoscopos vizsgálat rendszerint ellenjavallt (az eszköz mechanikus hatása, illetve akár kevés levegő befújása is perforatio veszélyével járhat). A diverticulitis lezajlását követően azonban az egyidejűleg meghúzódó esetleges malignus folyamat kizárása acéljából, az endoscopos vizsgálat feltétlenül elvégzendő.

Differenciáldiagnosztika. Alapelv, hogy tünetek esetében időskorban sohasem szabad a diverticulosis egyedüli diagnózisával megelégedni, minden esetben ki kell zárni a colorectalis carcinomát. Amennyiben a malignitás kizárható, a diverticulosist-diverticulitist el kell különíteni az irritabilis bél szindrómától, a gyulladásos bélbetegségtől, idős nők esetében pedig nőgyógyászati betegségektől (adnexitis, adnextumor).

Diverticulosis kezelése

Székletrendezés (rendszeres, könnyű székletürítés biztosítása); rostanyagban gazdag étrend és bőséges folyadékfogyasztás szükséges.

Diverticulitis kezelése

A klinikum súlyosságától függően az alábbi stratégiák közül választhatunk:

Konzervatív kezelés:

Enyhe diverticulitis esetén: a betegek egy része ambulanter is kezelhető, salakszegény étrend, széles spektrumú antibiosis alkalmazása (pl. fluorokinolon + metronidazol). Görcsös fájdalmak esetében spasmolyticus, illetve egyéb tüneti terápia adható. Panaszmentesség és a gyulladásos laboratóriumi jelek megszűnése esetén rostdús étrendre lehet áttérni.
Súlyos, hiperakut diverticulitis esetén: kórházi kezelés szükséges, koplalás, lokális jégtömlő alkalmazása, parenteralis táplálás, széles spektrumú antibiotikumok, szoros hasi és laboratóriumi ellenőrzés a szövődmények korai felismerése céljából.

Műtét:

Azonnali műtét indokolt: szabad vagy fedett perforatio, konzervatív módon nem uralható masszív vérzés esetén.
Sürgős műtét választandó: fistulaképződés, stenosis, ismétlődő vérzés, valamint olyan esetben, amikor a carcinoma nem zárható ki egyértelműen.
Relatív műtéti indikációt képez a recidiváló, tartósan panaszokat okozó diverticulitis. Kezdődő stenosis, valamint a gyulladás területén tartósan tapintható hasi terime szintén műtéti indikációt képezhet.

Ilyen esetekben a műtéti indikáció felállításakor mindig mérlegelni a beteg általános állapotát, a társbetegségek jelenlétét.

Egy lépésben történő műtét során a diverticulumokat tartalmazó bélszakasz resectióját végzik. Sürgős műtét, súlyos állapot esetén kétszakaszos műtétet végeznek: első lépésben resectio és anus praeter kialakítására, majd második lépésben az anus praeternaturalis megszüntetésére kerül sor. A tervezett műtét kb. 1%-os mortalitású, míg rossz állapotú beteg esetében a sürgősségi műtétnek igen magas (20–50%-os) a mortalitása. Alapelv, hogy minél korábban okoz tüneteket a diverticulum a beteg életében, annál hamarabb válik indokolttá a műtéti beavatkozás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero