Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

48.2. Colorectalis carcinoma

A vastagbél és a végbél rosszindulatú daganata (colorectalis carcinoma – CRC). A CRC precancerosus állapotai a polypusok (adenomák), amelyek szövettani szerkezetüket tekintve lehetnek tubularis, tubulovillosus és villosus felépítésűek. A malignizálódási hajlam a villosus komponens arányával, valamint az adenoma méretével (különösen 1 cm felett) arányosan nő. A CRC 95%-a adenocarcinoma, a ritka szövettani típusokhoz tartoznak az adenosquamosus, carcinoid, kissejtes, valamint mesenchymalis tumorok. Incidencia. A CRC a második leggyakoribb rosszindulatú daganat férfiakban a bronchuscarcinoma, nőkben pedig az emlőcarcinoma után. Incidenciája 32–38/100 000 lakos. Magyarországon évente több mint 7600 új CRC-vel kell számolni. A legtöbb CRC polypusokból (adenomából) alakul ki. Az átlagpopuláció 10–24%-ában igazolható adenoma, közülük 5%-ban alakul ki CRC. Az adenomák incidenciája az 55–65 éves populációban a legnagyobb. A CRC 90%-a 50 év felett jelentkezik, az incidencia a 65–75 éves populációban a legnagyobb.

Etiológia. A CRC kialakulása egy több lépcsős, többtényezős folyamat, ahol az adenoma–CRC szekvencia (normál vastagbél → kis adenoma → nagyméretű villosus adenoma → CRC) 10–15 évet vesz igénybe.

48-1. táblázat. A sporadikus vastagbélrák kialakulását befolyásoló életviteli-étkezési tényezők

Incidenciát növelő tényezők
- dohányzás
- kalóriadús étrend
- nagy mennyiségű húsfogyasztás
- nagy mennyiségű zsírfogyasztás
- jelentős alkoholfogyasztás
- mozgásszegény életmód
- elhízás
Incidenciát vélhetően csökkentő tényezők

rostdús étrend

friss gyümölcs/zöldség

vitaminok

magas kalciumbevitel

A CRC etiológiáját illetően megkülönböztetünk sporadikus CRC-t (az esetek kb. 75%ában), pozitív családi halmozódást (15– 20%), hereditaer nem polyposis coloncarcinomát (HNPCC), familiáris adenomatosus polyposist (FAP) (1%) és gyulladásos bélbetegségekhez (IBD) társuló CRC-t (1%) (48-1. táblázat).

A CRC kialakulása szempontjából három rizikócsoportot szokás megkülönböztetni (48-2. táblázat).

48-2. táblázat. A vastagbélrák kialakulása szempontjából eltérő kockázatú csoportok

Alacsony kockázatú csoport (65–75%)

tünetmentes populáció
- rizikótényezők nélküli egyének (nincs pozitív családi anamnézis)
Közepes kockázatú csoport (20–30%)

vastagbélrák a családban (elsőfokú rokonnál)
- >1 cm-es adenoma vagy többszörös adenoma
vastagbélrák az anamnézisben (daganatresectio utáni állapot)
nőgyógyászati daganat, irradiatio az anamnézisben
Nagy kockázatú csoport (5–8%)
- familiaris adenomatosus polyposis (FAP) szindróma
- hereditaer nonpolyposis colon carcinoma (HNPCC)
- gyulladásos bélbetegségek (IBD)

Klinikum. A CRC legfontosabb tünetei a következők: megváltozott széklethabitus (legjellemzőbb a székrekedés és hasmenés váltakozása), amely elsősorban a bal oldali colont érintő daganatokra jellemző, míg a jobb oldali vastagbél-érintettség esetén ez csak késői tünet szokott lenni; véres széklet, occult vérzés; vashiányos vérszegénység; hasi fájdalom, fogyás, étvágytalanság; hőemelkedés-láz. Az első tüneteket gyakran már távoli áttétek okozzák (máj-, tüdő, központi idegrendszeri áttétek esetében).

A fizikális vizsgálat során bármely tapintható hasi terime – térfoglaló folyamat esetén a CRC lehetőségére is gondolni kell. A rutin fizikális vizsgálathoz a rectalis digitalis vizsgálat is elengedhetetlen.

Áttétképződés. A locoregionalis nyirokcsomók mellett a CRC elsődleges távoli áttéte a májban keletkezik. Az áttétképződés során, a májáttétek mellett elsősorban a tüdőmetastasisokkal kell számolni. Az agyban és a csontokban ritkán alakulnak ki áttétek, ezeket csak tünetek esetén kell keresni. A rectumból a daganatos sejtek a praevertebralis plexusba juthatnak. Különleges a Krukenberg-tumor, amikor a tápcsatornai daganatból mindkét petefészekben áttét képződik. Ritka a köldöktájéki áttét (ún. Sister Mary Joseph csomó), amely azonban nemcsak a vastagbélből származhat.

Diagnózis. A laboratóriumi vizsgálatok közül a legértékesebb a széklet occult vér meghatározás (FOBT), valamint a vashiányos, microcytaer anaemia kimutatása. A tumormarkerek (elsősorban a carcinoembryonalis antigén-CEA) a nem megfelelő szenzitivitás-specificitás miatt a rutin diagnosztikában kisebb szerepet játszanak, de a posztoperatív gondozás szerves részét képezik.

Az eszközös vizsgálatok közül a legjelentősebb a colonoscopia. Mindig törekedni kell a total colonoscopia elvégzésére (a teljes vastagbél áttekintésére). A vizsgálatnak nagy a szenzitivitása-specificitása, lehetőség van a végleges diagnózist megerősítő szövettani mintavételre, valamint a tumor mellé gyakran társuló polypusok endoscopos eltávolítására.

Az irrigoscopia alkalmazása visszaszorulóban van: elvégzése csak azokban az esetekben indokolt, amikor a beteg állapota nem teszi lehetővé a megterhelőbb colonoscopia elvégzését, vagy amikor anatómiai okok (elsősorban daganatos stenosis) miatt a preoperatív total colonoscopia nem lehetséges.

A CRC stádiumbeosztásához nélkülözhetetlen a mellkasröntgen-, a hasi-kismedencei ultrahang-, illetve CT-, ritkábban MR-vizsgálat, rectumdaganat esetében pedig a transrectalis ultrahangvizsgálat.

Sebészi kezelés

A colon transversumra lokalizálódó tumorok esetén rendszerint segmentalis resectióra kerül sor, míg a bal oldali (flexura lienalis, colon descendens, sigma) lokalizáció esetén bal oldali hemicolectomiát, a flexura hepatica, colon ascendens, coecum daganatai esetében jobb oldali hemicolectomiát végeznek. Rectumcarcinoma esetén lehetőség szerint sphincter megtartó műtétre kell törekedni, ha ez technikai okok, vagy hisztomorfológiai kritériumok miatt nem kivitelezhető, akkor abdominoperionealis resectio történik. A lokalizált (Dukes A, B, C1) stádiumú daganatok a radikalitás igényével operálhatók, míg a kiterjedt, távoli áttétet adó (Dukes C2, D stádiumú) tumorok esetén rendszerint csak palliatív műtét végezhető.

Onkológiai kezelés

A kemoterápia elbírálásához a Dukesstádium elengedhetetlen. Adjuváns kemoterápia elsősorban nyirokcsomóáttétekkel járó (Dukes C stádiumú) esetekben indokolt. Ha a daganat nem terjedt át a bélfalon (Dukes A-B), rutinszerűen nem végzünk kemoterápiát. Az adjuváns kemoterápia választandó módja az iv. bolusban alkalmazott kis dózisú leucovorin/5-fluorouracil (5FU/FA) kemoterápia („Mayo-protokoll”). Rosszabb prognózisú esetekben mérlegelni kell az intenzívebb „De-Gramont”-protokoll szerinti kemoterápia alkalmazását. Előrehaladott vastagbélrákban az elmúlt években számos új gyógyszer – irinotecan, oxaliplatin, raltitrexed, endrecolomab (monoklonális antitest), valamint per os adható szerek (capecitabin, tegafur/uracil, eniluracil) hatékonysága nyert bizonyítást.

A korszerű adjuváns kezelés alkalmazásával a CRC mortalitása egyértelműen csökkenthető: míg kemoterápia nélkül a CRC miatt operált betegek csak 50–55%-a gyógyul meg, addig adjuváns kemoterápiával a gyógyulási arány 65–70%-ra növelhető.

A végbélrák kezelésében a preoperatív sugárkezelés nagymértékben javította a gyógyulási eredményeket.

Előrehaladott CRC, távoli áttétek esetében (Dukes D) a palliatív resectio mellett a solitaer (máj, tüdő) áttétek sebészi ellátása is indokolt (metastasectomia). Májáttétekben lokális intraarteriás kemoterápia, kemoembolizáció, percutan etanol-infiltráció, peritoneumáttétek esetén pedig intraperitonealis kemoterápia is végezhető.

Prognózis. A CRC kezelése utáni relapszust előrejelzi a bélelzáródás, a perforáció, a környező szövetek beszűrődése, és a locoregionalis áttétek jelenléte. A CRC prognózisát elsősorban a sebészi resectio időpontjában megállapított (Dukes) stádium határozza meg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero