Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


49.1. Felső gastrointestinalis vérzés

Az akut felső gastrointestinalis vérzések 35–45%-a idős betegekben lép fel, és ebből a betegcsoportból kerül ki az emésztőszervi vérzésre visszavezethető mortalitás 10%-a. A mortalitás csökkenésének elmaradása azt sugallja, hogy a fejlettebb diagnosztikából, monitorizálásból és terápiából eredő hosszabb túlélést sajnálatos módon ellensúlyozza a magas kockázatnak kitett időskorú betegek számának megnövekedése.
49-1. táblázat. Az idős betegekben előforduló akut felső gastrointestinalis vérzések leggyakoribb okai
  • Pepticus fekélybetegség (Helicobacter pylori vagy NSAID-asszociált)
  • Gastrooesophagealis varixok
  • Reflux oesophagitis és nyelőcső fekély
  • Mallory-Weiss lézió
  • Rosszindulatú daganatok
  • Dieulafoy fekély
  • GAVE (gastric antral vascular ectasy)
  • Aortoentericus fistula
  • Gastroduodenalis arteriovenosus malformatio
 
 
Az idős betegekben előforduló akut felső gastrointestinalis vérzések leggyakoribb okait az 49-1. táblázatban tüntettük fel. A fekélyes újravérzés és a morbiditás, illetve mortalitás klinikai és endoscopos kockázati tényezőit a 49-2. táblázatban és 49-3. táblázatban ismertetjük. Az idős betegeknél észlelt magasabb morbiditási és mortalitási mutatók inkább a súlyos komorbiditások (kardiológiai, pulmonológiai, nefrológiai, neurológiai és transzfúziós szövődmények, gyógyszermellékhatások), mint az életkor számlájára írhatók, mivel 60 év felett az életkor további emelkedése már nem jár a mortalitási arány növekedésével (49-4. táblázat, 49-5. táblázat). Az idős betegekben a felső gastrointestinalis vérzés klinikuma több ponton is eltér a fiatal betegcsoportban észleltektől. A vérzést kísérő hasi fájdalom ritkább, atípusos és nehezen definiálható. A dyspepsiás panaszok még a nemszteroid gyulladásgátlókat (nemszteroid antiinflammatory drug, NSAID) szedőknél sem gyakoriak. Fizikális vzsgálattal ritkábban észlelünk nyomásérzékenysget. Az időskori pepticus fekélybetegség gyakrabban jár vérzéssel, anaemiával és perforatióval. A klinikai kép részletei sokszor nehezen tárulnak fel az idős betegek csökkent vizuális és kognitív funkciói miatt (pl. az autoanamnézisre nem támaszkodhatunk a haematemesis és a haemoptysis elkülönítésében). Ismeretlen eredetű collapsusok esetén is feltétlenül fel kell vetni gastrointestinalis vérzés gyanúját.
 
49-2. táblázat. A fekélyes újravérzés klinikai kockázati tényezői
  • Hemodinamikai instabilitás
  • Haematemesis vagy haematochesia formájában manifesztálódó vérzés
  • Nasogastricus szondán át a gyomoraspirátumból el nem távolítható vér
  • 60 év feletti életkor
  • Súlyos alapbetegségek
  • Coagulopathia
  • Hospitalizáció
 
 
49-3. táblázat. A fekélyes újravérzés és a mortalitás endoscopos kockázati tényezői
Endoscopos kép
Újravérzés (%)
Műtét (%)
Mortalitás (%)
Tiszta fekélyalap
5
0,5
2
Véralvadék
22
10
7
Ércsonk
43
34
11
Artériás vérzés
55
35
11
 
49-4. táblázat. A felső gastrointestinalis vérzés mortalitása súlyos kísérőbetegségek esetén
Betegség
Mortalitás (%)
Akut veseelégtelenség
63,6
Légzési elégtelenség
57,4
Icterus
42,4
Szívelégtelenség
28,4
 
49-5. táblázat. A felső gastrointestinalis vérzés mortalitása a különböző korcsoportokban
Életkor (év)
Mortalitás (%)
<60
0,5–16
>60
6–44
>70
14–44
>80
13–31
 
A felső gastrointestinalis vérzésben szenvedő idős betegek kezelésében az első lépés a hemodinamikai stabilitás helyreállítása, ezért e betegeket intenzív osztályos körülmények között szükséges monitorizálni. A centrális vénás nyomás követésével megelőzhető a betegek túlzottan gyors és nagymérvű volumenpótlása, melynek veszélye leginkább a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél jelentős. Idős vérző betegekben a transzfúzió indikációja a kezelés ellenére is folyamatos vérzés, shock, igen alacsony hematokrit érték (Ht<20%), és a rossz szöveti oxigenizációra visszavezethető tünetek (pl. angina). Varixvérzés esetén azonban tilos a normális hematokritértéket a transzfúzió céljául kitűzni, mivel a megnövekedett vérvolumen a portalis hypertensio fokozódását, és ezzel ismételt varixvérzést idézi elő. A kolloid és krisztalloid oldatok gyors és excesszív mennyiségű infúziója pedig még egészséges emberekben is tüdőoedema képződéséhez vezethet. Felső gastrointestinalis vérzésnél (ha a varixvérzés kizárható) kötelező a nasogastricus szonda levezetése. Kevésbé ismert tény, hogy a duodenalis vérzések 15%-ában a szonda aspirátuma nem tartalmaz vért, illetve hogy az epésen festenyzett gyomortartalom nem zárja ki postpyloricus vérzésforrás lehetőségét.
Felső panendoscopiára csak hemodinamikailag stabil betegekben kerülhet sor. Az aspirációs szövődmények elkerülésére célszerű a vizsgálatot endotrachealis intubatio és narcosis mellett elvégezni. A korai endoscopia és hemostaticus terápia lerövidíti a veseelégtelenség, peritonitis, anastomosiselégtelenség). Az angiographia szerepe az endoscoposan nem megoldható, és elfogadhatalnaul magas műtéti kockázattal járó esetek kezelésére korlátozódik.
A felső tápcsatornai vérzések gyógyszeres kezelésében az elsőként választandó szerek a protonpumpa inhibitorok (PPI), melyeket kezdetben parenteralisan, majd orálisan alkalmazunk. Hatáserősségük lényegesen felülmúlja a korábban használt H2-blokkolók és antacidák savszekréciógátló, illetve savlekötő potenciálját, ráadásul a PPI kezelésnek nincs kontraindikációja és nincs ismert számottevő mellékhatása sem.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave