Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


50.2. Akut pancreatitis

Idős emberek hasi fájdalmának hátterében az esetek 5–7%-ban áll akut pancreatitis, az incidencia természetesen a két leggyakoribb kóroki tényező – az epekövesség és a túlzott alkoholfogyasztás – gyakoriságától függ. Észak-amerikai autopsiás mintákra alapuló megfigyelések szerint az akut panceatitis előfordulási gyakorisága 0.5%.
A betegség kialakulásának részletei nem tisztázottak, számos elképzelés közül a legelfogadottabb elmélet szerint az emésztőenzimek korán, nem megfelelő helyen aktiválódnak, és ezzel helyi autodigestiót és szisztémás tünetekért is felelős súlyos gyulladásos reakciókat indítanak el. Újabb elképzelések szerint a szisztémás reakciókért elsősorban bizonyos cytokinkaszkádok aktivációja felelős, az ennek megfelelő inhibitorok klinikai alkalmazása azonban még várat magára.
Az akut pancreatitis etiológiájában az átlagnépességben első helyen az alkoholfogyasztás áll (80%), idősebb korban más kóroki tényezőkkel kell számolni – leggyakoribb az idiopathiás és a gyógyszer indukálta pancreatitis. Számos gyógyszer toxikus (diuretikumok, kortikoszteroidok), míg mások immunpatomechanizmussal (azathioprin, sulfonamidok) okoznak akut pancreatitist. Jellemzően 1-3 hét gyógyszerszedést követően kell ezekkel a szövődményekkel számolnunk.
Gyakrabban alakul ki akut pancreatitis lokális ischaemia (pl. mesenterialis ischaemia), malignus hypertensio, atheromatosus embolisatio vagy a cardiopulmonalis rendszert érintő, megterhelő beavatkozások miatt. Az időskorban gyakoribb epekövesség szövődményeként fellépő epeúti kövesség gyakran, a szintén gyakoribb pancreastumor pedig alkalmanként okoz akut pancreatitist.
Az idősekben a tünetek és fizikális elváltozások jellegtelenebbek. Elsősorban azonban nem az életkor határozza meg a panaszok mértékét, hanem a betegség súlyossága. Jellemző tünetek az étkezésre fokozódó, övszerű hasi fájdalom, hányinger, hányás, puffadás, laza széklet. Szövődményes esetekben szisztémás tünetekkel kell számolni – gyakoriak a láz, hypovolaemia (esetleg shock) vagy légzési elégtelenség tünetei. Kialakulhat veseelégtelenség, ileus, ascites.
A laboratóriumi diagnosztika legfontosabb eszköze a szérumamilázszint emelkedése, mely kellően szenzitív, azonban specificitása nem egyértelmű. Normális koncentráció mellett is fennállhat akut pancreatitis (az esetek 24%-a), az élettaninál háromszor magasabb koncentráció már diagnosztikusnak tekinthető, kivéve az idősekben gyakoribb mesenterialis ischaemia eseteit. A szérumamilázszint 24 óra alatt normalizálódik, az emelkedettség mértéke nem áll párhuzamban a pancreatitis súlyossággával. A 24 órán át gyűjtött vizelet emelkedett amilázkoncentrációja hasznos diagnosztikus eszköz akut pancreatitisben.
A szérumlipáz-koncentráció emelkedettsége specifikusabb, felezési ideje hosszabb, alkoholos és nem alkoholos eredetű pancreatitisben egyaránt emelkedett. Az egyes laboratóriumokban azonban eltérő mérési metodikát alkalmaznak, ezért folyik a kutatás az előzőeknél könnyebben és szélesebb körben alkalmazható laboratóriumi paraméter felkutatására.
A képalkotó vizsgálatok közül a natív hasi röntgen a szövődmények kizárása miatt elengedhetetlen. Bal oldali mellkasi folyadékgyülem pancreatitis mellett szól, másodlagos radiológiai jelnek tekinthető továbbá a pancreas előtt lévő vékonybélkacs (ún. őrző kacs), illetve ileus radiológiai képe.
Az hasi UH specificitása 100%, de szenzitivitása a belek gyakori gázossága miatt csak 65%. Manapság számos munkacsoport elsőként választandó vizsgálatként a kontrasztanyagos hasi CT-t jelöli meg. Tekintettel azonban arra, hogy elsősorban szövődménygyanú esetén kérünk CT-vizsgálatot, még súlyos pancreatitisben szenvedők jelentős hányadánál (15–30%) sem történik CT. Indokoltnak tekinthető még a CT, ha a diagnózis nem biztos, illetve ha a betegség prognózisának meghatározásához, a helyes kezelés megválasztásához kérjük a vizsgálatot. A súlyos, necrotisaló pancreatitis megítélésében CT alapú score rendszer (Balthasar szerint) jól korrelál a klinikai és laboratóriumi paramétereken nyugvó Ranson-féle súlyossági beosztással (50-1. táblázat).
 
50-1. táblázat. A pancreatitis kritériumai Ranson szerint
1-2 pont: morbiditás <5%, mortalitás <1%;
3-5 pont: morbiditás 30%, mortalitás 5%;
>6 pont: morbiditás 90%, mortalitás >20%
Hematokritérték csökkenése
>10%
Ureanitrogén növekedése
>5 mg/dl
Szérum-Ca-szint
>8 mg/dl
Artériás pO2
<60 Hgmm
Acidosis (BE)
>4 mEq/l
Folyadékveszteség
>6 l
Életkor
>55 év
Fehérvérsejtszám
>16 000 µl
LDH
>350 U/l
Glükóz
<200 mg/dl
AST
>250 U/l
 
A ductus pancreaticus vizsgálatára az endoscopos retrograd cholecysto-pancreatograhia (ERCP) az arany standard. A deuctus kontrasztanyagos vizsgálata az esetek 30–50%-ában segít diagnózishoz, segítségével felderíthetők az olyan kis intraductalis epekövek, tumorok, megtöretések és szűkületek, melyeket az UH vagy a CT nem ismer fel. A módszer előnye az, hogy terápiás lehetőségeket is rejt, a diagnosztikus ERCP-t manapság az MR-cholangiographia egyre inkább háttérbe szorítja.
Enyhe pancreatitis esetében elégségesnek tűnik a nulldiéta, infúziók alkalmazása, ma már a szekréciógátló kezelés hatékonysága vitatott. Profilaktikus antibiotikus kezelés szükségességét több tanulmány vizsgálja. Az első eredmények alapján a superinfectiók arányát csökkenti, de a mortalitást nem befolyásolja. Profilaktikus kezelésre az imipenem és a quinolonok alkalmasak, mert mindkét csoport jó koncentrációt ér el a necrotizált szövetekben.
Időbeli kialakulás alapján korai és kései szövődményeket különböztetünk meg. A korai szövődményekre a betegség első két hetében kell számítani, ezek közé tartozik a sokszervi elégtelenség (vese, tüdő, cardiovascularis rendszer elégtelensége), a pulmonalis szövődmények (enyhe hypoxiától az ARDS-ig), a veseelégtelenség (mely a hipoperfúzió miatt kialakuló renalis tubularis necrosis következménye), szisztémás coagulopathia (microthrombusok), collapsus (folyadékterek átrendeződése, illetve a vérzés vagy a cytokinek indukálta vasodilatatio miatt). Kialakulhat még DIC, fertőzés vagy a pancreas ductus rupturálódása.
A kései szövődmények közé tartozik a pseudocysta és a tályog kialakulása. A pseudocysták olyan intra- vagy parapancreaticus folyadékgyülemek, melyek falát nem valódi epithelsejtek alkotják. Nem enyhülő fájdalom, tapintható hasi terime, perzisztáló amilázszint-emelkedettség esetén kell rá gondolnunk. Legsúlyosabb szövődménye a vérzés vagy a superinfectio.
A pseudocysta kezelése a méretétől, tünetektől és az esetleges szövődményektől függ. A diagnosztizálásától számított hatodik héten történik képalkotó vizsgálat, és a 6 cm-nél kisebb cystákat – ha a beteg normálisan tud táplálkozni – nem kell kezelni; a 6 cm-t meghaladókat viszont vagy sebészi, vagy endoscopos úton drainálni kell. Az infectált cystákat mindenképpen drainálni kell, az antibiotikus kezelés önmagában nem elegendő.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave