Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

52. Perimenopausában és időskorban jellemző nőgyógyászati rendellenességek

dr. Magyar Zoltán – dr. Várbíró Szabolcs

Összefoglalás

Menopausa: az utolsó menstruációtól számítva hat hónapon belül nem jelentkezik újabb, saját hormonok által kiváltott havi vérzés (európai átlag: 49 év). Változókorban a szervezetben a tüszőérés megszűnését követően ösztrogének a zsírszövetben aromatizáció révén keletkeznek. A negatív visszacsatolás csökkenése miatt emelkednek az FSH- és LH-szintek.
A hormonhiány jellemző tünetei és jellemző korai-késői kórképei: vazomotor tünetek (hőhullám, kipirulás, éjszakai izzadás stb.), pszichés-neurológiai tünetek és kórképek (ingerlékenység, feledékenység, hangultzavar, depresszió, Alzheimer-kór), szöveti atrophia jelei és következményes kórképei (haj-, körömtöredezettség, bőr- és hüvelyszárazság, urogenitalis atrophia, cysto- és rectokele, prolapsus uteri), nőgyógyászati vérzészavarok és daganatok életkori jellemzői (myoma uteri, endometrium-hyperplasia és -carcinoma, emlő-, petefészek-carcinoma), gyakori belbetegségek (osteoporosis, cardiovascularis kórképek).
Szokványos szűrővizsgálatok: nőgyógyászati vizsgálat onkocitológiai mintavétellel, emlővizsgálattal. Ezt követően javasolható nőgyógyászati ultrahang, osteodensitometria és mammographia elvégzése. Szükséges lehet hormonvizsgálati kontroll is. Belgyógyászati konzílium kérése célszerű az osteoporosis és a cardiovascularis kórképek szűrése céljából.
Terápia: a vasomotor tünetek és a szöveti atrophia jelei esetében menopausalis hormonterápia ajánlható elsősorban. A szöveti atrophia következményei lokálisan, súlyosabb esetekben műtéti megoldásokkal kezelhetők. A vérzészavarok és a nőgyógyászati daganatok terápiája a folyamat súlyosságától és kiterjedtségétől függ. A belgyógyászati és pszichológiai-pszichiátriai eltérések a társszakmákkal való konzultáció szükségességét vetik fel.
Menopausalis hormonterápia: az indikációk és kontraindikációk mérlegelésével kezdendő; tünet- és betegségcentrikusan folytatandó vagy függesztendő fel. Számos, elvileg különböző terápiás sémát ismerünk, ezek közé tartoznak a klasszikus hormonpótló készítmények (ösztradiol+gesztagén származékok folyamatos vagy ciklikus adagolása oralis, transdermalis készítmények formájában), a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM: tamoxifen, raloxifen), a részben ebbe a csoportba is sorolható a tibolon (ösztrogén-, progeszteron- és androgénreceptor-hatásokkal), a fitoösztrogének, melyek szisztémás hatássokkal és mellékhatásokkal nem rendelkeznek, illetve a lokális krémek (urogenitalis atrophia lokális kezelése).

A változás kora, a menopausa általában 45–55 éves kor között kezdődik (európai átlag 49 év). Beálltát az jelzi, hogy az utolsó menstruációtól számítva hat hónapon belül nem jelentkezik újabb, saját hormonok által kiváltott havi vérzés. A várható átlagos életkor megnövekedésével ma már a nők életük egyharmadát a változás kora után élik le. A peri- és postmenopausás korú nők egészségének megőrzése fontos; sajátos szűrési, diagnosztikus és kezelési problémákat vet fel az ilyenkor jelentkező fiziológiás involúciós folyamatok és bizonyos betegségek halmozott előfordulása miatt. Áttekintjük azt is, hogy mikor, kinél és mennyi ideig alkalmazzuk a rendelkezésre álló gyógyszeres kezelési lehetőségeket.

A petefészkekben található primordialis tüszők száma a fertilis évtizedek alatt csökken, majd a petefészkek „kimerülnek”, amelyek így fokozatosan androgéntermelő mirigyekké alakulnak. Az itt termelődő, illetve főként a mellékvesekéregből származó androgének zsírszövetbeli aromatizációja révén keletkeznek ösztrogének. A női nemi hormonszintekkel párhuzamosan csökken az adenohypophysisre ható negatív visszacsatolás is, így többszörösére emelkednek a trophormonszintek, elsősorban az FSH (meghaladhatja a 100 mE/ml szintet is).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero