Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


54.2.1. Köszvény

A köszvény (arthritis urica) egyike a legjobban definiált kórképeknek és azon reumatológiai betegségek közé tartozik, melynek kezelési kilátásai igen kedvezőek.
A hyperurikaemia olyan állapot, melyben a szérum húgysavszintje meghaladja az oldhatósági határát. Ez a túltelített oldat 37 oC-on férfiakon 420 μmol/l, nőkön 360 μmol/l körüli értékek felett jön létre. A köszvény a szövetekben kicsapódott mononátriumurátmonohidrát (MNU) kristályok által előidézett ízületi, nemritkán extraarticularis és visceralis elváltozásokkal járó megbetegedés.
Előfordulás. A köszvény a 40 év feletti elhízott férfiak leggyakoribb ízületi gyulladása. Prevalenciája férfiaknál 5–28/1000, nőknél 1–6/1000 körüli. A férfi/nő nemi arány 2–7/1. A köszvény prevalenciája világszerte növekszik, elsősorban a külső környezeti tényezők (vízhajtók, alkohol) hatására.
Patogenezis/osztályozás. A purinnukleotidok a szervezet esszenciális anyagai, a DNS-, RNS-molekulák alkotóelemei és az ATP révén a sejt fontos energiaforrásai. Az emberben az urikáz enzim hiánya miatt a purinanyagcsere végterméke a húgysav. A betegség kialakulásában három fontos tényezőnek van központi szerepe, a magas szérum húgysavszintnek, a MNU kristályok képződésének, valamint a kristály és a gyulladásos rendszer közötti kölcsönhatásnak. Primer köszvénynek nevezzük azt a formát, melyben az urát kicsapódásáért elsősorban felelős hyperuricaemia örökletes anyagcserezavar következménye és szekundernek, ha más okhoz társuló hyperuricaemia (pl. fokozott sejtszétesés myeloproliferativ betegség kapcsán, vagy csökkent húgysavkiválasztás veseműködési zavar következtében) okozza a betegséget (54-3. táblázat). A másodlagos köszvény az összes köszvényes esetek kb. öt-tíz százaléka. A hyperurikaemia patomechanizmusa összefügg a húgysav túltermelődéssel (overproducerek, kb. 10%) vagy gyakrabban a csökkent exkrécióhoz vezető tubularis urát transzportrendszer zavarával (underexkretorok, kb. 90%). Hyperurikaemia és megfelelő genetikai hajlam esetén a húgysav kristály formában csapódik ki a szövetekben. Az urátkristályok hatására aktiválódik a komplement, a véralvadási, a bradikinin, valamint a kallikrein- és a plazminrendszer. A kemotaxist kiváltó és hisztaminfelszabadulást okozó fehérjék hatására fehérvérsejt-invázió majd a monocytákból és macrophagokból a helyszínen lizoszomális enzim és cytokin(tumornecrosis faktor-alfa, interleukin-1 és interleukin-6) felszabadulás jön létre, heves gyulladást okozva.
Diagnosztika. Jellegzetes az akut köszvényes roham klinikai megjelenése, mely leggyakrabban 40–50 éves férfiakon lép fel, az esetek 75%-ban az I-es metatarsophalangealis (MTP) ízületen. Az ízület igen heves fájdalma gyakran a hajnali órákban kezdődik duzzanattal, lilásvörös bőrelszíneződéssel, gyakran lázzal. Az akut rohamot sokszor puringazdag étkezés, alkohol, sebészi beavatkozás, trauma, gyógyszerek (kis adag szalicilát, tiazidok) váltják ki. Az ismétlődő rohamok időszaka után fokozatosan kialakul a lágyrész- és csonttophusszal, súlyos ízületi destructióval, belszervi elváltozásokkal kísért krónikus köszvény képe (54-6. ábra). Leggyakoribb belszervi elváltozás a köszvényes tubularis nephropathia és a húgysavnephrolithiasis. A köszvény gyakran jár együtt a metabolikus szindróma komponenseivel (elhízás, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, hypertonia, arteriosclerosis).
 
54-3. táblázat. A hyperurikaemia és a köszvény okai
 
Primer
Szekunder
Fokozott húgysavképződés
  • genetikus metabolikus zavar
  • ismert enzimeltérések
  • myelo- és lymphoproliferativ betegségek
  • felgyorsult sejtanyagcsere (pl. Paget-kór, psoriasis)
Csökkent renalis húgysavkiválasztás
  • genetikus izolált tubularis enzimdefektus
  • veseelégtelenség
  • hypertonia
  • gyógyszerhatás (diuretikumok)
  • ólom- és berillium-intoxikáció
  • tejsav-acidosis (alkohol)
  • ketoacidosis
 
54-6. ábra. A krónikus köszvényre jellemző tophusos kézelváltozások
 
54-7. ábra. A krónikus köszvényes tophusok tipikus radiológiai és sematikus képe
A kórkép laboratóriumi diagnózisának abszolút kritériuma a negatív kettős törést mutató, tű alakú MNU kristályok kimutatása a synovialis folyadékból. A kristályok a tünetmentes I. MTP ízület punctiójakor is nyerhetők. Abszolút kritérium hiányában köszvény mellett szól az ízületi roham, a tophusok, a hyperurikaemia, az urát-nephrolithiasis és a colchicin adásakor 48 órán belül fellépő remisszió. Fontos, hogy a húgysav-meghatározást mindig purinszegény diéta, alkoholtilalom és a húgysav-anyagcserét befolyásoló gyógyszerek kihagyása előzze meg. A 24 órás gyűjtött vizelet húgysavtartalmának és a frakcionális urátexkréció meghatározása abban igazít el, hogy a betegség oka csökkent húgysavkiválasztás vagy fokozott termelés.
A köszvényes arthritis radiológiai képén a csontszélek uzurálódnak, felszívódásra nem képes urátdepó képződik. Körülírt, sima kontúrú, éles szélű felritkulás látható, mintha „lyukasztóvas” ütötte volna (54-7. ábra). A gerincen néha a végtagcsontokon is diffúz idiopathiás skeletalis hyperostosis alakulhat ki a komplex anyagcsere-zavar részeként.
 
A köszvény terápiája
Különbséget kell tennünk az akut köszvényes ízületi roham kezelése és a szérumhúgysavszint folyamatos csökkentése között. Szekunder köszvény esetén oki terápiára nyílhat lehetőség. A köszvényes roham kezelésére kitűnő a colchicum salicylat. Az első adag 1 mg, majd két óránként 0,5 mg a roham remissziójáig vagy míg a diarrhoea fel nem lép. Colchicin hatástalansága esetén nemszteroid antireumatikumot, szükség esetén szteroidot is kezdhetünk. Befolyásolhatatlan ízületi roham esetén anti-TNFα-kezelésről is beszámoltak. Fontos a lokális hideg borogatás és nyugalom biztosítása a nem gyógyszeres terápia részeként. Erősen fokozott rohamkészség esetén napi 0,5–1,0 mg colchicin salicylat hosszabb ideig is adható.
A rohammentes időszakban célunk a szérum húgysavszint csökkentése a biztonságos 360 µmol/l alá, így a rohamok, a krónikus ízületi károsodás, és a veseérintettség megelőzése valamint a meglévő tophusok kiürítése. Gyógyszeres terápiás lehetőségek közül a húgysavszintézist gátló allopurinol adását 100 mg-mal kezdjük, és kéthetente 100 mgmal emeljük, amíg a szérumhúgysavszint normalizálódik, általában napi 300–600 mg elegendő. Uricosuriás szereket (sulfinpyrason, probenecid, benzbromaron) akkor adunk, ha a húgysavkiválasztás is csökkent, de vesebetegség, nephrolithiasis esetén adásuk kontraindikált. A kellő terápiás hatás eléréséig szintén fokozatosan kell adagolni az uricosuricumokat. Mivel a gyakorlatban a kétféle anyagcserezavar gyakran együtt fordul elő, az allopurinolt általában előnyben részesítjük. Sikeresnek találták a két szer (allopurinol, benzbromaron) együttes alkalmazását. A nem gyógyszeres terápia részét képezi a környezeti rizikófaktorok eliminálása testsúlycsökkentés, diéta, alkoholtilalom, testmozgás, megfelelő folyadékpótlás segítségével, valamint a diuretikumok, kis dózisú szalicilátok lehetőség szerinti kerülésével. A purinfogyasztás kevesebb legyen, mint 300 mg/nap a szokásos 600 mg/nap bevitellel szemben. Kerülni kell a belsőségeket, a zsíros húsokat, csokoládét, kávét, hüvelyeseket.
A krónikus köszvényben szenvedő betegeknél fokozott figyelmet kell fordítani az arteriosclerosis szövődményeire. A köszvénnyel együtt járó metabolikus szindróma komponenseit (hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, obesitas) korán és intenzíven kell kezelni. A gyógyszeres kezelést csak individuálisan szabad összeállítani a beteg életkorának és a kísérő betegségek figyelembevételével. Idősebb betegekben veseelváltozások esetén az allopurinol kisebb adagban adandó. Az aktuális roham rendezésére sokszor a szteroid készítményeket részesítjük előnyben, hiszen beszűkült vesefunkció esetén a colchicin adása megfontolandó.
A krónikus mozgásszervi elváltozások kezelésében a gyógyszeres lehetőségeket mechano-, elektro-, balneoterápiás eljárások, adott esetben ortopédiai beavatkozások egészítik ki.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave