Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

55.1. Arthrosis

Az arthrosis (osteoarthrosis, osteoarthritis, degeneratív ízületi betegség) olyan heterogén, szerteágazó etiológiájú betegségcsoport, amely közös jellemzője az ízületi struktúrák valamennyi elemének – ízületi porc, subchondralis csont, ízületben lévő és ízület körüli szalagok, ízületi tok, synovialis membrán, periarticularis izomzat – fokozatos, progresszív károsodása, mely ízületi fájdalomhoz és funkcionális elégtelenséghez vezet.
Előfordulás. A teljes népességre vonatkozó prevalenciaadatok szerint az 55 évesnél idősebb lakosság több mint 80%-ában láthatóak az arthrosis radiológiai jelei. A klinikai tünetek kortól, nemtől és ízületi lokalizációtól függően 10–30%-ban jelennek meg.
Etiopatogenezis és osztályozás. Az arthrosis pontos okát nem ismerjük, azonban bizonyos individuális – szisztémás és lokális, biomechanikai – rizikófaktorok biztosan szerepet játszanak a betegség kialakulásában, befolyásolják gyakoriságát és kórlefolyását (55-1. ábra). Tekintve, hogy az arthrosis idősebb korban gyakrabban fordul elő, sokáig a porc elöregedésével járó folyamatnak tartották. Kétségtelen tény, hogy a kor az arthrosis egyik legerősebb rizikófaktora, azonban a porc fiziológiás öregedése és patológiás degenerációja között jelentős különbségek adódhatnak. A porcpusztulás patomechanizmusát sémásan a 55-2. ábra szemlélteti. A szisztémás és lokális, biomechanikai tényezők együttes hatására részben a chondrocyta, részben pedig a kollagén-proteoglikán hálózat károsodása következik be, porcpusztulást eredményezve. Ebben a folyamatban az extracelluláris mátrix lebontásában szerepet játszó proteázok (elsősorban metalloproteinázok) felszaporodása, a chondrocyták szintetizáló aktivitásának, fenotípusának és apoptosisának megváltozása egyaránt fontos szerepet játszik. Az arthrosis patogenetikai folyamatát az ízfelszín kezdetben focalis, majd egyre kiterjedtebb necrosisa, a subchondralis csont sclerosisa, a csontperemek hypertrophiás elváltozása, a synovialis belhártya gyulladása, az ízületi tok zsugorodása, és a periarticularis izomzat atrophiája jellemzi.
 
55-1. ábra. Az arthrosis bizonyított rizikótényezői
55-2. ábra. A porcpusztulás patomechanizmusa arthrosisban
 
Az arthrosis etiológiai szempontok szerint a következő két osztályba sorolható.
A primer vagy idiopathiás arthrosisok közös jellemzője, hogy a degeneratív folyamathoz vezető ismert okot nem lehet kimutatni. Az ízületi érintettség szempontjából lehet:
  • lokális: a térd, a csípő, a kéz vagy egyéb ízület érintettségével és
  • generalizált: három vagy több ízületi lokalizációval
 
A szekunder arthrosisok csoportjába tartózó megbetegedések etiológiájában mindig kimutatható valamilyen primer elváltozás:
  • anatómiai eltérés (pl. dysplasia coxae congenita, Legg–Perthes-kór, coxa valga et vara, hypermobilitas szindróma),
  • metabolikus, endokrin háttér (pl. kristályarthropathiák, ochronosis, haemochromatosis, acromegalia, hyperparathyreosis, hypothyreosis),
  • trauma (pl. ízületet érintő és ízületbe hatoló sérülések, osteonecrosisok, meniscectomia, krónikus sérülések),
  • gyulladásos betegségek, csontbetegségek (pl. rheumatoid arthritis, septicus arthritisek, Paget-kór, avascularis necrosis).
 
Klinikai tünetek. A betegség leggyakrabban a térd és a csípő ízületét, valamint a kéz I. carpometacarpalis (CMC), proximalis interphalangealis (PIP) és distalis interphalangealis (DIP) ízületeit érinti. Legjellemzőbb tünet a mechanikai jellegű fájdalom, mely a mozgások kezdetekor jelentős („indítási fájdalom”), bejáratás, használatbavétel után enyhül. Hosszabb vagy jelentősebb terhelés hatására ismét erősödik, nyugalomban csökken vagy megszűnik, kivéve, ha a klinikai képet gyulladásos epizód (synovitis) súlyosbítja. A fájdalom helyét a betegek gyakran nehezen tudják meghatározni, azonban bizonyos predilekciós helyek jól ismertek. Gyakori panasz az ízület reggeli, illetve hosszabb állást, ülést követő, néhány percen át tartó merevsége. Rendszeresen észlelhető az ízületi résnek megfelelően, illetve periarticularisan nyomásérzékenység, duzzanat (inflammált arthrosis), deformitás (varus, valgus, flexiós contractura stb.). Az ízület mozgatásakor hallható krepitáció az ízületi porc egyenetlenségéből származik, nem a betegség tényleges klinikai állapotára utal. A fájdalom mellett a funkciókárosodás jelenti a beteg számára a legnagyobb problémát. A betegség kezdetén a fájdalom szab korlátot a funkciónak, később az anatómiai elváltozás lesz a funkcióbeszűkülés oka. A betegség lefolyása és a funkció szempontjából a betegek kilátásai nagy egyéni különbségeket mutatnak.
Diagnosztika. Az arthrosis kórisméje elsősorban a jellemző klinikai tünetekre épül, melyet az arthrosisra patognomikus radiológiai kép megerősít. Az arthrosis radiológiai diagnosztikájában a konvencionális röntgenfelvétel az ízület morfológiai és patológiai károsodására (az ízületi rés tágassága, a subchondralis csont állapota, az ízület széli részei felől kiinduló osteophyták jelenléte és nagysága) ad felvilágosítást. További lehetőséget jelent, elsősorban differenciáldiagnosztikai szempontból a computertomographia, a mágneses magrezonancia és a csontscintigraphia. Az ízületi rés, a synovialis belhártya vizsgálatára egyszerű és olcsó eljárás az ultrahangdiagnosztika. Az intraarticularis képletek pontos megítélése arthroscopia során lehetséges. A porckárosodás korai diagnosztikájában nyújt segítséget a porckeménység mérés, hátránya, hogy csak operatív körülmények között alkalmazható. Arthrosisra jellemző rutin laboratóriumi eltérés nincs. A biokémiai markerek jelentősége az arthrosis korai diagnosztizálásában, a progresszió típusának és sebességének megítélésében az utóbbi évtized izgalmas kutatási területe.
 
Arthrosis terápiája
Tekintve, hogy a hyalinporc degenerációja irreverzíbilis folyamat, a leghatékonyabb terápiás eljárás a megelőzés lenne. A prevenció magában foglalja a rizikófaktorok csökkentését, praearthrosisos állapotok korai felismerését és kezelését, testsúlycsökkentést, célzott, rendszeres mozgásterápiát. Az arthrosis kezelésére az 55-3. ábrán olvasható algoritmus ajánlott. A terápiás lehetőségek sorából kiemelendő a komplex fizioterápia, ezen belül is a gyógytorna, melynek fontosságát az arthrosisos folyamat minden egyes stádiumában hangsúlyozni kell. Mind a mechanikus fájdalom enyhítésében, mind az ízületi funkció és izomstátus javításában, illetve a contracturák oldásában a vezetett gyógytorna, elektro- és balneoterápia számottevő mellékhatás nélkül, eredményesen alkalmazható. A terápiás palettán a hyalinporc különböző komponenseit (glucosaminoglycan, chondroitin sulfat, hyaluronsav) tartalmazó, orálisan, illetve intraarticularisan adható chondroprotectiv szerek elsősorban az arthrosisos folyamat kezdeti szakában nyújtanak segítséget. A degeneratív ízületi folyamatok kezelésére széles körben alkalmazott nemszteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy idősebb korban, 65 év felett, a betegek megváltozott reakciókészsége, beszűkűlt vesefunkciója, egyidejűleg szedett más gyógyszerek miatt – különösen a COX1 enzim blokkolók – kontrollálatlan adása jelentősen növeli a gastrointestinalis vérzések gyakoriságát és a következményes mortalitást. Éppen ezért NSAID-ot csak akkor javasolt alkalmazni, ha valóban a gyulladásos tünetek uralják a klinikai képet, és csak addig szabad adni, amíg arra feltétlenül szükség van. A szoros klinikai és laboratóriumi ellenőrzés elengedhetetlen.
 
55-3. ábra. Az arthrosis terápiájának algoritmusa
Az ortopédsebészi lehetőségek egyrészt a praearthrosisos állapotok kezelésében, másrészt előrehaladott arthrosisban a konzervatív kezelés eredménytelensége esetén jönnek szóba. A magyar innovációként született autológ osteochondralis graftok átültetését jelentő mozaikplasztika elsősorban az arthrosis megelőzésére használható műtéti eljárás. Az arthroscopos vagy nyílt műtét során az ízületben (térd vagy boka) körülírt területen, de akár teljes vastagságban elpusztult hyalinporcot pótolják. Az előrehaladott arthrosis kezelésére a korábbiakban alkalmazott arthrodesis, arthrolysis manapság háttérbe szorult, helyüket az endoprothetica váltotta fel. A betegek életminőségére gyakorolt kiemelkedő hatása miatt az alábbiakban a térd, a csípő, és a kéz ízületeinek degeneratív elváltozásait tárgyaljuk részletesen.
Geriátria

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave