Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


55.2. A gerinc degeneratív elváltozásai

Definíció. A gerinc degeneratív elváltozása elsősorban a discus intervertebralist és a kisízületeket, másodsorban a csigolyatestet, a gerinc szalagjait, inait és bursáit érintő folyamat, mely funkciókárosodást okozhat a gerinc valamennyi szakaszán, nemcsak a gerincre lokalizálódó fájdalommal.
Előfordulás. A folyamat radiológiai jelei a 40 év felettiek 50%-ában, az 50 év felettiek kétharmadában, míg hetven év felett majdnem mindenkinél kimutatható. A degeneratív gerincelváltozás azonban csupán a betegek mintegy egyharmadánál okoz klinikai tüneteket. Fiatal és középkorú egyénen meghűlés, emelés, rossz mozdulatot követően az akut gerincfájdalom gyakori. Idősebb korban elsősorban krónikus derékfájdalom jelentkezik, ezért ebben a korosztályban a hirtelen kialakuló gerincfájdalom mögött más okot is keresni kell.
Etiopatogenezis. Az intervertebralis discus patológiai folyamatai már az egyén harmincas éveiben elkezdődhetnek. Az anulus fibrosus rostjai felhasadoznak, fissurák keletkeznek. A nucleus pulposus ezen hasadékokba türemkedik ki, megkisebbedik, lelapul, a porckorong egészében atrophiássá válik, azaz discopathia alakul ki. A porcdegeneráció környezetében a csigolyák zárólemezein osteosclerosis, a széli részeken osteophyta keletkezik. Ezt a stádiumot nevezzük spondylosisnak. A csigolyák közötti kisízületek degeneratív elváltozása, a spondylarthrosis. Lehet discopathia következménye, de fordítva is igaz, a kisízületek porcdestructiója, instabilitása a discus degenerációját fokozhatja. A folyamat progressziójával discus protrusio, a nucleus pulposus kizáródása, esetleg leszakadása, azaz discus hernia jöhet létre, amely nyomhatja a gerincvelőt, a caudarostokat és az ideggyököket. A radicularis tünetek oka a kompresszión túl a periradicularis szövetek vénás-nyirok pangása, oedemája, „gyulladásos” reakciója. Újabban gyulladásos mediátorok jelenlétét is feltételezik. A discus és az ideggyök viszonyát önmagában nem feltétlenül a discus hernia nagysága határozza meg, hiszen congenitalisan szűk gerinccsatornában kisebb protrusio vagy hernia is panaszt okoz. Idősebb korban a degeneratív csigolyafolyamatok („kampók, csőrök”) miatt tovább szűkűlő csatornában, főleg állás, járás közben a lumbalis lordosis fokozódása miatt a gyökök, a cauda equina rostjai, azok érellátása kompresszió alá kerülnek, spinalis claudicatiót okozva.
Klinikai tünetek. A leggyakoribb tünet a deréktáji, a nyaki és a hátfájdalom. Krónikus formája a hatvan év felettiek több mint felében észlelhető, azonban nem mindig magyarázható a gerinc képalkotókkal is alátámasztott degeneratív elváltozásaival. A gerinc szalagjaiból, a paravertebralis izomzatból, a myofascialis szövetekből, csontos képletekből, esetleg non-vertebralis struktúrákból induló, hirtelen rossz mozdulatra, vagy nagyobb teher emelése kapcsán kialakuló lumbalis tájékon jelentkező fájdalom a lumbago, mely az ágyéki gerinc nagyfokú mozgáskorlátozottságával, és a paravertebralis izomzat diffúz nyomásérzékenységével jár.
Ha a degeneratív gerincfolyamatok következtében valamely ideggyök kompresszió alá kerül, a fájdalom az érintett ideggyök beidegzési területének megfelelően kisugárzik, köhögésre, hasprésre fokozódik. Zsibbadás vagy a megfelelő dermatomában érzészavar lép fel, továbbá az érintett gyök saját reflexének gyengülése vagy kiesése, illetve a megfelelő izmok gyengülése vagy paresise jelentkezik (radicularis szindróma). A nervus ischiadicusnak (leginkább az L5, S1 gyökök érintettek) megfelelően kialakuló radicularis tünetegyüttes az ischias, mely az érintett oldali alsóvégtag hátsó-oldalsó regiójába sugárzik. Különösen súlyos formája a cauda szindróma, mely a medialisan elhelyezkedő discus hernia által okozott cauda equina kompressziója következtében jön létre. Ekkor a fájdalom mindkét alsóvégtagba kisugárzik, az érzészavar a gáttájon jelentkezik, paraparesis, vizelési, székelési zavar, kétoldali reflexcsökkenés kisérheti. Amennyiben az L2-4 gyök kerül kompresszió alá femoralis neuritis alakul ki, amikor a fájdalom a nervus femoralisnak megfelelően a comb elülső felszínén sugárzik le a lábszár mediális részébe. A nyaki degeneratív elváltozások egyik gyakori tünete az akut nyaki myalgia, mely mozgásbeszűküléssel, szimmetrikus izomspasmussal jár. Ha discogen vagy spondylogen okok miatt komprimálódik a C1 ideggyök, a fejtetőre, ha a C2 gyök, az állkapocsba, ha a C3-4 gyök, a nyaki gerincbe sugárzó fájdalom jelentkezik. A C5-8 gyökök irritációja esetén cervicobrachialgia alakul ki. Amennyiben a degeneratív folyamatok következtében a nyaki és háti gerincszakaszon a gerincvelő és az arteria spinalis anterior kerül nyomás alá, gerincvelői szindróma (pyramislaesio, az alsó végtagok centrális bénulásával, kóros reflexekkel, a kompresszió magasságában radicularis tünetekkel) alakul ki. A gerinc szembetűnő merevségével jár a diffúz idiopathiás skeletalis hyperostosis (DISH), mely a nyaki és thoracolumbalis gerincszakasz hátsó hosszanti szalagjának elcsontosodása révén ritkán súlyos, életveszélyes szövődményekhez vezethet (lumbalis stenosis, quadriplegia, myelopathia, dysphagia, dyspnoe).
Diagnosztika. A kórisme a pontos anamnézis és a fizikális vizsgálat (belgyógyászati, mozgásszervi, neurológiai) alapján felállítható. A laboratóriumi vizsgálatok egyéb folyamat kizárása miatt szükségesek. Hagyományos röntgenvizsgálat, csontscintigraphia a destructiv elváltozások bizonyítására, illetve kizárására végezhető. CT- és MR-vizsgálat akkor javasolt, ha annak terápiás konzekvenciája van, illetve ha műtét indikált (pl. cauda szindróma, nem szűnő éles fájdalom, progrediáló paresis). A gerincpanaszok hátterében a degeneratív elváltozásokon túl más mozgásszervi betegség is állhat. Ezek közül kiemelendő a spondylolysis, mely a csigolya ívén létrejött, egy- vagy kétoldali folytonossághiány. Ha a folyamat kétoldali, csigolya-előrecsúszás, azaz spondylolisthesis lesz a következménye, melyet gyakran a gerincen tapintható „lépcsőképződés” jelez. A gerincmozgások jelentős beszűkülésével járhat az időskor egyik leggyakoribb, a férfiakat hétszer gyakrabban érintő betegsége a DISH, mely az enthesisek (íntapadási helyek), szalagok fokozott csontosodási hajlamával jár, ezáltal elkülönül az ízületi porcot érintő degeneratív elváltozásoktól (55-5. ábra).
Differenciáldiagnosztikai szempontból, főleg idősebb korban szóba jöhetnek még nőgyógyászati betegségek, retroperitonealis okok, gastrointestinalis elváltozások, myeloma multiplex, osteomyelitis, osteoporoticus és metastaticus csigolyafractura, a nyaki és háti szakaszon aortaaneurysma, angina, infarctus, pericarditis, thyreoiditis, a gége és tüdő gyulladásos és rosszindulatú betegségei, traumás elváltozások, valamint pszichogén okok. Az időskorban oly gyakori canalis spinalis stenosis okozta neurogén vagy spinalis claudicatio vascularis betegségektől különítendő el.
55-5. ábra. Oldalirányú háti gerinc felvételen spondylosis (bal) és DISH (jobb) radiológiai képe. DISH esetén szembetűnő a gerinc elülső hosszanti szalagjának meszesedése
 
A gerinc degeneratív elváltozásainak terápiája
Maga a degeneratív folyamat lényegesen nem befolyásolható, de a progresszió, a következményes tünetek mérsékelhetők, a túlterhelés csökkentésével, a gyengült izomzat megerősítésével, a megváltozott statikai viszonyokhoz való alkalmazkodással, helyes életmóddal. Akut gerincpanaszok esetén a megfelelő gerincszakasz nyugalomba helyezése (nyaktámasz/Schanz-gallér, kemény alapú fekhely), fájdalomcsillapítás, radicularis tünetek esetén ischias borogatás, ischias infúzió (legfontosabb összetevője a kortikoszteroid és a vízhajtó) vagy per os szteroid lökésterápia, illetve a szakorvos által adandó lokális paravertebralis, transsacralis, perineuralis és epidurális injekciók szükségesek. Ha a heveny tünetek szűnnek, megkezdhető a lassú, óvatos mobilizálás, a fizioterápiás kezelés. Műtéti indikációt jelent, ha a beteg fájdalma, a gerinc merevsége a nyolc-tíz héten át szakszerűen végzett kezelésre sem csökken, avagy akutan cauda szindróma, illetve izomgyengeség, paresis alakul ki.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave