Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


58.2. Az időskori

D-vitamin-hiány klinikai jellegzetességei
Az időskori D-vitamin-hiány kialakulásában a napfényhiánynak és a táplálékkal felvett D-vitamin hiányának rendszerint együttesen fontos szerepet tulajdonítunk. Nemzetközi és hazai adatok is igazolják, hogy a 65 év feletti lakosságban 50% feletti a D-vitaminhiány gyakorisága. A D-vitamin-hiány különösen gyakori a szociális és a betegotthonok lakóinak körében.
A D-vitamin-hiány döntően csontrendszeri elváltozásokra vezet, azonban a betegek egy részében a tünettan előterében extraskeletalis panaszok állnak. A D-vitamin-hiány következtében a osteoblastok által termelt szerves csontalapállomány (osteoid) mineralizációja szenved zavart. Ezen mineralizációs zavar a csont ásványianyag-sűrűség csökkenésében is megmutatkozik, amit DEXA-vizsgálattal osteoporosisként értékelhetünk.
Az időskori osteoporosis/osteopenia szinte minden formájánál mérlegelni kell annak lehetőségét, hogy a DEXA-val igazolt calcipeniát nem osteomalacia okozza-e. A panaszok és a tünetek gondos mérlegelésével, a rendelkezésünkre álló laboratóriumi és radiológiai módszerek felhasználásával az esetek túlnyomó többségében sikerül differenciálni az osteoporosis és osteomalacia között.
A vázrendszeri panaszok és tünetek osteomalaciában általában kifejezettebbek, mint osteoporosis esetén. Osteoporoticus betegben a fájdalom rendszerint a dorsolumbalis gerincen jelentkezik. Osteomalaciában a csontfájdalom diffúz, a hosszú csöves csontok elgörbülhetnek, nemritka az ízületi fájdalom és az ízületi duzzanat. D-vitamin-hiányban gyakori az izomerő csökkenése, ami típusos esetben a törzsközeli izmokat érinti súlyosabban.
Osteomalaciában – a D-vitamin-hiány súlyosságától függően – fokozatosan csökken a szérumkalcium- és -foszfátszint, ezt mindig a parathormonszint emelkedése (szekunder hyperparathyreosis) követi, ennek eredményeként fokozódik a renalis kalciumreabsorptio, azaz csökken a kalciumürítés.
A D-vitamin-hiányos osteomalacia radiológiai jeleit rendszerint csak régóta fennálló, súlyos D-vitamin-hiány eseteiben látjuk: a csöves csontok corticalisai elvékonyodnak, a csöves csontokon ún. pseudofracturák (Looser-zónák) jelenhetnek meg, a medence súlyos esetben kártyaszív alakúvá deformálódik stb.
A D-vitamin-hiány enyhébb fokozatában a laboratóriumi eltérések kevésbé jellegzetesek vagy hiányozhatnak, az osteomalacia típusos jelei helyett csak a csont ásványianyag-tartalmának csökkenése észlelhető.
Egészséges felnőttek napi D-vitamin-igénye 400 NE, időseké 600 NE. Az időskori D-vitamin-hiány megelőzésére közösségi és egyéni módszerek alkalmazhatók. Az USAban a tejbe adagolnak D-vitamint (literenként mintegy 400 NE-et). Magyarországon a közösségi D-vitamin-pótlás megoldatlan. A D-vitamin-hiány kialakulása megelőzhető, illetve enyhe formái jól kezelhetők napi 400–1000 NE cholecalciferol (hagyományos, vagy „sima” D3-vitamin) adásával. A D-vitamin-adagolás kezdetén gyakrabban (pl. 1, 3 és 6 hónap), majd évente ajánlatos a szérum Ca, valamint a Ca-ürítés ellenőrzése. Egy igen alapos, retrospektív irodalmi adatfeldolgozás szerint a D-vitamin adása mellett kialakuló hypercalcaemiára csak olyan egyének esetében lehet számítani, akik eleve valamilyen hypercalcaemiát okozó betegségben (pl. primer hyperparathyreosis, sarcoidosis) szenvednek. Összességében a D-vitamin alkalmazása a szokásos kis dózisokban (maximum 1000 NE/die) meglehetősen biztonságos, D-hypervitaminosis kialakulásával csak hosszan tartó, 5000–10 000 NE/nap dózisú kezelés során kell számolni.
D-vitamin-hiány súlyosabb eseteiben és osteomalacia esetén nagyadagú, parenteralis D-vitamin-adás javasolt (pl. 500 000 NE, im.), esetleg ismételve, majd per os adással folytatva.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave