Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

61.2. Inzulinterápia

Idős életkor önmagában nem jelenti inzulinkezelés kontraindikációját. Ennek ellenére az időskori inzulinterápia problémás lehet. Az idős betegek látása gyakran megromlott, kézügyességük csökkent, és kognitív funkciójuk sem azonos fiatalabb betegtársaikkal. Inzulinkészítményük előkészítése és beadása ezért nem mindig egyszerű feladat számukra. Ilyenkor – esetleg az orvos közreműködésével megszervezett – segítői hálózat szerepe döntő fontosságú lehet. A beteghez kijáró orvos, nővér, illetve rokonok segíthetnek a betegnek inzulinadagját beadni, illetve kapilláris vércukorszintjét meghatározni.

Maga a terápia alapelvei hasonlók a fiatalabb betegéhez, talán annyi különbséggel, hogy a lehető legegyszerűbb összeállítást alkalmazzuk, és nagyobb gondot fordítsunk a hypoglykaemiás epizódok elkerülésére, hiszen az idős beteg a fennálló comorbiditás miatt érzékenyebb lehet ezekre, illetve a gyakori károsodott kognitív funkció miatt nem érzékeli azt, vagy nem képes gyors, adekvát beavatkozásra.

A következő ok, mely miatt érdemes röviden áttekinteni az időskori inzulinkezelés alapelveit az, hogy terápiás arzenálunk a per os alkalmazható antidiabetikumokhoz hasonlóan az inzulinkészítmények terén is jelentősen bővült az utóbbi néhány évben. A jól megszokott inzulinszerek mellett megjelentek az inzulinanalógok, melyek módosított aminósav sorrenddel rendelkező inzulinmolekulák. Közöttük található rapid, ultrarövid hatású szer [lispro (Humalog), aspart (Novorapid)], illetve folyamatos, egyenletes, 24 órás hatású készítmény [glargine (Lantus)]. Ezek adásának kombinálásával a pancreas fiziológiás inzulinszekreciója csaknem tökéletesen utánozható.

Nagy általánosságban elmondható, hogy amennyiben orális szerek kombinációjával sem érhető el megfelelő glükóz-, illetve HbA1c-szint, terápiás sémánkhoz inzulin hozzáadása szükséges. Ez kezdetben általában lefekvés előtt adott néhány egység intermedier (pl. Humulin N) vagy hosszú hatású szer (pl. Lantus) adásával ajánlatos, mely megfelelő reggeli éhgyomri plazmaglükózszintet eredményezhet. Amennyiben a lefekvés előtt alkalmazott intermedier, illetve hosszú hatású inzulinkészítmény adagjának fokozatos emelésével sem érhető el megfelelő éhgyomri glükózszint, napi kétszeri intermedier, esetleg kevert szer (pl. Humulin M2 vagy M3) adása szükséges.

Fontos megjegyeznünk, hogy kevert szer adására csak étkezés előtt kerülhet sor, mivel a bennük található rapid komponens hypoglykaemiát okozhat. Kevert szer adása így vacsora előtt lehetséges, ez azonban az intermedier komponens révén a kora hajnal órákban hypoglykaemiát okozhat. Kevert szer adásakor így általában pótvacsora fogyasztása szükséges.

Egy széles körben elfogadott séma szerint étkezések előtt adott rövid vagy ultrarövid, illetve naponta kétszer (reggel és lefekvéskor) adott intermedier vagy a helyett naponta egyszeri hosszú hatású szer kombinációja révén megfelelő glükózszintek érhetők el. Napi kétszer vagy annál gyakrabban alkalmazott inzulinkészítmény adása esetén érdemes inzulinterápiában járatos szakemberrel konzultálnunk.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero