Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


64.2. Életminőség

Mindenfajta betegség gyógyítására tett kísérlet értékét két lényeges összetevő határozza meg. Az egyik az, hogy kezelésünk menynyivel képes az élettartamot megnövelni (azaz mennyivel élne rövidebb ideig a páciens, ha elmaradna a kezelés). A másik pedig az, hogy mennyivel lesz jobb az életminősége (azaz mennyivel jobb a közérzete a betegnek) a terápia hatására, vagy mennyivel romlik a mellékhatások miatt. Hosszú, jó életminőséggel eltöltött túlélésre számítva bátran felvállalhatunk súlyosabb mellékhatásokkal járó gyógykezelést is. Ellenkezőleg, ha nem számíthatunk arra, hogy betegünk meggyógyul, sőt lényegesen nem is nő meg életideje, ellenben a kezelés mellékhatásai végig megkeserítik hátralévő napjait, akkor mellőznünk kell a terápiát. Bár idős szervezetben az anyagcsere-folyamatok módosulhatnak a fiatalokéhoz képest (a homeostasis fenntartása nehézkesebb), a beteg életkora önmagában nem határozza meg egy kezelés alkalmazhatóságát. A helyes döntéshez ismernünk kell az adott egyén várható élettartamát, az adott betegség kórlefolyását, valamint fel kell térképeznünk fizikális, mentális és szociális állapotát.
Miért van ezekre szükség? Ha az egyén várhatóan előbb elhalálozik, mintsem rosszindulatú betegsége valamilyen panaszt, kellemetlenséget okozna, akkor nem szabad kitennünk súlyos mellékhatásokkal járó kezelésnek. (Jó példa a prostatarák, melyet az esetek nagy hányadában véletlenszerűen fedez fel a boncolás. Ilyenkor a halál oka más betegség volt és panaszt sohasem okozott.) A fizikális állapot alapvetően befolyásolja, hogy képes-e tolerálni betegünk valamely beavatkozást. Emellett a beteg együttműködéséhez elengedhetetlen megfelelő szintű mentális képesség, de a szociális háttér sem elhanyagolható (otthoni ápolása, ellátása, gondoskodás a napi életéről, illetve arról, hogy a beteg eljusson a kezelésekre).
Próbálkoznak biológiai markerek keresésével, melyek segíthetnek megbecsülni egy beteg fiziológiai életkorát. Ebben ígéretesnek tűnik az interleukin-6 és D-dimer meghatározása. Amíg azonban nem találunk pontosan alkalmazható, mérhető biológiai jelzőket, addig maradnak a különböző fizikai és pszichés állapotot felmérő skálák, tesztek.
A különböző szervfunkciókat (pl. vese, máj) maradéktalanul figyelembe kell vennie a terápiát meghatározó orvosnak (esetleges dóziscsökkentés, másik gyógyszer választása). Nyilvánvalóan különbséget kell tennünk olykor a kuratív és a palliatív céllal adott kezelés agresszivitásában is (utóbbié természetesen enyhébb kell legyen).

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave