Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

65. Krónikus obstructiv tüdőbetegség

dr. Pitlik Ervin – dr. Székács Béla

Összefoglalás

Alapvető jellemző: a maximális kilégzési levegőáramlás nem vagy csak részlegesen reverzíbilis csökkenése, szemben a reverzíbilis asthmával.
Prevalencia: az életkor 7–8. évtizedében tetőzik.
Dohányzásnak kiugró a kóroki szerepe.
A diagnózist a panaszok, fizikális jelek mellett a légzésfunkciós vizsgálat, vérgázelemzés és kevésbé specifikusan a mellkas-röntgenvizsgálat támasztja alá.
A terápia pillérei: hörtágítók, szteroidok, antibiotikumok, köptetők, oxigénkezelés, légzésrehabilitáció, influenza és Pneumococcusok elleni védőoltások, enzimpótlás (alfa1-proteáz-inhibitor).

A krónikus obstructiv tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) olyan krónikus és lassan progrediáló légúti betegségek összefoglaló elnevezése, melyeket krónikus bronchitisszel és/vagy pulmonalis emphysemával összefüggő légúti obstructio, azaz forszírozott kilégzés során a maximális kilégzési levegőáramlás csökkenése jellemez. Próbálkoztak a szindróma nevének magyarításával [pl. krónikus aspecifikus légúti betegség (KALB) vagy krónikus obstructiv légúti betegség (KOLB)], de ezek nem állták ki az idő és a gyakorlat próbáját. A légúti obstructio a COPD alapvető kritériuma, mely az asthma bronchialét jellemző reverzíbilis légúti obstructióval szemben általában nem vagy csak részlegesen reverzíbilis. A COPD három alapvető patológiai összetevője:

a krónikus bronchitis,
a kislégúti obstructio és
a pulmonalis emphysema.

A krónikus bronchitis, az emphysema és a légúti obstructio (utóbbi az „asthmaticus” komponens) mint különálló entitás az egyes betegekben tiszta formában ritkán fordul elő, klinikai/funkcionális és patológiai/morfológiai jegyeik a betegek túlnyomó többségében átfedésben, együtt mutatkoznak. Azok a krónikus bronchitisben vagy emphysemában szenvedő betegek, akikben a légúti obstructio nem mutatkozik, nem sorolhatók a COPD fogalomkörébe, mint ahogy a tüdők morfológiai károsodás nélküli túltágulása sem tekinthető emphysemának. A légúti obstructio hiányában az olyan kórformák, mint a „krónikus simplex bronchitis” vagy a „krónikus bronchialis hiperszekréció” elkülönítendők a COPD-től. A reverzíbilis légúti obstructióval jellemzett asthma bronchialét és a specifikus etiológia következtében létrejövő egyéb obstructiv légúti betegségeket (pl. cysticus fibrosis, obliteratív bronchiolitis, bronchiectasia) ugyancsak el kell különítenünk. Ezzel szemben azok az asthmás betegek, akik dohányoznak, vagy más krónikus irritáló tényező idézte elő párhuzamosan fenálló bronchitisüket és/vagy emphysemájukat, krónikus obstructiv légzésbetegekként is nyilvántarthatók.

A COPD az időskor betegsége. Prevalenciája időskorban, a hetedik és a nyolcadik évtizedben tetőzik, az azt követő csökkenő gyakoriság döntően a mortalitás számlájára írható.

A pulmonalis emphysema definíciója szerint anatómiailag a bronchiolus terminalisoktól distalisan elhelyezkedő légterek fibrosis nélküli, faldestructióval és a normális architektúra elvesztésével járó permanens kitágulását jelenti.

A krónikus bronchitis definíciója klinikai definíció, a panaszokra és a tünetekre összpontosít. A krónikus bronchitis ezek szerint olyan kóros állapot, melyet két egymást követő évben évente legalább 3 hónapon keresztül fennálló krónikus, köpetürítéssel járó (produktív) köhögés jellemez. A krónikus bronchitis diagnózisa akkor állítható fel, ha a hasonló tüneteket és panaszokat okozó egyéb betegségek (bronchiectasia, tbc, tüdődaganat stb.) kizárhatók, és ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy bár krónikus bronchitis zajolhat légúti obstructio nélkül, a COPD csak az obstructiv formát foglalja magába.

Általánosságban kijelenthető, hogy gyakorisága ellenére a COPD a legkevésbé felismert és kezelt betegségek egyike. Jelentőségére azzal is föl kívánják hívni a figyelmet, hogy 2003-ban november 19-ét a COPD világnapjává nevezték ki!

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero