Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

65.3. Kórtörténet

A COPD ritka nemdohányzókban, a betegek túlnyomó többsége 15-20 éven át legalább egy csomag (20 szál) cigarettát szívott el naponta. A típusos tünetek és panaszok, melyek általában 40–50 éves korban jelent keznek, kezdetben fel sem tűnnek, kifejezetten jellegtelenek. A COPD diagnózisa bármely dohányosban felállítható, ha fizikális vagy légzésfunkciós vizsgálattal igazoljuk a krónikus bronchitist kísérő légúti obstructiót, ennek ellenére a diagnózis többnyire késik, és a betegek csak akkor kerülnek az orvos látóterébe, ha nehézlégzésük vagy zavaró produktív köhögésük jelentkezik. Nyugalmi nehézlégzés ritkán jelentkezik azelőtt, hogy a forszírozott kilégzési másodpercvolumen (FEV1) a normális 50%-ára csökkenne, ekkorra azonban a betegség általában már több évtizede zajlik. Innen van, hogy a COPD tipikusan az időskor betegsége, a betegek többsége ötvenes vagy hatvanas éveiben jár. A COPD-t rendszerint reggeli „dohányos köhögés”, krónikus szimplex bronchitis előzi meg, kevés mucoid köpettel, mely heveny exacerbatiók idején purulenssé válik. A nagy mennyiségű (naponta 30–60 ml-nél több) köpet bronchiectasia gyanúját kell keltse. A köpet színe változó, lehet áttetsző és fehér (mucoid) vagy – légúti vírusfertőzések után, illetve bakteriális fertőzés (heveny exacerbatiók) idején – sárga vagy zöld, esetenként véresen csíkolt. (Itt kell megemlítenünk, hogy a vérköpés leggyakoribb oka a krónikus bronchitis.) A betegség heveny fellángolásai késő ősszel és télen gyakoriak, és elsősorban az eleve panaszos vagy súlyos obstructiv betegeket érintik. COPD-ban a betegség heveny exacerbatiói a betegség előrehaladtával egyre gyakoribbakká és egyre súlyosabbakká válnak, ezek során a nehézlégzés kifejezett. A terhelhetőség progresszíven csökken. A nyugalmi nehézlégzés szubjektív érzés és a betegek által panaszolt nehézlégzés – elsősorban időskorban – nem mindig korrelál a légzésfunkciós értékekkel. A köhögés gyakorisága és súlyossága, sőt a gyakori asthmaticus jellegű, sípoló légzés sem utal megbízhatóan a funkcionális károsodás fokára. Az évek során a kezdetben epizodikus, terhelésre vagy az exacerbatiók során jelentkező nehézlégzés állandósul, csakúgy, mint a sípolás. A COPD teljes klinikai spektruma az első tünetek megjelenésétől számítva 10–15 év múlva figyelhető meg. Idős betegek állapotának romlása gyorsabb, mint a fiatalabbaké. Néhány COPD-ban szenvedő, elsősorban súlyos emphysemás beteg esetében fogyást és az izomtömeg olykor jelentős megfogyatkozását figyelhetjük meg (cardiopulmonalis cachexia). Amellett, hogy a fogyás rossz prognózist jelez, differenciáldiagnosztikai kérdéseket is felvet (malignoma, hyperthyreosis, diabetes mellitus, májbetegség stb.). Osteoporoticus betegekben a köhögés fájdalmas bordatöréseket eredményezhet. A betegség súlyosbodása során hypoxia jelentkezik. A hypoxia az eritropoietintermelést stimulálja, ennek következtében szekunder erythrocytosist (polyglobuliát) okoz. Idős betegek hypoxiája esetén a mentális funkciók károsodnak: koncentrációs nehézségek, a rövid távú memória csökkenése, feszültség, szorongás, depreszszió és alvászavar egyaránt előfordul. A hypercapnia később társul és súlyo esetekben az agy oedemás duzzadása miatt a koponyaűri nyomásfokozódás jelei mutatkoznak: zavart tudatállapot, lethargia, aluszékonyság, eszméletvesztés. Kevésbé súlyos esetekben csak a reggeli fejfájás utal szignifikáns széndioxid-retencióra. Ha a vérgázeltérések tartósan súlyosak, előbb-utóbb megjelennek a cor pulmonale chronicumot jelző vízretenció és perifériás oedema.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero