Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

1.2. Epidemiológia

Az epidemiológia feltétlenül szükséges a kezelési stratégiák és az ellátó rendszeri változások meghatározásához. Az időskori betegségek előfordulásának vizsgálata aránylag újkeletű. Az 1980-as években Beregi és munkatársai által végzett „100 éves vizsgálat” tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy igen idős korban, tehát aggkorban is ugyanazon halálokok vezetik a statisztikákat, mint a középkorú vagy idősödő korosztályban elhaltak esetén. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az „idős beteg” egyre gyakoribb megjelenése a betegségek gyakoriságában változásokat idéz elő már napjainkban is. Néhány betegség vagy szindróma, amelyek előfordulása gyakori időskorban, sokáig tévesen az időskor jellegzetességei közé került besorolásra:

a későn kezdődő Alzheimer-kórt az agy öregedésével tévesztették össze (a bizonyíték erre a dementia senile téves elnevezés);
szívelégtelenséget a szív öregedése következményének tartották;
az atherosclerosist tévesen az artériák öregedéseként írták le;
a vizeletincontinentiát sokáig a húgyhólyag és a sphincterek öregedésével tévesztették össze.

Napjainkban már tudjuk, hogy ezek az elváltozások patológiás folyamatok eredményei, igaz néhány közülük nagyon gyakori időskorban. Ebből a szempontból a 100 évesek (extrém időskor) vizsgálata nagyon fontos, hiszen kimutatták, hogy közülük nagyon sokan mentesek ezektől a betegségektől, tehát az időskor önmagában nem jelenti az adott betegségek szükségszerű megjelenését. A betegségek időskorban történő gyakoribbá válása több folyamat eredménye. A kockázati tényezők behatási ideje értelemszerűen hoszszabbá válik a kor előrehaladtával (időbeli kumulatív hatás), ezért a betegségek mennyisége szükségszerűen nő. Az idősödés okozta elváltozások elősegíthetik más betegségek felléptét, pl. a szív esetében a diastolés funkció csökkenése a pitvari terhelés fokozódása révén elősegítheti a pitvari hyperexcitatio esélyét, és megkönnyítheti a supraventricuralis tachycardiák kialakulását. A tudomány, a higiénia és a táplálkozás fejlődése oda vezetett, hogy a középkorú lakosság körében gyakoribbá váló betegségek hatékonyabb kezelése folytán a korai halálesetek nagy része megelőzhető lett. Így a magas vérnyomás és az akut myocardialis infarctusok hatékony kezelése jelentősen befolyásolja az időskori populációban megfigyelhető cardiovascularis betegségek formáit és mennyiségét. Néhány esetben nem tudunk éles határt vonni az öregedés okozta elváltozások és a betegségek között. Jó példa az osteopenia, ahol igen nehéz megmondani, hogy a csonttömegcsökkenés mekkora hányadáért felelős az öregedés és/ vagy a csontok anyagcseréjének betegsége. Így az időskor epidemiológiai adataiban a közeli jövőben további változásokra lehet számítani, ahogy az idősödés egyes faktorait az orvostudomány „medikalizálja”. Ez viszont azzal a veszéllyel is együtt jár, hogy az időskort önmagában is betegségnek fogjuk fel, és nem az élet egy normális szakaszának.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero