Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

66.2. A tüdőrák tünetei és jelei

A tüdődaganatok tünetei és (fizikális) jelei, az általuk okozott panaszok és laboratóriumi eltérések négy csoportba oszthatók:

1. A primer tumorral összefüggők,
2. a mellkasi terjedéssel összefüggők,
3. a távoli metastasisokkal összefüggők,
4. a paraneoplasticus szindrómával kapcsolatosak.

A lokális és szisztémás tünetek, illetve a panaszok gyakoriságát táblázatban foglaltuk össze (66-3. táblázat).

66-3. táblázat. A tüdőrák okozta kezdeti panaszok és tünetek gyakorisága

Panaszok és tünetek	Gyakoriság (%)
Köhögés	8–75
Fogyás	0–68
Nehézlégzés	3–60
Mellkasi fájdalom	20–49
Vérköpés	6–35
Csontfájdalom	6–25
Dobverőujj	0–20
Láz	0–20
Gyengeség	0–10
Vena cava superior szindróma	0–4
Nyelési nehézség	0–2
Sípolás és stridor	0–2

A primer tumorral összefüggő panaszok és tünetek

A köhögés a tüdőrák leggyakoribb iniciális tünete. Nem specifikus, de a betegek nagyobb hányadában jelen van. Ha krónikus tüdőbetegségben szenvedők köhögésének jellege megváltozik, vagy a krónikus bronchitis heveny exacerbatiója indokolatlanul és hosszan elhúzódik, a tüdődaganat gyanúját fel kell vetni. Köhögést okozhatnak a perifériás, infiltrátum formájában terjedő daganatok csakúgy, mint a nagyobb légutak lumenét szűkítő, postobstructiós pneumonát okozó daganatok, de a hörgőkre nyomást gyakorló megnagyobbodott nyirokcsomók is. A vérköpés a tüdőrák nem túl gyakori, de annál ijesztőbb tünete, mely ritkán súlyos, gyakran csak a köpetben észlelt véres csíkok formájában jelentkezik. Napokig elhúzódhat, ismétlődik. Többnyire endobronchialis laesióra utal, de véralvadási zavar (DIC) is állhat a hátterében. Általános szabály, hogy 40 éves kor fölötti dohányos vagy COPD-ban szenvedő betegek vérköpése esetében még negatív mellkasröntgenvizsgálati eredmény esetén is további diagnosztikus lépések szükségesek (bronchoscopia, köpet citológia, mellkas CT).

A nehézlégzés rendszerint erősödő köhögéssel és a köpet mennyiségének növekedésével együtt jelentkezik a betegek harmadában-felében. Oka lehet extra- vagy intrabronchialis nagylégúti szűkület, postobstructiós pneumonia, atelectasia, postobstructiós vagy malignus mellűri folyadékgyülem, lymphangiitis carcinomatosa, pericardialis folyadék, esetleg pneumothorax. Ha a tumor nagyobb légutat szűkít, a nehézlégzést féloldali sípolás jellemzi. Nem pontosan meghatározható, visszatérő, olykor fájdalmas mellkasi diszkomfortot panaszol a betegek mintegy fele. A típusos pleuralis jellegű mellkasi fájdalom a pleura tumoros infiltratióját jelezheti.

Az intrathoracalis terjedéssel összefüggő panaszok és tünetek

A tüdőrák direkt vagy nyirokutakon át történő mellkasi terjedése során számos struktúrát károsíthat, miáltal speciális következményeket okoz. A tumor infiltrálhatja az idegeket (nervus laryngeus recurrens, nervus phrenicus, plexus brachialis, sympathicus idegdúcok), a mellkasfalat és a pleurát, az ereket (klasszikus következménye a vena cava superior szindróma, a pericardiumot, a szívet és a visceralis szerveket pl. a nyelőcsövet. A nervus recurres bénulása gyakoribb bal oldali tumor esetén, rekedtséget, nehezített expectoratiót, megnövekedett aspiratioveszélyt okoz – elkülönítő diagnózisát a rekedtség esetén nem nélkülözhető gégészeti vizsgálat segíti. A nervus phrenicus paresise rekeszizombénulást idéz elő, mely magasan álló és belégzéskor paradoxan mozgó rekeszfél formájában kopogtatással és röntgenvizsgálattal könnyen kórismézhető; gyakran nehézlégzést okoz. A Pancoast-tumor (sulcus superior tumor) a tüdőcsúcs posterior felszíne mentén, a plexus brachialis közelében alakul ki, gyakran infiltrálja a VIII-as cervicalis valamint az I-es és II-es thoracalis ideggyököt. Következménye a fájdalom mellett a bőrhőmérséklet helyi változása és a distalis izmok sorvadása. A diagnózis a megtévesztő lágyrészés mozgásszervi panaszok miatt gyakran elhúzódik. A klasszikus Hornerszindróma a sympathicus ideglánc és ganglion stellatum destructiója következtében a jellegzetes triászt eredményezi (ipsilateralis enophthalmus, myosis, ptosis), melyhez az érintett oldali arcfél izzadásának hiánya (anhydrosis) társul. A mellkasfalra terjedés perzisztens nem pleuralis jellegű fájdalmat okoz, a tumor esetenként tapinthatóvá válik. A pleura infiltratiója éles, légzéssel és köhögéssel összefüggő típusos pleuralis fájdalommal jár, mely megszűnik, ha megjelenik a pleuralis fluidum. A növekvő mennyiségű mellűri folyadék nehézlégzést okoz és általában pleuritis carcinomatosát (exsudatum!) jelez, de postobstructiós pneumoniát kísérő pleuritis vagy pleuralis reakció, esetenként a nyirokutak obstructiója következtében a gátolt nyirokáramlás következményeképpen akkumulálódó transsudatum is lehet. A mellűri folyadék diagnózisa a kopogtatáskor talált tompulat és gyengült légzési hang, a csökkent pectoralfremitus és bronchophonia alapján rendszerint egyszerű. A vena cava superior szindróma a vena cava obstructiójának következménye, melynek az esetek kétharmadában tüdőrák (leggyakrabban kissejtes rák) az oka. Ritkábban lymphoma, thymoma, substernalis struma vagy pajzsmirigydaganat okozza. Tüdőrák esetében a direkt invázió vagy a jobb oldali paratrachealis metastaticus nyirokcsomók nyomása miatti pangás az arc, a szemhéjak és a nyak oedemás duzanata és plethorája mellett a felső testfélen és a felső végtagokon tág vénákat eredményez. Köhögés, fejfájás, elsősorban előrehajláskor jelentkező szédülésérzés, kábultság, egyéb idegrendszeri tünetek, látászavar és diszfágia kisérheti. A pericarditis carcinomatosa általában lymphogen terjedés útján jelentkezik, ritmuszavarokat okoz és szívtamponád is előfordulhat. A metastaticus nyirokcsomók nyelőcsőre kifejtett nyomása ritkán, csak maszszív, előrehaladott esetekben okoz nyelészavart. A tracheooesophagealis fistula nyeléskor ingerköhögést okoz, a gyakori aspirációk miatt egyenes következménye a recidív pneumonia és a tüdőtályog.

Az extrathoracalis terjedéssel összefüggő panaszok és tünetek

A tüdőrák diagnózisakor a betegek mintegy harmada már távoli metastasisok tüneteivel jelentkezik. A tüdőrák távoli metastasisokat leggyakrabban a következő szervekbe ad: csontok, máj, mellékvesék, hasi nyirokcsomók, agy és gerincvelő, nyirokcsomók, bőr. Bármely csontban jelentkezhet metastasis, de leggyakrabban mégis a csigolyákban és a proximalis végtagcsontokban fordulnak elő. Csontmetastasis esetén az elsődleges panasz a lokális fájdalom. A májmetastasis gyakori, általában gyengeséggel és jelentős testsúlyvesztéssel jár és rossz prognózist jelent. Rendszerint csak nagy vagy multiplex metastasis esetén észlelünk laboratóriumi eltéréseket, leginkább az epeúti (obstructiós) enzimek (gamma-GT, alkalikus foszfatáz) esetenként a GOT/ASAT aktivitása növekszik. A hasi (paraaorticus) nyirokcsomók metastasisait általában kissejtes tüdőrák mellett látjuk, a mellékvesék metastasisai csak ritkán okoznak mellékvesekéreg-elégtelenséget. Intracranialis metastasist a betegek kb. 10%-ában találunk a betegség felismerésekor, tünetei a koponyaűri nyomásfokozódással vagy a tumor focalis tüneteivel kapcsolatosak: fejfájás, émelygés, hányinger, hányás, látászavar, papillaoedema, góctünetek, generalizált görcsrohamok, syncope, zavartság, a személyiség megváltozása. Agyi metastasis miatt vizsgált betegek 70%-ában a primer tumor tüdőráknak bizonyul. A gerincvelőben jelentkező metastasisokat ritkán észleljük cerebralis érintettség nélkül. Tapintható nyirokcsomók a betegek kb. 20%-ában jelennek meg, leggyakrabban a supraclavicularis árokban. Segíthetik a diagnózist és a stádiumbeosztást is. Legegyszerűbben és leggyorsabban finomtűaspiratiós citológiai vizsgálattal határozhatjuk meg a nyirokcsomó-nagyobbodás vagy a subcutan csomók patológiai alapját, de szükség esetén, elsősorban differenciáldiagnosztikus megfontolásból sebészi excisio is végezhető.

Statisztikai elemzések alapján a tünetmentes vagy csak a primer tumorra jellemző panaszokkal és tünetekkel jelentkező betegek prognózisa lényegesen jobb, mint a távoli metastasisokra jellemző panaszokkal jelentkezőké. Különösen rossz prognózisra utal, ha szisztémás tünetek jellemzik a betegséget, pl. étvágytalanság, fogyás, gyengeség, anaemia vagy távoli metastasisokra utaló panaszok vannak jelen és általánosságban kimondható, hogy a szisztémás tünetek kiterjedt betegségre utalnak (Hooper-féle kritériumok). A kiterjesztett radiológiai vizsgálatok elemzése arra utal, hogy azoknak a betegeknek, akiknek nincsenek szisztémás tüneteik, általában távoli metastasisaik sincsenek. Érdekes és hasznos az az észlelés, mely szerint minél több panasza van egy betegnek, a mellékvese-metastasis annál valószínűbb.

Paraneoplasiás szindróma

A paraneoplasiás szindróma a tüdőrákos betegek kb. 10%-ában jelentkezik és esetenként a betegség vezető vagy akár egyetlen tünete lehet. Megjelenhet a betegség kezdetén, de késői tünetként, sőt az esetleges recidíva jeleként is. A szindrómát vagy a daganatsejtek által termelt biológiailag aktív anyagok okozzák, vagy a daganatra adott szervezeti válasz következményei (hormonok, hormonszerű anyagok, antitestek, immunkomplexek, prosztaglandinok, cytokinek stb.).

A tüdőrákkal kapcsolatos paraneoplasiás szindrómákat a 66-4. táblázatban foglaltuk össze.

66-4. táblázat. A tüdőrákkal kapcsolatos paraneoplasticus szindrómák

Endokrin	SIADH, hypercalcaemia Cushing-szindróma gynaecomastia hypercalcitoninaemia emelkedett FSH- és/vagy LH-szint hypoglykaemia hyperthyreosis carcinoid-szindróma
Neurológiai	szubakut szenzoros neuropathia mononeuritis multiplex intestinalis pseudoobstructio Lambert–Eaton-szindróma encephalomyelitis nekrotizáló myelopathia daganattal összefüggő retinopathia
Csontrend- szeri	hypertrophiás osteoarthropathia dobverőujj
Vese	glomerulonephritis nephrosis-szindróma
Metabolikus	laktát-acidosis hypourikaemia
Szisztémás	étvágytalanság fogyás, cachexia láz
Autoimmun	dermatomyositis polymyositis vasculitis szisztémás lupus erythematodes
Bőr	hypertrichosis languinosa erythema gyratum repens erythema multiforme tylosis erythrodermia exfoliatív dermatitis acanthosis nigricans Sweet-szindróma pruritus urticaria
Hematológiai	anaemia leukocytosis eosinophilia leukemoid reakciók, thrombocytosis thrombopeniás purpura
Coagulopathia	thrombophlebitis (migráló thrombophlebitis, Trousseau-szindróma) phlebothrombosis disszeminált intravascularis koaguláció (DIC)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero