Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

66.3. Diagnózis és stádiummegállapítás

Számos betegség megjelenhet tüdrákra gyanús radiológiai eltérés formájában. Infiltrátum vagy kerekárnyék jellemezhet pneumoniát, congenitalis laesiót (pl. bronchogen cystát, tüdősequestratiót vagy érfejlődési rendellenességet), melyek gyakran csak műtét után derülnek ki. Általánosságban igaz ugyan, hogy ha egy mellkasi röntgeneltérés hosszú évek során sem változik, a malignitás nagy valószínűséggel kizárható, ennek ellenére minden tüdőrákra gyanús laesio alaposan kivizsgálandó!

A tüdőrák stádiumának megállapítása az adekvát terápia és a prognózis megítélése szempontjából fontos. A stádiumbeosztás a kissejtes és a nem kissejtes tüdőrák vonatkozásában eltérő: A nem kissejtes tüdőrákok esetében a TNM (tumor-nyirokcsomó-metastasis) rendszer használatos, míg a kissejtes tüdőrákot egyszerűsítve a limitált vagy extenzív formára osztjuk.

Tüdőrákos betegek kivizsgálása során fontos a részletes kórtörténet felvétele és a fizikális vizsgálat adatainak rögzítése. Elsősorban a metastasisokra utaló eltérések bírnak jelentőséggel, mint pl. a fogyás, csontfájdalmak, nyirokcsomó-megnagyobbodás és a neurológiai eltérések.

A laboratóriumi vizsgálatok közül mindig elvégzendő a mennyiségi és a minőségi vérkép, a májés epeúti enzimaktivitás-értékek („májfunkció”), az LDH-aktivitás (mely tumormarkerként a malignus sejttömegre adhat felvilágosítást), a szérumbilirubin és kalciumkoncentráció mérése. A mellkas CT-vizsgálata a diagnózison túl a stádiummegállapítást is segíti, és ajánlatos kiterjeszteni a felső hasi régió, elsősorban a máj és a mellékvesék vizsgálatára. Kissejtes tüdőrákos betegekben gyakran végezzük a koponya (agy) és a has CT-vizsgálatát a metastasisok nagy gyakorisága okán. Ha tüdőárnyék(ok), elsősorban adenocarcinoma észlelése esetén kétséges, hogy primer tumorról vagy metastasisról van-e szó, részletes belszervi kivizsgálás indokolt melynek során a gyomor-bél traktus, az emlők, az urogenitalis traktus, a pajzsmirigy és a fül-orr-gégészeti régió vizsgálata fontos; utóbbi a laphámrákok esetén is nagy jelentőségű.

A mellkas CT-vizsgálata során észlelt nyirokcsomó-megnagyobbodás differenciáldiagnosztikája gyakran problémás. Általában az 1 centiméternél nagyobb nyirokcsomók esetén gondolunk metastasisra, de egyéb benignus betegségek is okozhatnak kifejezett lymphadenomegaliát (pneumonia, tuberculosis, gombás infectiók, silicosis és sarcoidosis), emiatt a mellkasi (mediastinalis) nyirokcsomó-megnagyobbodás jelentősége még igazolt tüdőrák esetében is kérdéses lehet.

A pozitronemissziós tomographia (PET) megnövekedett metabolikus aktivitásuk alapján mutatja ki a nyirokcsomó-metastasisokat. A PET szenzitivitása a nyirokcsomómetastasisok vonatkozásában 80–90%, specificitása valamivel kisebb, 75–90%. Mivel a nem kissejtes tüdőrákos betegek gyakorlatilag csak műtéttel gyógyíthatók, fals pozitív PET-eredmény alapján egyetlen beteget sem szabad kizárnunk a műtéti megoldásból. Amennyiben tehát a CT- vagy a PET-vizsgálat nyirokcsomó-metastasisra gyanús eltérést jelez, a szövettani konfirmáció nem mellőzhető, és el kell végeznünk a mediastinoscopiát, a transbronchialis vagy transthoracalis tűbiopsiát, a videoasszisztált thoracoscopiát vagy szükség esetén akár a mediastinalis exploratiót.

Tekintettel arra, hogy az extratorakális metasztázisok rossz prognózist jeleznek, a bizonyított távoli metasztázisokkal észlelt betegeket szinte sohasem küldjük műtétre. Tünetés panaszmentes betegek esetében, ha fizikális és laboratóriumi vizsgálatuk eltérés nélküli, a rutinszerűen végzett koponya-, májés csontvizsgálatok az occult metastasisok felfedezésére nem költséghatékonyak, szükségtelenek. A csontscintigraphiás eredmény értékelését ráadásul megnehezíti a fals pozitív eredmények viszonylag nagy száma, melyek többnyire korábbi csonttöréseket vagy az osteoporosis okozta csigolyakompressziókat jelezhetik. A CT-vizsgálatok során a felső hasi régió ajánlott átvizsgálása gyakran mutat ki tünetmentes mellékvese-adenomát, melyek elkülönítése az occult metastasistól nem mindig egyszerű. Mivel az egészséges populációban viszonylag nagy a jelentőség nélküli mellékvese-adenomák gyakorisága („incidentaloma”), a kezelési terv szempontjából fontos a mellékvese-laesio szövettani vizsgálata. A mellékvese-tumorok tűbiopsiás vizsgálata viszonylag egyszerű eljárás lenne, szövődményei miatt azonban – melyek akár fatalisak is lehetnek – rutinszerűen nem ajánlható. A preoperatív PET segíti a távoli metastasisok kimutatását. A PET kiterjedtebb alkalmazása csökkenthetné a fölöslegesen végzett thoracotomiák számát, bár az általa kimutatott metastasisokat minden esetben szövettanilag is verifikálni kell, mielőtt az egyébként műtétre alkalmas betegek műtétjét elutasítanánk.

Tünetmentes radiológiai eltérés. A tüdődaganatokat gyakran fedezzük fel tünetmentes egyének egyéb okból végzett röntgenvizsgálata során, leggyakoribb megjelenési formája ilyenkor a kerekárnyék. A panaszok és tünetek hiánya nem késleltetheti a kivizsgálást, különösen, hogy a tünetmentes röntgeneltéréssel felfedezett betegek gyógyulási esélye általánosságban jobb, mint a panaszosoké.

Tüdőrákszűrés

Hazánkban a tüdőszűrésnek nagy hagyománya van. Sajnos, a tünetmentes egyének periódikus szűrése tüdőrák vonatkozásában igen attraktív, és egyes esetekben a korai felismerés valóban életet menthet, mégis be kell látnunk, hogy a hagyományos röntgen-szűrővizsgálatok a tüdőrák okozta mortalitást nem csökkentik. A nagy esetszámmal dolgozó tanulmányok azon túl, hogy értelmetlennek tartják a röntgen-szűrővizsgálatot, inkább a „túldiagnosztizálás” lehetőségére hívják fel a figyelmet. A spirál-CT közel tízszer több tünetmentes tüdőrákot szűr ki, mint a hagyományos mellkasröntgen, azonban a fals pozitív esetek számát is növeli. Úgy tűnik, a túlélést a spirál-CT-vel végzett szűrővizsgálatok sem növelik. Dohányosok és volt dohányosok szűrését illetően a spirál-CT szerepét jelenleg folyó vizsgálatok fogják tisztázni.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero