Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

66.4.2. A nem kissejtes tüdőrák terápiája

Műtéti kezelés

A nem kissejtes tüdőrákos betegek gyógyulása kizárólag műtéttel érhető el, ezért az I., II. és IIIA stádiumba sorolt nem kissejtes tüdőrákos betegek betegek műtéttel kezelendők. Az I. stádiumba sorolt betegek 5 éves túlélése 60–80%, a IIIA stádiumba soroltaké 15–25%. Az 1960-as évek 10–20%-os műtéti mortalitása mára kb. 3%-ra csökkent, és ugyanezen idő alatt a fölöslegesen végzett műtétek aránya – amikor a thoracotomia közben derül ki, hogy a daganat inoperábilis – 25%-ról 5%-ra csökkent.

Az ún. tüdőkímélő resectiók (pl. sleeve lobectomia, segmentectomia, ékresectio és thoracoscopos ékresectio) elterjedése lehetővé tette a műtéti megoldást a csökkent légzési tartalékkal rendelkező betegek számára is. Az ékresectio után a relapszus aránya nagyobb, mint a hagyományos lobectomiák után, mégis elfogadható alternatívát jelent a csökkent légzési tartalékú betegek kezelésében.

A sebészi megoldás mérlegelése során három kérdést kell megválaszolnunk:

1. Valóban nem kissejtes tüdőrák a szóban forgó elváltozás? Ez azért fontos, mert bár a kissejtes tüdőrák valóban I. stádiumba sorolható ritka eseteiben a műtét kuratív hatású lehet, az előrehaladottabb kissejtes rákok műtéti kezelése hiábavaló.
2. A beteg kibírja-e a műtéti resectiót? Elsősorban az általános orvosi kritériumokat kell tekintetbe vennünk, pl. heveny myocardialis infarctus a közelmúltban. Másodsorban a légzésfunkciós eredmények számítanak, azt kell eldönteni ugyanis, hogy a betegek rendelkeznek-e kellő légzési tartalékkal.
3. A daganat eltávolítható-e? Ennek a kérdésnek az eldöntése precíz stádiummegállapítást igényel a lokális és regionális nyirokcsomó-érintettség és/vagy a távoli metastasisok értékelésével, kimutatásával.

Mivel a megfelelően szelektált nem kissejtes tüdőrákos betegek esetében a műtéti megoldás jelenti a legnagyobb esélyt a túlélésre, az általános belszervi állapot felmérése, a légzésfunkció értékelése és a pontos stádium megállapítása kritikus jelentőségű.

Sugárterápia

A nem kissejtes tüdőrák lokális formái gyakran jól kezelhetők sugárterápiával. A sugárterápia után azonban számos károsodással kell számolnunk, emiatt azt kell mondanunk, hogy azok a betegek, akik alkalmasak a kuratív célú sugárterápiára, általában a kuratív célú műtéti beavatkozásra is alkalmasak. Kevés értékelhető adat áll rendelkezésünkre a korai tüdőrákok sugárterápiás eredményeiről, azok szerint viszont a lokalizált nem-kissejtes tüdődaganatok mintegy 10–20%-a gyógyítható irradiációval. A sugárterápiát gyakran alkalmazzák palliatív céllal: az endobronchialis tünetek pl. a haemoptysis és a bronchusobstructio gyakran mérsékelhető vagy akár meg is szüntethető. A távoli metastasisokat is gyakran kezelik sugárterápiával. Nem utolsó sorban a kombinált terápiának is fontos komponense a sugárterápia.

Kemoterápia

A nem kissejtes tüdőrák kemoterápiájában számos citosztatikum játszhat szerepet, pl. a cisplatin, a carboplatin, a paclitaxel, a mitomicin-C, a vinca-alkaloidok, a gemcitabin, a vinorelbin, az ifosfamid és az etoposid. Az újabb szerek – mint a carboplatin és a paclitaxel – hatékonyabbak, mint a korábbiak.

A IV. stádiumba sorolt nem kissejtes tüdőrákok esetében a kemoterápia és a maximális intenzitású szupportív kezelés hatékonyságának összehasonlítása ellentmondó eredményre vezetett, a végső értékelés azonban a kemoterápia javára döntött, a kemoterápia ugyanis néhány héttel vagy hónappal hosszabbra nyújtotta a betegek életét, ráadásul a kemoterápia olcsóbbnak is bizonyult. A IIIB stádiumba sorolt betegek túlélési esélye nagyobb, ha a kemoterápiát sugárterápiával egészítik ki, mintha akár sugár-, akár kemoterápiával külön-külön kezelnék.

A kemoterápiáról tudni kell, hogy nem veszélytelen kezelésmód. Azokban a betegekben, akik nem alkalmasak az ambuláns kezelésre, a túlélés jelentősen rövidülhet és a kemoterápia mellékhatásai is súlyosabbak, ezért a kemoterápia előnyei esetükben nem vagy csak alig érvényesülnek. A kezelés abbahagyható, ha 2-3 kemoterápiás ciklus után nem mutatkozik értékelhető javulás. A kezelés eredménye az egyes betegek esetében ma még nem jósolható meg.

A nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeket minden szempontból fel kell világosítani a kemoterápia korlátairól. A nem kissejtes tüdőrákosok többsége nem gyógyul meg a műtét után és végül IV. stádiumba sorolt betegségben hal meg. Ez a betegcsoport, reagál a legkevésbé kemoterápiára.

Kombinált terápia

Resecálható II. és III. stádiumba sorolt nem kissejtes tüdőrákos betegek műtéti kezelése gyakran elégtelennek bizonyul, mert az operációt követően lokális, mediastinalis vagy távoli metastasisok jelentkeznek. A műtét után alkalmazott adjuváns sugárterápia csökkenti a daganat mediastinalis kiújulásának esélyét, de nem javítja az átlagos túlélést. Számos prospektív, randomizált, kontrollált tanulmány igazolta, hogy II. és III. stádiumba sorolt nem kissejtes tüdőrákos betegek betegségmentes túlélése javul, ha a műtét után kemoterápiában és/vagy sugárterápiában is részesülnek. Ennek ellenére az átlagos túlélés mégsem javul. Úgy tűnik, az indukciós kemoterápiát követően végzett műtétek a túlélést javítják. A preoperatív időszakban a betegek jobban tolerálják a kemoterápiás kúrákat, mint a posztoperatív szakban, ráadásul a preoperatív adjuváns terápia a tumor megkisebbítése útján kedvezően hat a resectiós határokra is.

Alternatív terápia

A rosszindulatú daganatos betegek kezelésében a hagyományos orvosi kezelésen túl mindig létezett a biomedicinától eltérő alapokon nyugvó alternatív terápia. Ezek többsége gyógynövények, egyéb gyógyhatású készítmények, speciális étrendi és életmódbeli előírások, „méregtelenítés” vagy pszichoterápiás eljárások alkalmazásán alapul. Némelyek (pl. a bioenergia, spirituális jóga, szellemgyógyászat) a hagyományos orvosi gondolkodás számára nem értelmezhető, de nehezen fogható fel a földsugárzás vagy a vízér-kereszteződések betegséget okozó szerepe is, melyek további káros hatásának kizárását – pl. a fekvőhely változtatásával – a természetgyógyászok fontosnak tartják.

A téma részletes tárgyalása nélkül megállapítható, hogy az egyes alternatív gyógymódok (Livingstone-Wheeler, Di Bella, Revici, antineoplasztonok, nagy dózisú C-vitamin, chaparral, hidrazinszulfát, laetrile, cápaporc, noni, aloe vera, macskakarom, Gerson és Gonzalez stb. kúrák, akupunktúra) a rosszindulatú daganatok terápiájában általában a „nem bizonyított hatású” kategóriába esnek, és úgy tűnik, többségük hatástalan. Nem vethető el azonban szerepük a gyógyításban, mert például éppen a sokat vitatott cápaporc angiogenesist gátló hatásának vizsgálata során jutottak el a Neovastat nevű antiangiogén porcfrakcióhoz, melynek II. fázisú vizsgálata tüdőrákban is folyamatban van.

A hazai nagyhírű gyógyhatású készítmények (Béres-cseppek, Celladam, Culevit) eredményei jelenleg kérdésesek. A Béres-cseppek és a Culevit tabletta a megelőzés szerei lehetnek. A föltaláló szerint a Culevit injekciós formája áttörést jelent majd a daganatgyógyászatban. A Celladam botrányos története és a titkolózás, ami máig körülveszi, egyelőre minden józan megítélését lehetetlenné teszi.

A Simonton-féle módszer, a hipnózis, a meditáció és relaxáció, valamint a Silva-féle agykontroll alkalmazása számos anekdotikus gyógyulást eredményezett, ugyancsak hallani kézrátétel vagy távgyógyítás útján gyógyítottakról is. Bár megjósolhatatlan, kiken segíthetnek e módszerek, a jövőben – úgy tűnik – nagy jelentősége lehet a hipnózison, önhipnózison és szuggesztión vagy más olyan módszereken alapuló technikáknak, melyek a tudatalatti tartalmak befolyásolása útján fejtik ki gyógyító hatásukat.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero