Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

68.1.1. Az infectio mechanizmusa

Patogén organizmusok leggyakrabban az oropharyngealis flóra microaspiratiója útján jutnak a tüdőkbe. Az egyébként tünetmentes aspiratio gyakori jelenség, alvás közben egészséges egyének akár 50–60%-ában is időről időre előfordul. Időskori pneumoniásokat vizsgálva arra következtetésre jutottak, hogy esetükben a microaspiratiók hétszer gyakrabban fordulnak elő, mint a kontrollcsoportban. Az oropharynx Gram-pozitív (pl. Streptococcus pneumoniae) és Gram-negatív (pl. bélbaktériumok) patogén mikroorganizmusokkal kolonizálódhat, mint amelyek azután fertőzés okozásához elegendő mennyiségben juthatnak az alsó légutakba. A kolonizációt elősegítik az ismételt antibiotikus kezelések, az endotrachealis intubatio, a dohányzás, a hiányos táplálkozás, a nem kielégítő szájhigiéné, a periodontalis betegségek, a csökkent nyáltermelés („syndroma sicca”), a különböző műtétek és a gyomor csökkent savtermelése (atrophiás gastritisek, H2-blokkolók, protonpumpa-inhibitorok). Lényegesen növeli a Gram-negatív kolonizáció lehetőségét a diabetes mellitus, az alkoholabúzus és az incontinentia. Gram-negatív baktériumok egészséges fiatalok és aktív életet élő idősek torokváladékából egyaránt kb. 8%-ban mutathatók ki, szociális otthonok lakóiban ez az arány 37%. Kórházban az idős betegek 60%-a kolonizálódik potenciálisan patogén Gramnegatív kórokozókkal. Az aspiratio következményeit még egyébként egészséges, nemdohányzó egyénekben is fokozza a mucociliaris clearance időskorban észlelhető romlása. Időskorban az aspiratio lehetősége növekszik, mert a tudat kevésbé éber, nyeléskor az oropharyngealis szinkron reflex-működések gyakran károsodnak, és a nyelés mechanizmusa egyéb okból [(stroke, senilis dementia, alkoholabúzus és gyógyszerek (nyugtatószerek, altatók, major trankvillánsok stb.) hatására, Parkinson-kór)] is zavart szenvedhet. Az egészségesekben is megfigyelhető tünetmentes microaspiratióval szemben, a nagy mennyiségű aspiratio csak kóros állapotokban fordul elő, pl. eszméletlen betegekben, a köhögési és a nyelési reflex csökkent vagy hiányzó működése és jelentős gastrooesophagealis reflux esetén. Jelentős mennyiségű inokulum nagyszámú anaerob baktériumot juttathat az alsó légutakba, így a nagy volumenű aspiratio anaerob pneumoniák és a tüdőtályog legfontosabb oka. A közösségben szerzett (microaspiratiós eredetű) pneumoniákban a szokványos kórokozók a járványos formában terjedő Gram-pozitívak mellett többnyire az oropharyngealis normálflóra anaerob baktériumai. A nosocomialis pneumoniák leggyakoribb kórokozói a Gram-negatívak, melyek esetenként anaerobokkal kevert fertőzéseket okoznak.

A pneumoniák kialakulásának második leggykoribb módja a kórokozók inhalációja, a cseppfertőzés. Cseppfertőzés során kicsiny, 0,5–1 μm átmérőjű aeroszolizált cseppecskék jutnak a tüdőbe, ezek mikororganizmusokat tartalmazhatnak. Cseppfertőzéssel csak limitált számú kórokozó juthat a tüdőkbe, ezért ezzel a mechanizmussal csak néhány agresszív kórokozó fertőz, mint pl. a Mycobacterium tuberculosis, a Legionella pneumophila, a Yersinia pestis, a Bacillus anthracis, valamint a légúti vírusfertőzések (pl. influenza) kórokozói. A legtöbb Pneumococcuspneumonia aspiratiós úton jelentkezik, időnként azonban – elsősorban epidémiák idején – a fertőzés módja inhaláció is lehet. A Legionellák okozta fertőzés nem egyénrőlegyénre terjed, hanem fertőzött aeroszolok útján akvirálható (légkondicionálók, zuhanyrózsa stb.). A vízben élő organizmusok kórházban is komoly gondot okozhatnak, mert fertőzött párásítókból, nebulizerekből vagy lélegeztetőgépből is az alsó légutakba juthatnak.

Kevésbé gyakori, hogy a fertőzés a véráram útján éri el a tüdőt, ez jellemzi a septicus folyamatokat (Staphylococcus-sepsis) vagy a jobb szívfelet érintő endocarditist, utóbbi intravénás kábítószer-élvezőkben gyakori. Gyengült immunrendszerű egyénekben Gram-negatív baktériumok gyakran ugyancsak hematogén úton jutnak a tüdőbe. Esetenként a nyirokutakon át történik a fertőzés.

A tüdők ritkán direkt módon fertőződnek, mint pl. penetráló mellkasi sérülések vagy a környező szervek gyulladásainak direkt ráterjedése útján.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero