Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


68.1.3. Etiológia

A pneumoniákat szokás három etiológiai csoportba sorolni aszerint, hogy a beteg az az infectiót hol akvirálta. Eszerint elkülönítjük:
  1. a közösségben (területen) szerzett,
  2. a kórházban szerzett (nosocomialis) és
  3. az immunkárosodottakban jelentkező
pneumoniát.
Ez a klinikai gyakorlatban széles körben elterjedt felosztás elsősorban azért hasznos, mert a kórokozók az egyes csoportokban jellemzők, így a leggyakrabban betegséget okozó mikrobák ismeretében a hatékony empirikus antibiotikus kezelést már a mikrobiológiai eredmény ismerete előtt is megkezdhetjük. A pneumoniák etiológiáját illetően a figyelem középpontjában elsősorban a baktériumok állnak, de a vírusok és ritkán a gombák is előidézhetnek súlyos alsó légúti infectiókat. A gombákat és egyéb kórokozókat, az autoimmun, a fizikai és kémiai eredetű pneumoniákat (illetve pneumonitiseket) nem tárgyaljuk, a vírusokról bővebben az influenzáról szóló részben emlékezünk meg.
Az esetek 30–50%-ában nem sikerül a specifikus kórokozó kimutatása. A mikrobiológiailag igazolható okú, közösségben szerzett tüdőgyulladások leggyakoribb kórokozói 60–65 éves kor fölött a Streptococcus pneumoniae,a Haemophilus influenzae,a Staphylococcus aureus, a Chlamydia pneumoniae, a Mycoplasma pneumoniae,a Legionella speciesek és a vírusok. A Chlamydiák, a Mycoplasmák és a Legionellák gyakran coinfectiós ágensek. Nem elhanyagolható számban fordulnak elő az elsősorban aspiratio útján kialakuló polimikrobás, részben anaerob fertőzések (pl. peptostreptococcusok, peptococcusok, fusobacteriumok, feketén pigmentált anaerobok, Bacteroides fragilis). Krónikus légzésbetegekben, krónikus veseés májbetegekben, valamint diabetesben viszonylag nagy arányban a Gram-negatív bélbaktériumok (Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Enterobacter species stb.) okoznak pneumoniát. Dohányosokban és COPD-ben elsősorban az invazív Streptococcus pneumoniae, a Haemophilus influenzae, a Moraxella catarrhalis és a Legionella jelent veszélyt. Az alkoholizmus a rezisztens Streptococcus pneumoniae, az anaerob infectiók és a tuberculosis esélyét növeli.
A kórházban szerzett pneumoniák több mint 50%-át a közösségben szerzett pneumoniák ritka okai, a Gram-negatív bélbaktériumok és a Pseudomonas aeruginosa okozzák, 10–15%-át pedig a Staphylococcus aureus. A szociális, illetve szeretetotthonokban a kórokozók gyakorisága valahol a közösségben és a kórházban szerzett pneumoniák között foglal helyet, de a Gram-negatív baktériumok viszonylag gyakoriak.
Az etiológiára vonatkozóan az orvosnak tudnia kell mindazokról a környezeti tényezőkről, melyek bizonyos kórokozókat valószínűsíthetnek. Ismerni kell az aktuális járványügyi helyzetet (pl. influenza), rá kell kérdezni arra, hogy a beteg otthonában, munkahelyén vagy tágabb környezetében előfordult-e hasonló megbetegedés? Járt-e olyan helyen (pl. külföldi utazás, erdei vagy mezei túra, kirándulás), ahol endémiás vagy járványos betegségek előfordulhatnak, illetve előfordultak? Foglalkozott-e madarakkal (psittacosis), vadnyulakkal (tularaemia), erdei munkával és háziállatokkal (Q-láz).
 
Streptococcus pneumoniae
A pneumococcus pneumonia kórokozója, az időskori, közösségben szerzett pneumoniák leggyakoribb oka. Az esetek 15–60%ában mutatható ki, típusosan lobaris pneumoniát okoz, gyakran bacteriaemiával. 65 éves kor fölött 3–5-ször többen halnak meg pneumococcus pneumoniában, mint a fiatalabb korcsoportban. A pneumococcus bacteriaemia útján súlyos, életveszélyes betegségeket okozhat (meningitis, endocarditis, peritonitis); vagy egyéb kórformákat (otitis, mastoiditis, sinusitis, ízületi betegség) okoz, melyek társulhatnak tüdőgyulladáshoz, de primer formában is megjelenhetnek. Az utóbbi évtizedek során a kezdetben abszolút penicillin-érzékeny pneumococcusok penicillinnel és más antibiotikumokkal szembeni növekvő szerzett rezisztenciája egyre nagyobb, világméretű problémát jelent. Magyarországon a Streptococcus pneumoniae törzsek kiemelkedően nagy aránya, 34–47%-a (!) penicillin-rezisztens, és a penicillin-rezisztencia gyakran együtt jár a makrolid, a tetraciklin és a szulfonamid szerkezetű antibiotikumok elleni rezisztenciával is!
 
Gram-negatív bacillusok
Intézetben elhelyezettek körében gyakori kórokozók, ahol a Klebsiella pneumoniae, a Pseudomonas aeruginosa, az Enterobacter speciesek, a Proteus speciesek, az Escherichia coli és más Gram-negatív bacillusok a pneumoniák 40–60%-áért felelősek. A Gram-negatív bacillusok a súlyosan beteg vagy magatehetetlen betegek oropharynxát gyakran kolonizálják.
 
Anaerob baktériumok
Anaerob baktériumok okozzák a közösségben szerzett időskori pneumoniák 20%-át és a nosocomialis pneumoniák 31%-át. Az anaerob pneumonia általában aspiratio következménye.
 
Haemophilus influenzae
Az időskori pneumoniák 8-20%-ában kórokozó. Gyakrabban fordul elő COPD-ben és krónikus szimplex bronchitisben.
 
Atípusos patogének
A Chlamydia pneumoniae,a Mycoplasma pneumoniae és a Legionella pneumophila a pneumoniák egyre gyakrabban kimutatott kórokozói. Önállóan vagy kevert fertőzésekben (koinfekció) az alsó légúti infectiók mintegy harmadát az atípusos patogének okozzák. Elsődleges jelentőségüket gyakoriságuk mellett az adja, hogy a pneumoniában leggyakrabban alkalmazott bétalaktám típusú antibiotikumok (penicillin-származékok, cefalosporinok) esetükben teljességgel hatástalanok. Az összes pneumonia kb. 5%-át a Legio nella specisesek okozzák, gyakoriságuk az életkorral növekszik. A „légiós betegség” többnyire sporadikusan jelentkezik, szállodákban és kórházakban azonban járványos formában terjedhet.
 
Vírusok
Az időskori víruspneumoniák kórokozói az influenza és a parainfluenza vírusa, a respiratoricus syncytial vírus és az adenovírusok. Egészséges felnőttekben a parainfluenza-vírusok ritkán okoznak betegséget, viszonylagos gyakoriságuk időskorban a gyengülő immunválaszra utal. Az influenza az időskori pneumoniák egyik legfontosabb oka. 70 éves kor fölött négyszer gyakoribb, mint 40 éves kor alatt. Az influenzával összefüggő halálozás 90%-a a 65 évesnél idősebbeket érinti. Az influenzát gyakran komplikálják másodlagos bakteriális pneumoniák.
 
Gombák
Leggyakrabban a Candida fajok okoznak tüdőfertőzést, ezek is inkább immunkárosodottakban, elsősorban neutropeniásokban, szteroiddal kezelt vagy diabeteses betegekben. A közösségben szerzett pneumoniák normális immunválaszú egyénekben szokatlan oka az akut invazív aspergillosis. Mivel nem neutropeniás betegekben utóbbinak általában föl sem vetődik lehetősége, a diagnózis gyakorta késik és a mortalitás közel 100%. Lehetőségére általában az utal, ha a légzőtraktusból (orrváladék, köpet stb.) Aspergillus izolálható.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave