Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

75.1.1. Szédülés

Klinikai kép

Az igen gyakori időskori szédülés leggyakrabban irány nélküli nagyfokú térbeli bizonytalanságként jelentkezik, de nem ritka a forgó jellegű szenzációval járó rosszullét. Mindkettőnek szokásos következménye lehet a betege elesése, amit azonban más patológiai tényezők is kiválthatnak. Az első variáns szinte állandóan érvényesülhet az időskorú, az athero-arteriosclerosis által igen sok szervrendszerében már károsodott betegben, a második változat inkább rohamszerű rosszullétekben jelentkezik gyakrabban.

A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és vizsgálatuk

Az időskori szédülés leggyakoribb, többnyire együtt érvényesülő etiopatomechanizmusai:

Neurológiai:
- vertebrobasilaris insufficientia,
- carotis szűkület,
- subclavian steel mechanizmus,
- cerebellaris ischaemia,
- a bevezető tünetek és tudatvesztés nélküli „drop attacks”,
- epilepsia,
- neurotikus anxietas,
- depresszió.
Cardiovascularis:
- carotis sinus hyperesthesia,
- cardialis arrhythmia,
- aortastenosis,
- orthostaticus hypotensio.
Metabolikus:
- hyperventillatio,
- diabetes/hyperglykaemia.
Otológiai:
- positionalis nystagmus,
- vestibularis ideggyulladás,
- infectio,
- vascularis károsodás,
- Menière-szindróma,
- acusticus neuroma,
- gyógyszer-mellékhatás.
Egyéb:
- ocularis eredet,
- cervicalis spondylosis,
- köhögés kiváltotta syncope,
- anaemia,
- tele húgyhólyag hirtelen kiürítése.

Az idős személyek esetében viszonylag ritkán (kb. 20%) magyarázza egy kórok, egy patomechanizmus a szédülést és az esetleg bekövetkező eleséseket. Túlnyomó részben két-három szervrendszer akár többszintű zavara is kimutatható kiváltó tényezőként.

Az egyensúlyt biztosító rendszerünk rendkívül komplex szabályozási műveletet jelent: a fej-nyak és a test viszonyát érzékelő propioceptív érzőidegek, a vestibularis rendszer, a látórendszer, a kisagy, az agy további központjai, motoros neuronok és a jól vagy elégtelenül reagáló mozgásrendszer. A 6–8 évtizedben már romlik a központi idegrendszer vérellátása, idegi károsodások többszinten, több központban is bekövetkezhetnek, az érző és motoros idegrendszer más degeneratív folyamatai is beindulhatnak, nyaki spondylosis is károsíthatja a propioceptív információ áramlást, károsodik a mozgásrendszer is, és jó néhány más patológiás tényező is kifejtheti az egyensúly biztosításának rendkívül összetett rendszerére károsító hatásait. Így érthető, hogy az időskori szédülések, elesések viszonylag ritkán tudhatók be egyetlen kóroknak, egyetlen kóros mechanizmusnak.

A vizsgáló orvos diagnosztikai munkájában az első, legfontosabb tisztázandó kérdés:

Irány nélküli szédülésről, térbeli bizonytalanságról van-e szó, vagy forgó jellegű szédülésről, rotatorikus vertigóról?

A forgó jellegű szédülés hátterében két patomechanizmus lehet: maga a vestibularis apparátus károsodása, vagy a vestibularis rendszer agyi központjainak károsodása. Míg a perifériás mechanizmus esetében jellemző szédüléskor a horizontális nystagmus, halláscsökkenés, fülzúgás, addig centrális károsodáskor neurológiai góctünetek, diplopia, dysphagia, és motoros rendellenességek társulása ad diagnosztikai útmutatást. A diagnosztikában az otoneurológiai és neurológiai, illetve a vérellátást értékelő szakvizsgálatok nélkülözhetetlenek. Az időskorban nem ritkán bekövetkező demencia és zavartság a gyakorlatban jelentősen nehezítheti a szédülés fenti meghatározó mechanizmusainak orvosi tisztázását.

Terápia

A kóroktanban részletezett tényezők és mechanizmusok jó része előnyösen befolyásolható a nagyvérköri vagy esetleg speciális beavatkozással a nyaki verőeres keringés javításával, de gyakran szükséges speciális otoneurológiai beavatkozás és gyógyszerelés, vagy egészen ritkán tumor miatti szakorvosi ellátás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero