Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


75.3. Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

Klinikai kép
A mozgászavar és mozgáskorlátozottság számos szerv, illetve szervrendszer patológiás folyamatainak eredménye lehet, mely problémák további patológiás folyamatokat indítanak el. Az időskori mozgáskorlátozottság gyakran nem kerülhető el, de következményei annál inkább, és a már kialakult mozgászavar gyakran enyhíthető, még a legsúlyosabb esetekben is. Még viszonylag kisfokú javulás is jelentősen csökkenti a komplikációk valószínűségét, javítja a beteg életminőségét, és nem utolsósorban megkönnyíti a gondozást.
 
A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és differenciáldiagnosztika
A kóroki mechanizmusok hátterében szerteágazó patológiai, illetve patofiziológiai folyamatok állnak, melyeket az alábbi felsorolás foglal össze:
  • Mozgásszervi:
    • arthrosisok-arthritisek különböző formái,
    • csonttörések, podiátriai problémák, osteoporosis,
    • Paget-kór.
  • Neurológiai:
    • stroke,
    • neuropathiák,
    • Parkinson-kór,
    • egyensúlyzavarok.
  • Cardiovascularis:
    • pangásos szívelégtelenség,
    • angina,
    • claudicatio.
  • Pulmonalis:
    • kónikus obstructiv légúti megbetegedés (COPD),
    • asthma.
  • Érzékszervi:
    • látászavar.
  • Pszichológiai:
    • félelem az eleséstől,
    • depresszió.
  • Gyógyszermellékhatás eredetű: antipszichotikum okozta izomrigiditás.
  • Környezeti:
    • intézeti elhelyezésből adódó korlátozott mozgáslehetőség,
    • inadekvát járási segédeszközök,
    • a beteg részleges vagy teljes immobilizálása (agitáció vagy delírium miatt).
  • Akut vagy krónikus fájdalom.
  • Egyéb:
    • dekondicionáltság (!) (megbetegedés okozta hosszabb ágynyugalom után),
    • hiányos táplálkozás,
    • előrehaladott malignus folyamatok.
 
Szövődmények
A mozgászavar, illetve a hosszan tartó mozgáskorlátozottság szinte minden szervrendszer működésére kihat, gyakran súlyos fizikai, metabolikus és pszichológiai következményeket eredményezve, melyek aztán további mozgáskorlátozottsághoz vezetve számos „circulus vitiosust” indítanak be:
  • Dekondicionáltság → izomtömegés izomerővesztés, ízületi contracturák → egyensúlyzavar → esések → csonttörések → további mozgáskorlátozottság, melyet az újabb eséstől való félelem zovább fokoz.
  • Cardiovascularis dekondicionáltság → orthostaticus hypotonia → további esések
  • Tüdőatelectasia és aspiratio → tüdőgyulladás → további mozgáskorlátozottság.
  • Mélyvénás thrombosis → további mozgáskorlátozottság, tüdőembolia.
  • Decubitus → fájdalom, septicus szövődmények → további mozgáskorlátozottság.
  • Constipatio → fecalis impactatio → fecalis incontinentia → további mozgáskorlátozottság.
  • Vizeletretentio → húgyúti infectiók és incontinentia.
  • Negatív kalciumegyensúly → osteoporosis → csonttörések → további mozgáskorlátozottság.
  • Lecsökkent plazmatérfogat → megváltozott gyógyszerkinetika.
  • Depresszió → további mozgáskorlátozottság.
  • Delíriumhajlam (környezeti stimulusok hiánya miatt) → antipszichotikumok, szedatívumok alkalmazása és a beteg fizikai mozgásterének további leszűkítése → további mozgáskorlátozottság.
 
Terápia
A terápia tekintetében az alábbi általános szempontok követendők:
  1. A kóroki probléma és a kialakult szövődmények intenzív kezelése.
  2. A további szövődmények elkerülése.
  3. Fizikoterápia – realisztikus és egyénre szabott célkitűzésekkel.
  4. Az önálló életvitel, illetve a segítség nélküli tevékenységek elősegítése és ehhez segédeszközök biztosítása.
  5. A beteg és a hozzátartozók lelki motivációja.
  6. Interdiszciplináris teammunka (orvos, ápolószemélyzet, szociális gondozó, fizikoterápiás szakember, család).
 
Szédülés, elesés
Krónikus fájdalom
Mozgászavar, mozgáskorlátozottság
Légszomj, fulladás
Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség
Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség
Alvási zavar, insomnia
Depresszió
Szellemi leépülés, elbutulás
Hallásromlás, fülzúgás
Nagyfokú látásromlás
Jelentősebb testsúlycsökkenés
 

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave