Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

75.6. Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Klinikai kép

A beteg először csak legalább közepes hólyagteltség esetén gyakran nem képes sokáig vizeletét megtartani. Fokozatos romlással már akár csak elenyésző mennyiségű vizeletet is képtelen visszatartani. Következményeit tekintve nemcsak a bőr és a húgyutak fertőzéseinek gyakorisága nő meg, de az incontinentia negatívan érinti a beteg önbecsülését, korlátozza szociális mobilitását, és nem ritkán depresszióhoz vezet. Mint a geriátriai kórképek többségénél tapasztalható, ezt a panaszt sem említik szívesen a betegek kezelőorvosuknak, így az esetek többségében csak célzott kérdésekkel lehet fényt deríteni rá.

A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok

Az incontinentia háttérében általában komplex problémák állnak, melyek kivizsgálása nemritkán komoly diagnosztikai dilemmát jelent. A nők és férfiak vizeleti incontientiáját eredményező kóroki mechanizmusok tekintetében számos lényegi különbség van. A nők esetében a hólyag és az urethra integritása nagymértékben ösztrogénfüggő, így a menopausát követően a húgyutak szövetei atrophizálnak, elvékonyodnak, elaszticitásuk csökken, valamint az urethra zárófunkciója inadekváttá válik. A gátizomzat szülés során bekövetkező károsodása, hysterectomia, illetve medencei sugárterápia a medencefenék izomzatának relaxációjához, az uterus prolapsusához és cystokele kialakulásához vezet, ami tovább növel az incontinentia rizikóját. Férfiak esetében leginkább a prostata megbetegedései, azon belül is a prostata megnagyobbodása, valamint az akut és krónikus prostatitis állnak a vizelési problémák, azon belül is a vizelési nehézség és a gyakori vizelés hátterében.

Időskorban – mindkét nemet érintően – a hólyag funkciójában is kedvezőtlen változások jönnek létre, úgy mint:

kapacitáscsökkenés és volumenintolerancia (lecsökkent „compliance”),
instabil és inadekvát kontraktilitás,
megnövekedett vizelés utáni reziduum.

E folyamatok tovább fokozzák az incontinentia kialakulására való hajlamot, valamint a fertőzésekkel szembeni érzékenységet.

Differenciáldiagnosztika

A patomechanizmus és a kezelés szempontjából a vizeleti incontinentiákat négy fő csoportra oszthatjuk, melyek elkülönítésére leginkább a részletes anamnézis adja meg az alapot.

Stressz incontinentia.
- Kis mennyiségű vizeletvesztés jellemzi, mely olyan mozgás hatására jön létre, mely átmenetileg megnöveli a hasűri nyomást (pl. köhögés, tüsszentés, nevetés, futás stb.).
- Elsődleges oka a belső és a külső sphincter zárási nyomásának elégtelensége, mely leginkább nőknél alakul ki a fent említett ösztrogénhiány következtében kialakuló kóroki folyamatok eredményeképpen.
- Egyéb okok:
  - cauda equina sérülés,
  - perifériás neuropathia,
  - alfa-blokkolók.
Késztetéses („urge”) incontinentia.
- Az incontinentiák leggyakoribb típusa (40–70%).
- Oka a detrusor túlműködése, instabilitása vagy hiperreflexiája.
- Már alacsony hólyagtelődésnél erős és hirtelen vizelési inger jön létre, ami detrusor kontrakciót hoz létre.
- Az afferens stimuláció megnövekedését okozhatja:
  - húgyúti infectiók, kövek, tumorok,
  - prostata-hyperplasia (BPH) és prostatitis,
  - beszáradt nagyobb székletrögök (székletimpactatio),
  - atrophiás urethritis, vaginitis,
  - uterusprolapsus,
  - gyakran kriptogén okok.
- Központi idegrendszeri okok:
stroke,
- - az agyi térfoglaló folyamatok (daganat, aneurysma, vérzés),
  - demyelinisatiós betegségek (sclerosis multiplex),
  - Parkinson-kór.
Túlfolyásos („overflow”) incontinentia és vizelési nehézség.
- Fokozatosan kialakuló hólyagkiürülési zavar hozza létre.
- A hólyag fala kitágul és elgyengül, majd a túltelítődés során megnövekedett nyomás időszakosan áttöri az akadályt, és a vizelet kis mennyiségekben ürül.
- Leggyakoribb okai:
  - prostata-hyperplasia (BPH) (vagy tumor),
  - gyógyszermellékhatás (anticholinerg készítmények, narkotikumok, alfaés béta-agonisták, kalciumcsatorna-blokkolók),
  - urethraszűkület,
  - cystokele,
  - diabeteses neuropathia,
  - sclerosis multiplex,
  - gerincvelő-sérülések.
Funkcionális incontinentia.
- Okai:
  - immobilitás, mozgáskorlátozottság,
  - depresszió,
  - demencia,
  - delírium,
  - gyógyszermellékhatás (diuretikumok, szedatívumok),
  - koffein,
  - alkohol.

Gyakorlati szempontból fontos a reverzíbilis okok elsődleges számbavétele, melyben az alábbi akronim nyújthat segítséget:

D Delírium, depresszió

I Infectio, (széklet) impactatio

A Atrophiás urethritis és vaginitis

P Pharmakoterápia

E Excesszív vizeletmennyiség

R Retenció (vizelet), restrikció (mobilitás)

A helyes diagnózis felállításának és az erre épülő terápia megtervezésének alapja a részletes anamnézis, az urogenitalis rendszer, a has, a rectum, az idegrendszer, a végtagok (oedema?), valamint a vizelet vizsgálata. Ezeket hasznosan egészítik a vércukor, a szérumkalcium és a vesefunkciók laborvizsgálata, valamint a könnyen elvégezhető vizelés utáni ultrahangos reziduális vizeletmenynyiség megállapítása (ez utóbbi normálértéke: <50 ml).

Mivel az egyes incontinentiatípusok gyakran keverednek, az esetek egy részében sajnos még az alapos kórtörténet és a fenti vizsgálatok sem szolgálnak egyértelmű diagnózissal. Ez esetben csak az urodinamikai vizsgálat nyújthat további diagnosztikus segítséget, melynek elvégzése idős betegek számára gyakran nehézkes vagy gyakorlati akadályok miatt sokszor egyáltalán nem kivitelezhető. Ilyenkor a klinikai kép rendelkezésre álló elemei alapján elfogadható megoldás az empirikus terápia.

Terápia

A terápia szempontjából mind a kóroki, mind pedig a tüneti szempontokat egyaránt érvényesíteni kell. Kóroki szempontból a fent említett reverzíbilis okok megszüntetésével érhető el gyors és látványos eredmény, mely célkitűzésben az alábbi lépések nyújthatnak segítséget:

A húgyúti infectiók szisztémás antibiotikummal, valamint az urogenitalis atrophia lokális szteroiddal történő kezelése.
Beszáradt nagyobb székletrögök manuális eltávolítása és székletlazítók rendszeres használata.
Mobilitási probléma esetén fizikoterápia, és a vizeletürítés technikai segédeszközeinek biztosítása.
A delírium és a depresszió intenzív kezelése.
A gyógyszer-mellékhatások lehetőség szerinti kiküszöbölése.
A fűszeres ételek mellőzése.
Hólyagkatéter csak nagyon indokolt esetekben (vizeletretenció, társuló decubitus) történő alkalmazása.

A tüneti terápia főbb irányelveit a fent említett incontinentiafajták alapján csoportosíthatjuk:

Stressz incontinentia.
- Medencei izomerősítő (Kegel-) gyakorlatok.
- Időzített vizelés megszabott időközönként.
- Alfa-adrenerg agonisták.
- Lokális ösztrogének.
- Urológiai sebészeti beavatkozások.
Késztetéses („urge”) incontinentia.
- Hólyagrelaxáló anticholinerg készítmények.
- Folyadékmegszorítás.
- Időzített vizelés megszabott időközönként.
Túlfolyásos incontinentia.
- Az obstructio gyógyszeres enyhítése (prostata-hypertrophia).
- Sebészeti úton történő obstructio megszűntetés (prostata-hypertrophia vagy tumor).
- Időzített vagy folyamatos hólyagkatéterizáció (ez utóbbi lehet transurethralis vagy suprapubicus).
Funkcionális incontinentia.
- Időzített vizelés megszabott időközönként.
- A környezeti tényezők optimalizálása.
- Vizeletfelszívó betétek vagy pelenkák alkalmazása.

Végül, de nem utolsó sorban, fontos megemlíteni, hogy amennyiben a fenti diagnosztikus és terápiás lépések nem vezetnek eredményre, a beteg urológiai szakkonzíliumra történő irányításával nem szabad késlekedni.

Szédülés, elesés

Krónikus fájdalom

Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

Légszomj, fulladás

Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség

Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Alvási zavar, insomnia

Depresszió

Szellemi leépülés, elbutulás

Hallásromlás, fülzúgás

Nagyfokú látásromlás

Jelentősebb testsúlycsökkenés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero