Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


75.7. Alvási zavar, insomnia

A panasz-tünetcsoport klinikai jellemzői:
Éjjeli álmatlanság, elsősorban az alvás fennmaradása az éjszaka előrehaladásával, illetve a napi bioritmus felborulásával többnyire nappali aluszékonyság, amelyeket a beteg állapota vagy környezeti feltételek magyaráznak.
 
A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és vizsgálatuk
Időskorban az alvás minőségét befolyásoló tényezők:
  • Életkorfüggő változások:
    • az alvás szerkezetében (időskorra jellemző az alvás éjjeli fennmaradásának gyakori, 50% feletti gyakoriságú zavara),
    • az alvás mélységében.
  • Mentális zavarok:
    • depresszió,
    • demencia.
  • Fizikai-belgyógyászati zavarok:
    • általános időskori problémák: idült mozgásszervi vagy tumoros fájdalmak,
    • alvással kapcsolatos légzészavarok,
    • nocturnalis myoclonus.
  • Intézeti elhelyezésből fakadó környezeti problémák:
    • eredeti környezetből kiragadás,
    • zaj, nem a megszokott hőmérséklet, ágynemű stb.
  • Ingerszegénység.
  • Gyógyszer hatások–mellékhatások.
 
Rendkívül fontos a beteg és környezetének kikérdezése igen részletes, részben standardizálható kérdéscsoporttal történő kikérdezése az elalvás és az alvás éjjeli fennmaradásának a körülményeiről, a nappali aktivitásáról, környezeti feltételeiről, konfliktusairól, panaszairól, fizikai és mentális egészségi állapotáról, betegségeiről, el kell végezni egy részletesebb fizikális vizsgálatot és ennek a leletére is támaszkodó részletes laboratóriumi szűrést.
Nem egyszerű alvászavar a késő délutáni-esti órákban jelentkező agitáltság, zavartság (sundown szindróma), amely jellemzőbben a demens betegek körében jelentkezik, REM-zavarokkal, elég gyakran alvási apnoéval is jár, gyakoribb az életritmus felborulását jobban elősegítő intézeti környezetben, és pontos központi idegrendszeri patomechanizmusa még ma sem tisztázott.
Alapelvek:
  • A nappali fennlét biztosítása, fizikai kifárasztás, ha lehetséges.
  • Az éjszakai környezeti zavarok kiküszöbölése.
  • Endokrin és más kórképek szerepének kizárása.
  • Elnyúló problémáknál a hipnotikumok kerülése, rövidebb távon is csak igen kis dózisban és a gyorsan kiürülő változataikban jönnek szóba.
  • Sundown-szindróma esetén kis dózisú neuroleptikum mérlegelendő.
  • Egyelőre igen szegényes a szóba jövő gyógyszerelésekkel kapcsolatos nagylétszámú, elnyújtott idejű, evidence based jellegű tanulmány.
 
Szédülés, elesés
Krónikus fájdalom
Mozgászavar, mozgáskorlátozottság
Légszomj, fulladás
Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség
Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség
Alvási zavar, insomnia
Depresszió
Szellemi leépülés, elbutulás
Hallásromlás, fülzúgás
Nagyfokú látásromlás
Jelentősebb testsúlycsökkenés
 

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave