Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

75.8. Depresszió

A panasz-tünetcsoport klinikai jellemzői

Depresszió érzete, alvászavar, teljes energiátlanság és motiválatlanság érzete, fájdalmak panaszolása a depresszió leggyakoribb panasz-probléma együttese az idős betegnél. Az idős betegek tekintélyes részénél a különböző fokú depresszió a fiatalabb korúakhoz képest jóval bonyolultabban és nehezebben megállapíthatóan áll fenn, az ok a jellemző comorbiditas. Nem ritka ugyan a major depressziónak a súlyos lehangoltság érzésén és az érdeklődés, örömérzet hiányán alapuló klasszikus tünetegyüttessel való jelentkezése (lásd a DSM-IV. kritériumokat a 39. fejezetben!), időskorban azonban többnyire jelentős módosulásokat tapasztalunk.

Gyakoribb a depresszió csak részlegesmaszkírozott megléte, az anorexia, súlyveszteség, nagyfokú legyengülés és a diurnalis neuroendokrin ritmus felborulásának objektív tünetei gyakran elfedik-módosítják a könnyen felismerhető klinikai megjelenési formáit, sűrün társulhat nagyfokú átmeneti nyugtalansággal, agitatív zavartsággal is (bipolaritás, klasszikus ciklikus mániás szak a fiatalabb életkorhoz képest sokkal ritkább), valamint pszeudodemenciával, viselkedési zavarokkal.

A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és vizsgálatuk

Mivel a fiatalkori depresszióval szemben a hajlam, a gyakori elhagyatottság mellett a gyakori súlyos organikus betegségek rendkívül kimerítő hatása igen gyakran meghatározó szerepet játszik az időskori és aggkori reménytelenség-tudat, depresszió kialakulásában és fenntartásában, mindig törekedni kell az organikus betegségek és hatásaik pontos felmérésére, esetleges kiiktatására, pszichés károsító hatásuk mérséklésére. Ez a laboratóriumi vizsgálat során fokozott figyelmet igényel a potenciális anaemia, fvs-szaporulatot is kiváltó infectio jeleinek, súlyosabb elektrolitzavarok és más metabolikus rendellenességek, B12és folsavhiány, pajzsmirigyhormonszint-zavarok, mellékvesekéreghormonrendellenességek tisztázására, a képalkotó és más vizsgálatok során az esetleges tumor és súlyos infectio keresés irányában. Nem lezárt kérdés, hogy az újabb, rendkívül szenzitív több mechanizmusú képalkotó vizsgálatokkal (CT, MRI, PET, SPECT) mennyire kaphatunk általában is, tehát jól definiálható ismert kórfolyamatok hiányában is a depresszió esetén valamilyen jellemző eltérést az agy egyes területein. Az EEG eltérései nem eléggé specifikusak, a vérlemezke emelkedett MAO-aktivitása is inkább genetikusan definiálódó nem panasz és kórkép specifikus pszichopatológiás markernek tekinthető.

A geriátriai depresszió skála (GDS: Yesavage és mtsai, 1983) eredeti 30 pontjából általában csak 15 kritériumot használnak (lásd a mellékletben), de az alapellátásban dolgozó orvosok számára már 4 kérdésre kapott válasz is alapvető útmutatást jelenthet:

Alapvetően elégedett-e életével?
Úgy érzi, hogy üres az élete?
Fél, hogy valami rossz történik önnel?
Boldognak-megelégedettnek érzi magát ideje nagyobb részében?

Terápia

Az időskori depresszió általában jól reagál gyógyszerelésre.

Előzetesen vagy súlyos esetekben párhuzamosan azonban nyilvánvalóan a trigger mechanizmust adó tényezők kiiktatására kell törekedni. Pszichoterápia is hatásos az enyhébb esetekben.

Az jól ismert tény, hogy a placebók 30– 40%-os javító hatásához képest az antidepresszáns szerek kb. 50–60%-ban képesek javulást biztosítani. Megbízható felmérések ezekre a hatásarányokra az idős betegek előrehaladottabb életkorszakaszaiban nem nagyon állnak rendelkezésünkre, a rigiditás és más időskori változások miatt a pszichés hatásokon alapuló placebóhatás biztosan sokkal kisebb akkor, amikor a kísérő betegségek miatt a beteg eleve már hosszabb ideje jónéhány tablettát kap naponta.

Antidepresszáns gyógyszerelés esetén a többi gyógyszerrel való interakciókra is fokozottabb figyelmet kell fordítani, már csak az eliminációs mechanizmusok feltételezhető csökkentértékűsége miatt is. Igen gondosan, az egyén általános egészségi állapotát meszszemenően értékelve kell döntenünk az antidepresszáns szer kiválasztásakor. Erre jó példa az a dilemma, amit egy igen sovány, leromlott, étvágytalan depressziós beteg esetében az egyébként igen jól ható és más vonatkozásokban valóban kevés mellékhatású, de éppen a betegünk esetében a minimális étvágy további teljes lerontásával is járható divatos SSRI típusú szer használata, vagy nem használata felöli döntésünk kialakítása során felmerül.

A terápiában szóba jövő antidepresszáns szerek 7 nagy csoportja:

Szelektív szerotoninújrafelvétel-gátlók (SSRI szerek).
Szerotoninantagonisták.
Szerotonin + noradrenalin újrafelvétel gátlók.
Reverzíbilis MAO-A-bénítók.
Heterociklikus szerek.
Triciklikus antidepresszánsok.
MAO-inhibitorok.

A 7 nagy csoportból a hatás és mellékhatás viszonya alapján jelenleg világszerte az 1. csoport gyártmányai a legdivatosabbak az időskori depresszió kezelésében.

Szédülés, elesés

Krónikus fájdalom

Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

Légszomj, fulladás

Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség

Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Alvási zavar, insomnia

Depresszió

Szellemi leépülés, elbutulás

Hallásromlás, fülzúgás

Nagyfokú látásromlás

Jelentősebb testsúlycsökkenés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero