Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


75.12. Jelentősebb testsúlycsökkenés

Klinikai kép
Időskorban nem ritka a jelentős testsúlyvesztés, mely főleg szociális intézményben élő vagy kórházban kezelt idős emberek körében figyelhető meg. Noha az időskori súlyvesztés nem tekinthető fiziológiásnak, e tény – főleg kórházi kezelés során – gyakran elkerüli a klinikus figyelmét. Hátterében számos, egymástól független probléma állhat. E problémák gyors felkutatása, és időbeli kezelése nagy figyelmet kívánó diagnosztikus kihívás, melynek mélységét az alábbiakban tárgyalt differenciáldiagnosztikai paletta érzékelteti.
A súlyvesztés egyik legsúlyosabb következménye az alultápláltság, a szervezet fehérjehiánya és az azzal járó megnövekedett morbiditás. Ez utóbbi tekintetében a felfekvések, a lecsökkent immunitás, gyakoribb és súlyosabb fertőzések, patológiás csonttörések, megnövekedett kórházi kezelési időtartam és gyakoribb intézményi elhelyezés említendők első helyen. Mindezen tényezők a mortalitás jelentős növekedésével is járnak; statisztikai felmérések szerint a halálozási gyakoriság közel megduplázódik az alultápláltságban szenvedő idős betegek körében.
 
A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és differenciáldiagnosztika
  • Korral járó változások:
    • xerostomia,
    • lecsökkent ízérzés és szaglás.
  • Szociális helyzetből adódó tényezők:
    • szegénység,
    • szociális izoláció,
    • közlekedési eszköz hiánya a bevásárláshoz,
    • főzési ismeretek hiánya,
    • rossz étkezési szokások,
    • dohányzás.
  • Pszichológiai okok:
    • depresszió,
    • paranoia,
    • alkoholizmus,
    • anorexia nervosa.
  • Gastrointestinalis patológiák:
    • hiányos vagy túlérzékeny fogazat,
    • rosszul illeszkedő protézis,
    • glossitis, glossodynia, stomatitis, gingivitis, periodontitis,
    • szájüregi malignus folyamatok,
    • oropharyngealis dysphagia (a rágási és nyelési funkciók zavara; pl. stroke, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, myasthenia gravis, temporomandibularis ízületi problémák),
    • oesophagealis dysphagia és odynophagia,
    • atrophiás gastritis,
    • felszívódási zavarok (pancreas-, gyulladásos bélbetegségek, sprue, mesenterialis ischaemia).
  • Szisztémás kórfolyamatok:
    • krónikus szervi betegségek (malignus kórfolyamatok, májbetegségek, veseés szívelégtelenség, emphysema, microvascularis arteriosclerosis),
    • krónikus fertőzések,
    • felgyorsult metabolizmus (hyperthyreosis).
  • Gyógyszerek:
    • antidepresszánsok, antipszichotikumok (SSRI, haloperidol, lithium),
    • cardiovascularis készítmények (amiodaron, digitalis, furosemid, spironolacton),
    • koleszterinszint-csökkentők,
    • nemszteroid gyulladáscsökkentők,
    • narkotikus analgetikumok,
    • izomrelaxánsok,
    • antiasthmaticumok (theophyllin),
    • antibiotikumok (mind, de különösen a metronidazol),
    • citosztatikumok,
    • antihisztaminok,
    • antiepileptikumok,
    • laxativumok,
    • táplálékkiegészítők (vaskészítmények, káliumsók).
  • Egyéb:
    • súlyos látászavar,
    • a vásárlással és főzéssel kapcsolatos nehézségek, valamint az étkezéshez szükséges külső segítség hiánya (pl. előrehaladott arthritis vagy súlyos tremor esetén)
 
A diagnosztikában a legfontosabb annak eldöntése, hogy a kritikus súlyvesztésben különböző problémák miatt kritikusan lecsökkent táplálékbevitel, felszívódási zavar vagy fokozott lebomlás, rossz szöveti nutritív keringési ellátottság, vagy összetett patológiás mechanizmussal cachectizáló rosszindulatú metasztatizáló daganatos kórfolyamat-e a meghatározó. Ezt töbnyire a kórelőzmények, a fizikális státus, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok együttes értékelésével lehet csak megbízhatóan eldönteni, hiszen rendszerint több tényező is szerepet játszik.
 
Terápia
A terápia tekintetében két fő irányvonal követendő. Az elsődleges hangsúly a háttérben álló kóroki mechanizmusok felkutatásán és adekvát kezelésén, valamint a fent említett szociális és pszichológiai tényezők negatív hatásának csökkentésén van. E tekintetben külön figyelmet kell fordítani arra, hogy minden lehetséges tényezőt megbízhatóan kizárjunk, mivel az esetek többségében a probléma összetett hátterű.
Emellett ugyanolyan fontos a súlyvesztés külső beavatkozásokkal történő megállítása, illetve visszafordítása is. Ez utóbbi általában szakképzett dietetikus bevonását is szükségessé teszi, de már a klinikus kezében is vannak olyan eszközök, melyekkel a beteg további állapotromlása megakadályozható. Így:
  • gyakoribb és kisebb étkezések bevezetésével,
  • a táplálék a beteg ízlésének megfelelővé tételével,
  • változatos menüvel,
  • a magasabb fehérjetartalmú ételek hangsúlyozásával,
  • étkezések között vagy azok után elfogyasztott fehérjekoncentrátumokkal,
  • étvágygerjesztőkkel,
  • multivitaminokkal,
  • szükség esetén anabolikus szteroidokkal,
  • végső esetben pedig enteralis vagy parenteralis táplálással.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave