Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

9.1. Az öregedés fékezésének kiemelhető szempontjai

A táplálkozási szokások szükség szerinti módosítása, a tápanyagok összetételének megválasztásával, mennyiségének szabályozásával, időbeni elosztásával, az étkezési pszichés hatások érvényesítésével, a kalóriabevitel csökkentésével, szükség szerinti diéta biztosításával, a szükséges napi folyadékfelvétellel, a szükséges fehérjebevitellel, a vegyes táplálkozás által biztosított növényi rostfelvétellel, az állati zsírok helyett a növényi és halolajok preferálásával, különös tekintettel a telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavakra (omega-3), a zsírok és olajok főzéstechnikai korszerű szabályaival (túlhevítettség kerülése), a szénhidrátokat tartalmazó növények, gyümölcsök előnyben részesítésével és az ipari cukrok, édességek visszaszorításával.

Végül, de nem utolsó sorban a vitaminok és nyomelemek szükségletszintű felvételének biztosításával, szakszerűen irányított alkalmazásával, szemben a divathatásokkal, ellenőrizetlen ajánlásokkal és készítményekkel. Hangsúlyozottan fontos a táplálkozás rendje: többször keveset, a terheléssel arányosan, a nappali aktivitáshoz igazítottan, a nassolás elkerülésével. Külön figyelmet érdemelnek az élvezeti szerek, tápanyagok.

Az alkoholos italok, kávé, tea, élénkítők és a dohányzás öregedést gyorsító hatásainak kivédése, megelőzése, szakszerű felfüggesztése, minden életkor feladatai közé tartozik, de az öregedéssel gyakoribbá váló esékenység, sérülékenység és a multimorbiditás miatt halmazati kockázatnak minősíthetők. Az öregedéssel gyakribbá váló megbetegedések gyógyszeres kezelésének sajátos, nem kívánt komplikációi önmagukban is, de a polipragmazia iatrogen kockázataival még inkább öregedésfokozódást jelentenek.

Meghatározóan öregedést lassító hatása igazolható az „aktív életvezetésnek”.

Az aktivitásnak nem kiegészítő, hanem ellentétpárja az inaktivitás, mint kockázati tényező. Az aktivitás energetikai kiegészítője a nyugalom vagy aktív pihenés, fizikailag és szellemileg egyaránt, mint esélytényező. Igazodás a humán circadian ritmushoz, az ébrenléti idő tevékenységének beosztásával, a teherbírás–arányos terhelések biztonságával, az aktivitásban való részvétel személyes örömével, az eredményirányultság átalakítása részvételi örömre, a lehetőségek szerinti együttes, akár többnemzedékes fizikális és szellemi tevékenység formáival. Fontos a folyamatos aktivitásmotiválás és a saját kapacitás változásához igazítás, arányosítás. A régebbi hobbi tevékenységek, újabb lehetőségek és érdeklődés szerint kialakítható szabadidő elfoglaltságok egyaránt bevezethetők a napirendbe, akár életrendbe.

A követéses vizsgálatok alapján súlyozott anti-aging értéket képeznek a közösségi életben, aktiv munkaszerepekben, személyes érdekeltséggel végzett munkák. A bevontság, önkifejezés, megbecsültség, a tevékenység szükségessége és fontossága, mely a személyes presztizst is növeli – különösen a naprakész és átlátható feladatkörülményekkel és átláthatósággal – jelentős tényezőnek tekinthető.

A napi fizikális és szellemi tréning programja hatékonyabbnak bizonyul az alkalmi tevékenységekkel szemben.

A mentális egészség megőrzésével, akár fejlesztésével az öregedés minősége fenntarthatóbbá válik. Az intellektuális kapacitás a korosodással, a kognitív teljesítmények vonatkozásában, normál változásként fokozatosan és arányosan szűkül (IQ), ugyanakkor a tapasztalati, élményi, illetve érzelmi intelligencia (EQ) fejlődhet, és ily módon kielégítően teljes életre ad lehetőséget. A hosszabbéletűségnek szakmailag elfogadott premisszája, egyben az öregedés lassításának is feltétele.

Külön kell szólni a spiritualitás, a hit és a transzcendens tényezők szerepéről. Kapcsolódhat vallásos, intézményes hitélettel, de intézményen kívüli eszmeiséggel, pozitív életeszményekkel is. A vizsgálatok igazolják, hogy az agyműködések specializált alrendszerei, különösen a frontalis és a jobbféltekei regiókban, fenti feltételek mellett vagy meditációs helyzetekben szignifikáns aktiválódást jeleznek (spect). Ugyancsak számos vizsgálattal igazolt a spirituális egészségtényezők szerepe, feltehetően pszichoszomatikus áttétellel.

A 100 éves és idősebbek vizsgálatai (hazai vizsgálatok is) megerősítik a hosszabban és fenntartható egészségben élők öregedést lassító tényezői között a személyiség valakihez, valamihez és valahová tartozásának jelentőségét, az érzelmi és értelmi élet arányosságát és nem utolsó sorban az előző életstílus aktivitás-motiváltságát.

Az öregedés fékezése, a hosszabbéletűség, a fenntartható egészség és életminőség kérdésköre elválaszthatatlan az emberi élet jövőképétől. Ilyen gerontológusok, genetikusok, biológusok, biotechnológusok és genomikusok átal készített előrejelzés a következő:

A most 100 évesek nagy valószínűséggel megérik a 110 évet.
A 70 évesek, akik jó egészségnek örvendenek, megérhetik a 100 évet.
A 40 évesek, a jelenleg zajló kutatások eredményeinek felhasználásával elérhetik a 85 évet, sokan közülük a 100 évet is, és néhányan a 135 évet.
A 30 évesek kilátásai kifejezetten jók, 80 éves korukra lehetőség nyílik lecserélni egyes elöregedett vagy beteg szerveiket és az előrehaladó plasztikai sebészet segítségével, kielégítően jó küllemet is nyerhetnek. A géntechnológiával szerkesztett gyógyszereknek köszönhetően, számos olyan öregedéssel gyakoribbá váló betegség és kórosság elkerülhetővé, illetve leküzdhetővé válik számukra, melyek szüleiket még elérték. Így a századfordulót is megérhetik.
A most 10 évesek 40 éves korukra elérhetik, hogy öregedésüket blokkolni lehet, jóllehet ezek a módszerek még rendkívül drágák lesznek és kezdetlegesnek tűnnek, ezért még megöregszenek, de lényegesen jobb minőségben. Legegészségesebb kortársaik megérhetik a 150 évet is.
Akik 20 év múlva születnek, azok számára biztosítható lesz így az, hogy a létrejöttükhöz szükséges ivarsejteket szüleik már optimálisan kiválogathatják és kockázatmentesíthetik. Ezzel az optimális, ún. választott génállománnyal áttörhetik az emberi élettartam határait és korlátait. Elméletileg megérhetik a többszáz évet is.

A cél addig is: „Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát, és megőrizni ezeket a késői öregségig, mikor betegség és küzdelem nélkül a test és lélek búcsút mond egymásnak” (van Boerhaave).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero