Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

10. Az idős ember módosuló pszichoszociális és intrapszichés státusa, alkalmazkodási, beilleszkedési zavarai

dr. Iván László

Összefoglalás

Az idősödés és időskor rendszerszemlélete és személyirányultsága alapozza meg a korszerű geriátriát. Klinikai tapasztalatok és követéses személyiségvizsgálatok igazolják, hogy nincs két egyforma idősödő és idős ember – a különbözőségek a korosodással fokozódnak – „normális idősödéssel” a fenotipikus személyiségjegyek még markánsabban fejeződnek ki – a pszichoszociális és intrapszichés státus egyedi „esély-kockázati” mintázat révén „személyiség-markerként” értelmezhető és hasznosítható az idős ember „fenntartható egészsége és életminősége” érdekében. Az idős ember énvezérelt megküzdési stratégiái, alkalmazkodási erőforrásai és eszköztára, valamint élethosszig tartó „tanulási motiváltsága” biztosítják „sikeres öregedését”.
A személyiséget feltáró, un. strukturális vizsgálatokkal „fenotipikus mintázatok” állapíthatók és mérhetők meg. Ezek hatása érvényesülhet: etiopatogenetikusan, prediszponálóan, preformálóan, patoplasztikusan és provokálóan. Hasznosíthatók diagnosztikában és terápiában, valamint egészségmegőrzésben, megelőzésben, rehabilitálásban.
A személyiségstruktúrált „esély-kockázati” minták az idős ember védekező-elhárító működéseit is jellemzik: pszichoszomatizmus, affektivitás, pszichaszténia, paranoiditás, rigiditás, neuroticizmus, extrointroverzió, anxietás és visszahúzódás.

Az idős ember genotipikusan és fenotipikusan meghatározott személyiség. Egyedi pszichoszociális és intrapszichés státusa, normál idősödése során esély-kockázati egyensúlyában folyamatosan módosul, működési kapacitásai beszűkülnek, de mindenkori homeostasisát megtartja. Ugyanakkor a normális működések kapacitásainak szűkülésével, ezek a működései sérülékenyebbé, esékenyebbé válnak, és amennyiben nem ismeri fel vagy nem respektálja ezeket a módosulásait, patológiás történések alakulhatnak ki. Ily módon az időskor a normális és kóros változások gyakoribbá válását eredményezi, egyedi kombinációk formájában. Rendszerszemléletű megközelítésben az idős ember személyes életútja, életstílusa, életmódja, magatartása, szomatikus, pszichés, szociális, spirituális meghatározottsága, kül- és belvilágához való viszonyulása, bizalmi és támaszbiztonsága, anyagi és egészségbiztonsága, jogvédettsége, esélyközeli ellátottsága és elláthatósága, valakihez, valamihez és valahová tartozása, közösségi bevontsága, informáltsága, tanulási és ismeretszerzési feltételei, külső és belső ártalmai, nem utolsó sorban lakás- és szolgáltatás megfelelősségei határozzák meg boldogulását, fenntartható egészségét és életminőségét. Pszichoszociális tényezői a Lawton-féle modell szerint (1983) a következők: közösségi autonómia (helyi civil, önkormányzati, szubkulturális, gazdasági), közösségi bevontság, közösségi elégedettség, eszmeiség, konszenzus minőség, izolációs, cimkéző, kirekesztő, ún. ageista hatások. Az ún. geo-ökológiai tényezők: a lakással való elégedettség, ellátottság, berendezettség, bútorzat, miliő, ingerkörnyezet, eszközellátottság, szolgáltatások szintje, minősége, elérhetősége, hatékonysága és környezetminősége.

A pszichológiai tényezők értelemszerűen a személyiséghez kapcsolódnak, illetve személyiségfüggőek, ennek megfelelően esélykockázati öregedési markerek is. A stukturált mintázatok időskori módosulásait és az így kialakuló patogenetikai összefüggéseket ún. „oda-vissza együtthatás” modellel lehet leginkább értelmezni és minősíteni. Egyszerűbben: az idős ember pszichoszomatikus és szomatopszichikus működésrendszerében meghatározóak a normális öregedési változások, a patológiás történések, a saját repair-kapacitás, a környezet-körülmény adottságok, az életmód, a személyes megküzdési kapacitás és a stesszorok mennyisége, minősége. Az idős beteg egyedisége, személyes jellegzetessége, geriátriai szakmaiságot igényel oktatásban, képzésben, ellátásban, szolgáltatásban, finanszírozásban egyaránt, pszichoszociális és intrapszichés módosulásainak szakszerű felismerésével és kezelésével.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero