Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

10.2. A személyiség strukturálisan feltárható kockázati mintázatai, az MMPI, Brengelmann- és Taylor-féle vizsgálótechnikák

Az MMPI (Multiphasic Personality Inventory) vizsgálattal, mintegy 30 éves klinikai tapasztalat alapján, kétféle mintázatot lehet kiemelni:

a Hd-D-Hy, ún. neurotikus triász „D-negatív” konfigurációja, mely sokezer vizsgálattal és korrelációval alapozottan, a személyiség „pszichoszomatikus dimenzionáltságát” jelzi. Ennek a konfigurációnak az elnevezése: „pszichoszomatikus V-konfiguráció”
a fenti triász ún. „D-domináns” változata, mely az „affect-emocionális strukturális dimenzionáltság” jellegzetessége.

Értelmezésük, praktikusan:

a „V-konfigurációs személyiség”, az egyed stressztűrését meghaladó endogén vagy exogén ártalmakra közvetlenül pszichoszomatikus patogenezissel válaszol, a mindenkori „locus minoris resistentiae”-je szerint, pl. gastroduodenalis szekréciós zavarok, esetleg ulcus kialakulásával, immunszabályozási zavarokkal és meghatározó gyakorisággal, a korban előrehaladó súlyozottsággal, keringésszabályozási zavarokkal, például hypertoniával és ennek számos, jól ismert szövődményével,
a „D-konfigurációs személyiség” viszont elsődlegesen és közvetlenül, affect-emocionálisan (limbikus dinamika) reagál. Mindkét „dimenzionális válaszmódot” „védekező-elhárító adaptációs reagálásnak „minősíthetjük. Újabban, a viselkedés-magatartás agykutatásokra támaszkodó megállapítások (neuroscience) szerint, ez a kétféle védekező-elhárító válasz, agyműködési folyamatokban is, kimutathatóan, kétféle pályarendszeren keresztül valósul meg. (jelölése: „Psz-V”- és „D”-típusok).

Az MMPI technika mellett a személyiség elemzéseket, hatékonyan egészítette ki a 4 dimenziót mérő Brengelmann-féle vizsgálómódszer:

1-2: extro-introverzió,

3: neuroticizmus és

4: rigiditás jellemzők feltárásával.

(a 4 irányultság jelölése: „E”-„I”-„N” és -”R”). Szükségessé vált az ún„pszichés alapfeszültség vagy készenléti feszültség „mérése is, a Taylor-féle alapszorongást vizsgáló technikával (jelölése: „T” vagy Anx. = anxietás).

Az így megmért, 7 (hét) személyiségstrukturális jellemzőt, súlyozottságuk szerint szintekre lehetett bontani: markáns: +++, közepes : ++, gyenge: +, legkevésbé: – – –, kevésbé: – – alig: – minősítésekkel.

A személyiségstrukturális vizsgálatok mellett, természetesen a klinikai állapot felmérése szükséges: szakvizsgálatok, anamnesztikus és életúti adatok kiegészítésével leírhatóvá válik az idősödő és időskorú beteg „fenotípiája”, szomatikus, intrapszichés és pszichoszociális egyedi jellegzetességeivel, a következő minősítési lehetőségekkel:

frusztrált = Fr,

dementált=D

affect-emocionális = Ae,

pszichoszomatikus = Psz, extrovertált = E,

introvertált = I,

anxiózus = A,

neurotikus = N,

rigid = R,

pszichopatológiailag érintett = Pp,

pszichésen kompenzált = Pk.

Mintázatokba csoportosítva és súlyozással minősítve, a következő kombinációk alakíthatók ki és használhatók fel a kutatásban, a praxisban egyaránt:

1: Psz-E-Fr-A,

2: Psz-IFr-A,

3: Ae-A-Fr-E,

4: Ae-A-Fr-I,

5: R-A-E-Fr,

6: R-A-I-Fr,

7: D-A,

8: D-R.

A személyiség minták közül érdemes kiemelni a pszichoszomtikus „V-konfigurációt” és az affekt-emocionális „D-konfigurációt”. A tapasztalatok és korrelációs elemzések alapján hangsúlyozhatók a következők:

V-konfiguráció: meghatározóan befolyásolja a különböző eredetű trophicus károsodásokat, a patológiás történések atípiáját és eszkalációját térben és időben, valamint a relapszusok gyakoriságát. Kapcsolatos, súlyosbító mintázatok: rigiditás, neuroticizmus, pszichaszthénia, anxietás, extroverzió és kognitív hanyatlás,
D-konfiguráció: meghatározóan befolyásolja a patodinamikát, a célzott időskori terápiát, a complience-t, valamint a gyakoribbá váló fogyatékosságok és betegségek szubjektív megélését. Kapcsolatos, súlyosbító kockázatok: anxietás, introverzió, pszichaszthénia, szenzitivitásparanoiditás, konverziós hajlam.
Mindkét személyiségkockázati mintázat a Taylor-féle alapszorongásszintek szerint is minősíthető.

Az idős ember életúti, sarkalatos kockázati eseményeit, az összegező értékeléshez figyelembe kell venni.

Ezek a következők: nyugdíjazás, özvegység, családi változások, betegségek, gazdasági-anyagi krízisek, lakóhelyváltozások, munka-tevékenységvesztés, egyéb veszteségek és problémák: érzékszervi károsodások, egészségvesztés, függőségek, identitászavarok, barátok, munkatársak-szomszédok, állatok és szeretett tárgyak elvesztése, hit- és meggyőződés válságok, autonómia, szuverenitás- és biztonságveszteségek, korlátozások, izolálódás, függőség, kiszolgáltatottság és tehetetlenség, nemzedéki konfliktusok, adaptációs zavarok, naplemente konfliktusok, életvégi és halálközelségi problémák.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero