2. A szoros értelmező típusai és tulajdonságai

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a pontban olyan szerkezeteket fogok megvizsgálni, amelyekben két főnévi kifejezés – egyikük tulajdonnév vagy egyedülálló jelentéssel rendelkező főnév – található egyetlen intonációs egységet alkotva. A nemzetközi szakirodalomban (Burton-Roberts 1975; Molitor 1979; Lasersohn 1986; Acuña-Fariña 1996; 1999; Huddleston–Pullum 2002; Keizer 2005; Potts 2005; Lekakou–Szendrői 2007) az ilyen szerkezeteket szoros értelmezőnek nevezik. Először a szoros értelmező lehetséges altípusait fogom bemutatni – az angol példáknak megfeleltetve –, és amellett fogok érvelni, hogy ezek többsége nem tekinthető valódi appozíciónak a magyar nyelvben. Az érvelést részben az altípusok morfoszintaktikai, illetve intonációs jellemzőinek bemutatásával fogom alátámasztani, részben pedig azzal a követelménnyel, hogy az értelmezőnek mindig követnie kell az értelmezettet (Lehmann 1984; Potts 2005; Del Gobbo 2003; Heringa 2011). Látni fogjuk, hogy ez a követelmény több altípus esetében is sérülni látszik, mivel az első szerkezettag módosítja a másodikat.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave