A grohmanni alapeszme megvilágítása végett most áttekintjük, hogy melyik bővítmény milyen kópiákkal bír a háromtartományos ciklusban (F0). Az ásás során megmozgatott föld irreleváns (a 4. ábra részeként megadott hatásláncban kicsi világos tórusszal jelölődik), a ΘΔ-ban a Spec,VP-ben azonosíttatik az eseményszerkezeti szerepe, de nem nyer hangalakot (a ΦΔ-ban nem is képviseltetik kópiával, amit úgy vehetünk, hogy egzisztenciálisan lekötődött). A gödrök az ásás eredményállapotában „keletkeznek”, így egy Spec,AdvP-beli kópia tartozik a ΘΔ-ben ehhez a szerephez, amelynek betöltője (DPg) egy ΦΔ-beli Spec,NcP-ben olvasódik ki illatívuszi esetraggal (ennek megfelelően kicsi sötét tórusz jelöli). A gyémántokon (DPgy) mérhető le az el- vagy kiásás eredménye (AdvPl), közvetett módon viszonyulva az ásáshoz. Az ásás által eredményezett gödrökben való mozgásukat kell tekinteni, így az az AdvPe lesz felelős az aspektusért (megjelenve a Spec,AspP-ben a ΦΔ-ben) amelynek specifikálójában bázisgenerálódik a DPgy a ΘΔ-ben). És ez a DPgy szereplő az ΩΔ-ben fókusz funkciót is nyer, Spec,FocP-ben. Az Ágens (DPm) és az Okozó (DPv) Spec,vP pozíciókban „mutatja meg” aktív szerepét a ΘΔ-ban, majd az Okozó egy Spec,CnP, az Ágens pedig egy Spec,NcP pozícióban kap grammatikai funkciót a ΦΔ-ban (összhangban a hatásláncban látható nagy tórusszal az Okozó és kis tórusszal az Ágens körül). Az utóbbi topikként is funkcionál, tehát kópiával képviselteti magát az ΩΔ-ban, és ott is olvasódik ki velünk alakban; míg az előbbi egzisztenciálisan lekötődik, és csak az igealakra illeszt toldalékot a Sigurðsson-transzfer (ásatt-ák). Ami végül a szabad időhatározót illeti, a preverbális mondatszakaszban való elhelyezkedéséről a Grohmann-rendszerben úgy adhatunk számot, ha két kópiát rendelünk hozzá: egyet egy Spec,NcP-ben a ΦΔ-ban, egyet pedig egy Spec,TopP-ben az ΩΔ-ban (szabad határozó lévén, a ΘΔ-ban nincs keresnivalója).