A tanulmányban amellett érveltünk, hogy a magyar mellérendelő kérdések többsége nem az ellipszis, vagy az eltérő funkciójú kérdő kifejezések mellérendelésének egy speciális esetét képezik, hanem egy közbevetett mellérendelő kifejezést tartalmaznak, amely állhat a mondat végén, az ige előtti kérdőszóhoz csatolva, de ritkábban a segédige és az infinitívusz között is. Az elemzés megragadja azt az intuíciót, hogy a kérdő kifejezések, bár azonos tagmondatban szerepelnek, mégis elkülönülnek egymástól, mind szerkezetileg, mind prozódiailag. Ehhez kapcsolódik a többi érv is. A ki kérdőszó mindig az első kérdőszó, hiszen az alany nem hiányozhat az alapmondatból, a mellé rendelt kérdő kifejezés pedig a leggyakrabban szabad határozó vagy fakultatív bővítmény, amely nélkül is grammatikus a mondat. A tárgyas ige alanyi-tárgyas ragozás szempontjából az első kérdőszóval egyezik. Ebben a megközelítésben tehát a mellérendelő kérdések kérdő kifejezéseket tartalmaznak, nem pedig elliptált tagmondatokat, de a frázisok eltérő kategóriája és funkciója nem meglepő fordulat vagy elméleti nehézség, hanem alapfeltételezés, hiszen a közbevetett kifejezés definíció szerint szabad határozó vagy fakultatív bővítmény.