1. Az értelmező fogalma és fajtái

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelvű leíró nyelvtanok (Tompa 1962; Rácz 1968; A. Jászó 1991; Keszler 2000; Keszler–Lengyel 2002) ahelyett, hogy pontos definíciót adnának az értelmezőre, a szerkezet tulajdonságait ismertetik a fogalmának tárgyalása során. Ezek a jellemzők (az értelmező mindig az értelmezett szó után áll, a szerkezettagok között számbeli és esetbeli egyeztetés van, az értelmező rendszerint szünettel különül el az értelmezett elemtől, az értelmező utólag értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot minőségi, mennyiségi jegyének, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a megnevezésével, a hátravetett jelzői értelmező átalakítható elöl álló jelzővé, az értelmezős konstrukció átalakítható alany-állítmányi szerkezetté) azonban kiegészítésre, pontosításra szorultak (Szőke 2014; 2015). Az értelmezős szerkezetnek hagyományosan két típusát különböztetik meg: a hátravetett jelzői (1a) és az azonosító értelmezőt (1b).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
a.
Megtapsolták a sportolókat, a győzteseket.
b.
Megtapsolták Pétert, a győztes sportolót.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár a leíró nyelvtanok nem tárgyalják az értelmező fajtái között az értelmezői határozót, megemlítik annak példájaként, hogy a viszonyító eszközök különbözősége is megfigyelhető bizonyos esetekben, amikor két határozó kerül egymással értelmezőszerű kapcsolatba azáltal, hogy a második határozó szűkíti, pontosítja (2a), vagy azonosítja (2b) az elsőt. Korábban amellett érveltem (Szőke 2015), hogy érdemes a határozói értelmezőt megkülönböztetni az azonosító értelmezőtől.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2)
a.
Bécsbe, a főpostára
b.
lent a völgyben
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi szakirodalomban a hagyományos megközelítés szerint egy értelmezős szerkezet tagjai olyan összetevők, amelyek ugyanazon a grammatikai szinten vannak, és amelyek azonos vagy hasonló referenciával rendelkeznek (Crystal 1997, 24). Számos nyelvész kétféle típust különböztet meg (Burton-Roberts 1975; Molitor 1979; Lasersohn 1986; Acuña-Fariña 1996; 1999; Huddleston–Pullum 2002; Keizer 2005; Potts 2005; Lekakou–Szendrői 2007): a (3a)-ban a szoros értelmezőre (close apposition), míg a (3b)-ben a laza értelmezőre (loose apposition) láthatunk egy-egy példát.
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)
a.
Burns the poet
‘Burns a költő’
b.
Burns, the poet
‘Burns, a költő’
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Crystal (1997)-féle definíciót azonban – amint majd látni fogjuk – csak a laza értelmezőre lehet alkalmazni, mivel a szoros appozícióban a két elem együttesen határozza meg az egyetlen entitásra utaló referenciát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a funkciója felől közelítjük meg az értelmezős szerkezetet, akkor úgy definiálhatjuk, hogy az értelmező utólag módosítja, kiegészíti, pontosítja vagy leszűkíti az első tagot, vagyis az értelmezettet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerkezet tulajdonságai (sorrend, egyeztetés, a szerkezettagok közötti predikatív viszony) felől közelítve nem lehet definiálni az értelmezőt, mivel nem kapunk egy olyan fogalmat, amely lefedné a magyar nyelvben az összes értelmezőfajtát (vagyis a hátravetett jelzői értelmezőt, az azonosító értelmezőn belül a szoros és a laza appozíciót, illetve a határozói értelmezőt). Ebből kifolyólag az értelmezőt a nyelvtani modulok felől megközelítve (Szőke 2015) próbáltam meg definiálni (1. táblázat).1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat: Az értelmező fogalma a nyelvtani modulok felől

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a hátravetett jelzői értelmező posztverbális pozícióban jelenik meg, akkor a szerkezettagok állhatnak eltérő szintaktikai pozícióban is (i). Az ilyen szerkezetek elemzését Szőke (2015) mutatja be alaposabban.
(i) Mari megette az almát, a ZÖLDET.
∗∗ A laza és a határozói értelmező esetében, ha a szerkezettagok a bennfoglalás viszonyában állnak egymással, akkor az értelmező szűkíti az értelmezett szó jelentését, és nem kiegészítő információt ad róla.
 
 
1 A + jel jelöli egy adott tulajdonság meglétét, míg a – jel a szóban forgó jellemző hiányára utal.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave