Az eseménybeli szerepek közötti viszonyokat illetően olyan konceptuális primitívumokat találtunk, mint a (i) kapcsolatba lépés, (ii) szociális kontroll, (iii) helyzetváltozás okozása, (iv) pszichikai stimulus átélése, (v) állapotváltozás/státuszváltozás okozása, (vi) mozgás okozása jegyek. Ezek nyelvi és képi reprezentációk mellett egyaránt értelmezhetők. A képek jelentette társas interakciók rapid feldolgozását lehetővé teszik az olyan vizuális fogódzók, mint az akció perceptuális kontúrja: szimmetrikus vagy szabálytalan/szakadozott kontúr, az alakok méreteinek (nagyobb/kisebb) viszonya és a perspektíva jelöltsége, az alakok egymáshoz közeli vagy távoli volta, az egyik szereplő testének és arcának térbeli orientációja a másik szereplő testéhez és arcához képest (szemben vele, elfordulva, előtte, mögötte) az aktivitásra, illetve annak a hiányára utaló pozíciók, testtartások, kézmozdulatok ábrázolatai, a szereplők közti tér jegyei: üres vagy kitöltött valamivel, valakivel, a lábak pozíciói (állás, ülés, mozgás stb.), valamint az arckifejezések, gesztusok. Ezek a viszonylag durva jegyek nem pusztán az esemény koherenciáját közvetítik, hanem lehetővé teszik a szerepeknek (Cselekvő, Érintett stb.) gyors kiosztását (Glanemann et al. 2016). A Cselekvő és az Érintett jellegű szerepek gyors és automatizált kiosztásának kezdeti eredménye (egyfajta gyorselemzés) olykor újraelemzést kíván, ha ezt a részletes feldolgozás szükségessé teszi, ha például feltűnik, hogy a képen eredetileg érintettként/üldözöttként azonosított szereplő valamilyen fegyvert tart a kezében, ekkor annak esélye lehet a Cselekvő szerepre is, miközben a másik résztvevő alávetettjévé válhat (Hafri et al. 2018).