Broekhuis et al. (2012) főnévcsoportosítását követve, Farkas és Alberti (2018) a magyarban is elkülönítte a történet/kép jelentésű vonzattal rendelkező, bár nem igéből képzett főnévosztályt (8). Találtunk továbbá egy szintén vonzattal rendelkező nem deverbális csoportot, a harc/játszma jelentésűekét (9). Az introspekciós eljárást követő generatív nyelvész nem térhet ki az elől a feladat elől, hogy ezekben a csoportban is felmérje annak hatását, ha XPdep hatókörvevő – a jelen tanulmányban mind-kvantoros – kifejezés. Az ilyen jellegű adatok vizsgálatával anyanyelvi kompetenciánk olyan határmezsgyéjére jutunk, ahol korpuszban már aligha fellelhető adatok kerülnek ki a laboratóriumunkból. Olyan szürkezónát tárunk fel, ahol egyes adatok a ’kifogástalan’ és az ’egyértelműen elfogadhatatlan’ grammatikalitási szintek közé sorolhatóak be: ’nehezen megítélhetőnek’ kell osztályoznunk őket, amiből szükségszerűen adódik, hogy a Broekhuis et al. (2012) által alkalmazott hatfokozatú skálán már egy szűk kutatói csapat tagjai is jelentős szórással ítélik meg az ilyen adatokat. A lényeg az (első közelítésben, amíg nem végzünk el a kényes adatokon erőforrásigényes tesztelést), hogy a két „véglet” között világosan elkülönülnek a köztes grammatikalitású adatok, éppen ilyetén státuszukkal segítve az elméleti nyelvészt, hogy az elménkben működő grammatikáról egyre pontosabb képet alkosson.

 

A másik jelentésosztályban is ugyanez a mintázat adódik: a nem-birtokosi XPdep (9c) az, ami nem egyértelműen agrammatikus (9c’).

 

 

Elemzési javaslatunk a (8-9)-beli (c) típusra azon a gondolatmeneten alapul, hogy bár nem igéből képzett az Nmat, mégis van thematikus karaktere; aminek forrását egy hangalakkal nem rendelkező igeiciklus-keretben találhatjuk meg (4. ábra). Ezen igei ciklus ΩVΔ tartományában olvasódik ki a nem-birtokosi XPdep. Mivel birtokosi funkció ΦNΔ-ban nyerhető, egy birtokos XPdep csak ΩNΔ-ban olvasódhatna ki operátorkarakterrel (l. (c’) a (8-9)-ben). A (c) és a (c’) típus közötti grammatikalitási különbségről annak kimondásával adhatunk számot, hogy a hangalakkal nem rendelkező igei ciklus ΩVΔ tartományának kiépülése eleve nehezen elfogadható (c), az pedig elfogadhatatlan, hogy innen öröklődő bővítményeknek más ciklusban épüljön ΩΔ.