Számos kutatás érvel amellett, hogy a társas interakciók feldolgozása az emberi agy meghatározott régiójához kötődik, annak funkciója. Isika et al. (2017) a halántéklebeny egy területén, a posterior superior temporal sulcus (pSTS) régiójában kiemelkedő aktivitást mért akkor, amikor két „ágentív” szereplő társas interakciójának feldolgozása ment végbe. Fontos, hogy a pSTS terület nem mutatott aktivitást a következő esetekben: (i) akkor, ha két Ágens volt jelen, de nem léptek interakcióba egymással, (ii) ha élettelen tárgyak között fizikai interakció ment végbe, és (iii) akkor sem, ha egy élő személy valamilyen cél érdekében interakcióba került egy élettelen tárggyal. A pSTS csakis a társas interakciók kapcsán mutatott specifikus aktivitást, ha például egy Cselekvő szereplő támogat vagy akadályoz egy másik Cselekvőt.

Bár a társas interakciók jegyeire vonatkozó legerősebb érzékenységet a pSTS egy alrégiójában találták, a releváns aktiváció kiterjedt olyan szomszédos agyi területekre is, melyekhez a tudatelmélet és a dinamikus arcfelismerés folyamatai kötődnek. Isika et al. (2017) rámutat, hogy ezeknek a régióknak a társas interakciók meglétére és természetére vonatkozó aktivitása nem magyarázható önmagában sem az egyszerű vizuális feldolgozás jegyeivel, sem a figyelemmel, sem önmagában az <élő> jeggyel vagy az akcióval, és nem magyarázható pusztán az individuális cselekvő céljainak a feldolgozásával sem. Ez a régió azt a képességünket alapozza meg, hogy értsük a társas kapcsolatok világát és navigálni tudjunk benne. Azok a megfigyelések, amelyek szerint az említett régiók funkcionálisan elváltak az egyszerű vizuális-mozgásfeldolgozó, középső temporális régióktól, és közel vannak azokhoz, amelyek a multimodális társas információkat integrálják a pSTS területén, valószínűsítik, hogy a pSTS nemcsak a releváns vizuális stimulusok feldolgozásáért felelős, hanem más típusú ingerek feldolgozásáért is, köztük olyanokért, mint az interakciók hangokkal történő, verbális rögzítésének feldolgozása.

Mindez annak a lehetőségéhez vezet, hogy a pSTS a társas interakciók absztrakt, multimodális reprezentációiért felelős. Egyelőre nehéz megállapítani, hogy ez a régió pontosan milyen vonásokat tárol a társas interakciókról. Azt például, hogy két cselekvő kölcsönösen észleli, eléri egymást, vagy a szociális dominancia viszonyát két ember között, vagy az akciók idői egybeesését, vagy mindezeket együtt. Még nem világos, mi ezeknek a reprezentációknak a hatóköre, az emberek csoportjainak interakcióira vonatkozó tudásunkat is reprezentálják-e (pl. csoportos játék, rendezvény, futballmeccs, egyetemi előadás). Nyitott kutatási kérdés, vajon ezek a reprezentációk kikalkulálhatóak-e közvetlenül a részösszetevőktől a nagyobb egységekig vezető fogódzókból vagy éppen felülről lefelé, a célokra és a szociális megítélés lényegére vonatkozó információk kibontásából állnak-e elő.