2.1. Mellérendelő kérdés mint elliptált tagmondat

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar mellérendelő kérdések ellipszisként való elemzése elsősorban Bánréti (1992; 2007) munkáihoz kötődik. Ekkor a következő sematikus szerkezetet feltételezzük (ahol KK = kérdő kifejezés):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(34)
[KK VP] és [KK VP]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a szerkezet mellérendelő összetett mondatot feltételez, ahol az első tagmondat igei frázisa, bár fonológiailag nincs jelen, rekonstruálható a második tagmondatból. A megközelítés előnye, hogy hasonló szerkezetet tulajdonít a mondat végi mellérendelt kérdőszót tartalmazó mondatoknak, csak azokban az ellipszis nem hátra-, hanem előreható:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
[KK VP] és [KK VP].
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Konkrét példákon bemutatva:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36)
a.
Ki érkezett és mikor érkezett?
b.
Ki érkezett és mikor érkezett?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mondat végi mellérendelésben a kérdések külön tagmondatokként történő elemzése mellett szól a következő példa is, ahol egy beágyazott eldöntendő és egy kiegészítendő kérdés van mellérendelve, tehát a második mellérendelt kérdés biztosan elkülönül az elsőtől:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(37)
Léci, léci, jelezzen, aki még nem tette, hogy jön-e és hányan!!!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár a példa előreható ellipszisként csak nehezen rekonstruálható:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)
Léci, léci, jelezzen, aki még nem tette, hogy jön-e, és ha igen, hányan lesznek (hány embert hoz magával)!!!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A következő példában pedig egy parataktikus kérdést követ a mondat végi mellérendelés:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)
Ezek után a kommentekbe várjuk olvasóink válaszait: mely sztárok milyen holmijaiért adnának ki pénzt – és mennyit?

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ige előtti mellérendelő kérdés ellipszisként történő elemzése mellett Bánréti (1992) szerint két érv hozható fel Az egyik az, hogy ha a mellérendelt kérdő kifejezések egyetlen komplex (például fókusz) frázist alkotnak, és ennek megfelelően egyetlen fonológiai frázisként is ejtjük őket, a szerkezet elfogadhatósága erősen kérdéses lesz:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40)
??[Ki és mikor] érkezett meg?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha azonban két külön fonológiai frázist feltételezünk, az első kérdőszót emelkedő intonációval és irtóhangsúllyal ejtjük, utána pedig szünetet tartunk, a szerkezet grammatikus lesz:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)
KI ## és MIKOR érkezett meg?1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szünet tehát itt a kihagyott mondatszakaszra utal. A másik érv az ellipszis mellett a kérdésre adandó válasz szerkezetében rejlik, ugyanis a kérdő kifejezéseknek megfelelő konstituensek sem jelenhetnek meg egyetlen komplex összetevőként (fókuszként) a mondatban:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)
??[János és tegnap délután] érkezett meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha azonban a (41) kérdés mintájára két külön fókuszként kezeljük őket, a válasz grammatikus lesz:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)
JÁNOS, ## (mégpedig) TEGNAP DÉLUTÁN.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bánréti (2007) részletesebben foglalkozik ezekkel a szerkezetekkel, és arra a következtetésre jut, hogy a (43)-ban bemutatott válasz valójában nem alapulhat hátraható ellipszisen. Ezt azzal magyarázza, hogy a hátraható VP ellipszis szigorúbb követelményeknek van alávetve, mint az előreható. Így a kihagyott VP-t határoló kategóriának kell legyen egy vele azonos kategóriájú párja a másik tagmondatban, azonos szórendi pozícióban. Ez a következő példában nem teljesül, hiszen a János és a tegnap délután eltérő kategóriájúak:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(44)
*/??János érkezett meg, mégpedig tegnap délután érkezett meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érvelés szerint a (43) válasz tehát előreható ellipszissel vezethető le a (45)-ből, amelynek nem szigorú feltétele a párhuzamosság, hanem antecedens-relációkon alapul:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(45)
János érkezett meg valamikor, mégpedig tegnap délután érkezett meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A valamikor itt az igének egy fakultatív argumentuma. Ennek az elemzésnek a hátránya, hogy eltérő szerkezetet tulajdonít a kérdésnek és a válasznak, hiszen a kérdés hátraható, míg a válasz előreható ellipszisen alapul. Visszatérve a hátraható ellipszist lehetővé tevő feltételekhez, valójában a ki és mikor kérdő kifejezések sem felelnek meg a kategóriaazonosság követelményének, azaz az esetükben sem kéne, hogy lehetséges legyen a hátraható VP ellipszis. Bánréti ezt a kérdőszók inherens fókuszjegyével, és az ebből adódó prozódiai mintával magyarázza (irtóhangsúly). Kérdés akkor, hogy fókuszált tartalmas kifejezések miért nem engedélyezik a hátraható ellipszist.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lipták (2003) egy további érvet is felhoz a hátraható VP-ellipszisen alapuló elemzés ellen. Megfigyelése szerint, amennyiben elliptikus szerkezetet feltételezünk, tárgyas ige esetén nem lesz egyértelmű a kihagyott és a kimondott ige alakja az alanyi-tárgyas ragozás megkülönböztetése szempontjából. Vegyünk először egy tárgyatlan használattal is rendelkező tárgyas igét: eszik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(46)
a.
Mit ettél és mikor ettél?
b.
*Mit etted és mikor etted?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (46a) mondat grammatikalitása csak annak köszönhető, hogy a második tagmondatban az igét tárgyatlanul használjuk, így nem hiányzik a tárgy. Ha lecseréljük a tárgyas használatra (46b), és hátraható ellipszist feltételezünk, a mondat nem lesz grammatikus, hiszen a mit kérdőszó határozatlan névmásként funkcionál és alanyi ragozással áll. Cseréljük most fel a kérdőszókat:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(47)
a.
*Mikor etted és mit etted?
b.
Mikor ettél és mit ettél?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (47a) mondat a fent említett okok miatt szintén nem grammatikus, a (47b)-ben pedig valójában két különböző kérdést rendelünk egymás mellé: az elsőben az ige a tárgyatlan, míg a másodikban a tárgyas használatában szerepel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szorosan kapcsolódik ehhez a fenti szerkezetek értelmezése is. Gračanin-Yuksek (2007) figyelte meg, hogy a kérdésnek eltérő olvasatai lehetnek attól függően, hogy az ige a tárgyatlan vagy a tárgyas használatában szerepel-e benne. Ezeket nevezte it-reading-nek és at all-reading-nek (azaz ’azt’ és ’egyáltalán’ olvasatnak). Mondatvégi mellérendeléskor, ha a tárgyra utaló kérdőszó az ige előtt szerepel, csak az ’azt’-olvasat lesz elérhető, hiszen a második kérdésben a tárgy létét már adottnak vesszük:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(48)
Mit ettél, és mikor (etted azt)?
(49)
Mit olvastál és miért (olvastad azt)?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ellenben, ha az ige előtti kérdőszó szabad határozó, és a tárgyra utaló szerepel a mondat végén, az ’egyáltalán’-olvasat is elérhető:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(50)
Mikor evett (egyáltalán) és mit (evett)?
(51)
Miért olvasott (egyáltalán), és mit (olvasott)?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben az ige előtti pozícióban történő mellérendeléskor csak az ’azt’-olvasat érhető el, ami mutatja, hogy ebben az esetben nem lehet a mondatot két különböző kérdés mellérendeléseként érteni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(52)
a.
Mikor és mit ettél?
b.
Mit és mikor ettél?
Értsd: ’Mit ettél, és mikor etted azt?’
(53)
a.
Miért és mit olvastál?
b.
Mit és miért olvastál?
Értsd: ’Mit olvastál, és miért olvastad azt?’
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vizsgáljunk most meg egy szigorúan tárgyas igét (Lipták 2003 alapján):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(54)
Érdekel, hogy
a.
mit csinálsz, és hogyan csinálod.
b.
mit és hogyan csinálsz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (54a) példában az ige a mit kérdőszó után alanyi, míg a második tagmondatban az impliciten odaértett tárgy (pro) miatt tárgyas ragozásban szerepel. Az (54b) mondatban viszont alanyi ragozásban áll, azaz a mit kérdőszóval egyezik, így ez nem lehet az (54a) mondat elliptált változata. Bár a kihagyott és a kimondott igének az alanyi-tárgyas ragozás szempontjából nem kell feltétlenül egyeznie, további érvek is felhozhatók a mellérendelő kérdés elliptikus, azaz valójában két (vagy több) tagmondatos elemzése ellen (Bîlbîie–Gazdik 2012 alapján). Lássuk ezeket sorban:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kötelező bővítmények és szabad határozók mellérendelése. Láttuk, hogy a mellérendelő kérdések valójában akkor hatnak a legtermészetesebbnek, ha legalább az egyik kérdő kifejezés szabad határozó. Nem zárható ki azonban két kötelező bővítmény mellérendelése sem, azonban ilyenkor a mondatvégi mellérendelés kifejezetten rosszul formált lesz:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(55)
a.
Nem emlékszem, hogy ki és mit mondott.
b.
*Nem emlékszem, hogy ki mondott és mit.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az (55b) esetén hiányzik a tárgy az első tagmondatból, míg az (55a) esetén egy tagmondatban szerepel a két kérdő kifejezés, így az ige argumentumszerkezete teljes.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Segédige és infinitívusz azonos tagmondatban. Láttuk, hogy egyes segédigék (31)–(32) megjelenhetnek a kérdő kifejezések között a mellérendelő kérdésben, ami szintén arra utal, hogy a kérdőszók azonos tagmondatban állnak, hiszen a segédige és a főige is általában ugyanabban a tagmondatban helyezkedik el.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon. A vajon kérdő diskurzuspartikula, amely egy puhatolózó kérdést jelöl (azaz azt jelzi, hogy a beszélő nem biztos abban, hogy a hallgató tudja a választ a kérdésre, de attól még felteszi a kérdést, l. Farkas 2017), általában egyszer fordulhat elő tagmondatonként. Megfigyelhetjük, hogy míg mondatvégi mellérendeléskor minden kérdő kifejezés előtt szerepelhet (56), ige előtti mellérendeléskor elég egyszer kitenni. Ha minden kérdőszó előtt megismételjük, romlik a mondat elfogadhatósága, főleg ha a kérdő kifejezések kötelező argumentumok (57):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(56)
Vajon ki dönthetett erről, és vajon hogyan?
(57)
a.
Vajon ki és mit olvas?
b.
??Vajon ki és vajon mit olvas?
(58)
a.
Vajon ki és hogyan dönthetett erről?
b.
?Vajon ki és vajon hogyan dönthetett erről?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eddigiekből tehát nem tudtuk minden kétséget kizáróan meghatározni a mellérendelő kérdések szintaktikai szerkezetét. Bár szólnak érvek az ellipszis mellett, az elemzésnek magyarázatot kéne adnia a kérdő kifejezések mint határoló kategóriák eltérő kategóriájára, és az utána bemutatott eltérésekre a mondatvégi és ige előtti mellérendelés között. Tekintsük most a kérdő kifejezések (azonos tagmondatban történő) mellérendelésén alapuló elemzéseket.
 
1 A nyomatékkal, feltehetően irtóhangsúllyal ejtett összetevőket nagybetűvel jelezzük.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave