1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A grammatikaelméletek általános feltételezése, hogy az ige1 domináns szereppel rendelkezik a mondatok szintaktikai felépítésében. Az igét kísérő összetevők, amelyeket – a magyar nyelvtani hagyománynál tágabban értve – bővítményeknek nevezhetünk (vö. az angol satellite, dependent terminusokkal), kétfélék lehetnek. Egy részük azért fordul elő a mondatban, mert az igék maguk megkövetelik (vagy engedélyezik) őket. Másik részük viszont szabadon épülhet be a mondatba, vagyis nincs szükségszerű viszonyban az igékkel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különféle grammatikaelméletek különbözőképpen nevezik meg a bővítmények két eltérő csoportját. A függőségi grammatikákban, amelyek végül is Tesnière szintaktikai koncepciójában gyökereznek (amelyet a magyar nyelvészekkel Károly Sándor ismertetett meg 1963-as munkájában), egy ige valenciahelyeit az aktánsok töltik ki. Ezeken kívül még a szabadon megjelenő szirkonstansokat találhatjuk a mondatban (vö. pl.: Ágel et al. 2008). A generatív nyelvtan által inspirált keretben pedig (pl. Komlósy 2015; vö. még: Müller 2016; Williams 2015) a vonzatokat (komplementumokat) és a szabad határozókat (adjunktumokat) különböztetik meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelen tanulmányban az igék bővítményeinek típusaival foglalkozva, figyelmünket elsősorban a vonzatok egyik fajtája, nevezetesen az argumentumok, és a szabad határozók közötti distinkcióra fordítjuk. Miután a 2. pontban áttekintjük a vonzatok lehetséges típusait, a 3. pontban rátérünk az argumentumok és a szabad határozók szétválasztását megalapozó kritériumokra. Bemutatjuk azt az elképzelést, amely szerint a szintaktikai terminusokkal való operálás nehézségei kiküszöbölhetők, ha az igék megfelelő lexikai-szemantikai reprezentációjából megállapítható szemantikai argumentumok és az általuk játszott szemantikai szerepek fogalmára támaszkodunk. Már itt hangsúlyozni kell, hogy a lexikai-szemantikai reprezentációval csak az említett vonatkozásokban foglalkozunk, és így nem célunk az argumentumszerkezeti kérdéseken túl más, például eseményszerkezeti, ill. aspektualitási jelenségek tárgyalása. Ezután a 4. pontban szembenézünk azzal a kihívással, amely egy szintaktikai alternatíva részéről érheti a lexikonból a szintaxisba kivetülő argumentumok koncepcióját. Kitartva az általam javasolt elképzelés elfogadhatósága mellett, az 5. pontban felvázoljuk, hogy milyen következményekkel jár, ha a magyar igék vonzatszerkezetek szerinti csoportosítását lexikai-szemantikai reprezentációjuk komponenseire, elsősorban a szemantikai argumentumok számára és típusára alapozzuk. A tanulmányt a 6. pontban található összegzés zárja.
 
1 A jelen tanulmányban csak a fő- (másképpen: lexikai) igékre leszünk tekintettel, a nem lexikai igéket (a kopulákat, a segéd- és könnyű igéket) nem vonjuk be a vizsgálat körébe.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave