1. Bevezetés
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Hegedűs Veronika (szerk.) (2021): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634547549 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p1 (2026. 05. 20.)
Chicago
Hegedűs Veronika, szerk. 2021. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549 (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p1)
APA
Hegedűs V. (szerk.) (2021). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549. (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p1)
A grammatikaelméletek általános feltételezése, hogy az ige1 domináns szereppel rendelkezik a mondatok szintaktikai felépítésében. Az igét kísérő összetevők, amelyeket – a magyar nyelvtani hagyománynál tágabban értve – bővítményeknek nevezhetünk (vö. az angol satellite, dependent terminusokkal), kétfélék lehetnek. Egy részük azért fordul elő a mondatban, mert az igék maguk megkövetelik (vagy engedélyezik) őket. Másik részük viszont szabadon épülhet be a mondatba, vagyis nincs szükségszerű viszonyban az igékkel.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Hegedűs Veronika (szerk.) (2021): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634547549 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p2 (2026. 05. 20.)
Chicago
Hegedűs Veronika, szerk. 2021. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549 (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p2)
APA
Hegedűs V. (szerk.) (2021). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549. (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p2)
A különféle grammatikaelméletek különbözőképpen nevezik meg a bővítmények két eltérő csoportját. A függőségi grammatikákban, amelyek végül is Tesnière szintaktikai koncepciójában gyökereznek (amelyet a magyar nyelvészekkel Károly Sándor ismertetett meg 1963-as munkájában), egy ige valenciahelyeit az aktánsok töltik ki. Ezeken kívül még a szabadon megjelenő szirkonstansokat találhatjuk a mondatban (vö. pl.: Ágel et al. 2008). A generatív nyelvtan által inspirált keretben pedig (pl. Komlósy 2015; vö. még: Müller 2016; Williams 2015) a vonzatokat (komplementumokat) és a szabad határozókat (adjunktumokat) különböztetik meg.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Hegedűs Veronika (szerk.) (2021): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634547549 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p3 (2026. 05. 20.)
Chicago
Hegedűs Veronika, szerk. 2021. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549 (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p3)
APA
Hegedűs V. (szerk.) (2021). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549. (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__43/#m901anyt33_41_p3)
A jelen tanulmányban az igék bővítményeinek típusaival foglalkozva, figyelmünket elsősorban a vonzatok egyik fajtája, nevezetesen az argumentumok, és a szabad határozók közötti distinkcióra fordítjuk. Miután a 2. pontban áttekintjük a vonzatok lehetséges típusait, a 3. pontban rátérünk az argumentumok és a szabad határozók szétválasztását megalapozó kritériumokra. Bemutatjuk azt az elképzelést, amely szerint a szintaktikai terminusokkal való operálás nehézségei kiküszöbölhetők, ha az igék megfelelő lexikai-szemantikai reprezentációjából megállapítható szemantikai argumentumok és az általuk játszott szemantikai szerepek fogalmára támaszkodunk. Már itt hangsúlyozni kell, hogy a lexikai-szemantikai reprezentációval csak az említett vonatkozásokban foglalkozunk, és így nem célunk az argumentumszerkezeti kérdéseken túl más, például eseményszerkezeti, ill. aspektualitási jelenségek tárgyalása. Ezután a 4. pontban szembenézünk azzal a kihívással, amely egy szintaktikai alternatíva részéről érheti a lexikonból a szintaxisba kivetülő argumentumok koncepcióját. Kitartva az általam javasolt elképzelés elfogadhatósága mellett, az 5. pontban felvázoljuk, hogy milyen következményekkel jár, ha a magyar igék vonzatszerkezetek szerinti csoportosítását lexikai-szemantikai reprezentációjuk komponenseire, elsősorban a szemantikai argumentumok számára és típusára alapozzuk. A tanulmányt a 6. pontban található összegzés zárja.
1 A jelen tanulmányban csak a fő- (másképpen: lexikai) igékre leszünk tekintettel, a nem lexikai igéket (a kopulákat, a segéd- és könnyű igéket) nem vonjuk be a vizsgálat körébe.