Hegedűs Veronika (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tanulmányok az Átfogó magyar nyelvtan kutatásainak köréből


A magyar igék osztályai a lexikai-szemantikai reprezentáció összetevői és azok morfoszintaktikai megvalósítása alapján

Ebben a pontban felvázolom a magyar igék egy olyan osztályozását, amely azon alapul, hogy a lexikai-szemantikai reprezentáció összetevői milyen morfoszintaktikai vonzatok formájában fejeződnek ki. A lexikai-szemantikai ábrázolás összetevői közül elsősorban a szemantikai argumentumokat, azok számát és típusát vesszük figyelembe, mert a 3. pont szerint az igei jelentések a lexikai-szemantikai reprezentációknak megfelelően n-argumentumú predikátumok (nem számolva a fentebb említett, de jelen szempontból nem releváns, az esemény egészére vonatkozó e változóval). A morfoszintaktikai realizáció vizsgálata pedig a vonzatok 2. pontbeli fajtáira, nevezetesen a szintaktikai argumentumra (beleértve az alanyt), a predikatív, határozói, tagmondat kategóriájú vonzatra, valamint ezeknek egy vonzatszerkezetben való együttes előfordulási lehetőségeire terjed ki. Az argumentumszerkezet morfoszintaktikai megvalósításának természetesen adódhatnak sajátságos esetei, amelyek közül érdemes itt külön szólni az igemódosító megjelenéséről a magyar mondat (ragozott) igét közvetlenül megelőző szintaktikai pozíciójában. Az igemódosítóval kapcsolatban megállapítható, hogy

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 754 9

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a mondattan területéről gyűjt egybe tanulmányokat, amelyek az Átfogó magyar nyelvtan című projekthez kapcsolódó elméleti kutatások eredményeiről számolnak be. A projekt célja az volt, hogy egy angol nyelvű, elméleti nyelvészeti szempontokat figyelembe vevő, de elméletsemleges leírás szülessen a magyar nyelv mondattanáról. A leíró nyelvtanok céljain túlmutatóan, jelen kötetünkben a szerzők az általuk vizsgált jelenségekről elemzést nyújtanak, kutatásaikat beillesztik a nyelvelmélet legújabb hazai és nemzetközi eredményei közé, illetve kísérletes adatgyűjtést is alkalmaznak.

Az elméleti szintaktikai kutatásokban már évtizedek óta izgalmas kérdéseket vet fel az igéből képzett nominalizációk szerkezetének és értelmezési lehetőségeinek vizsgálata. Kötetünkben több szempontból is megjelenik ez a témakör: egyrészt az egyszerű főnevet tartalmazó, valamint a főnévi igeneves és -ás/-és nominalizációs szerkezetek felépítésének különböző megszorításaira kínálnak elemzést; másrészt az egyszerű és igéből képzett főnévi szerkezeteken belüli hatóköri értelmezési lehetőségeket vizsgálják; harmadrészt pedig a társas interakciót jelentő nominalizációkban megjelenő argumentumok értelmezési lehetőségeit vizsgálják kísérletes módszerrel. Az argumentumok témájában egy vizsgálat az igék mellett megjelenő kötelező és fakultatív vonzatok lexikai meghatározottsága mellett érvel, és a magyar igéket csoportosítja vonzatkeretük szerint. Két tanulmány foglalkozik olyan szerkezetekkel, amelyeknek az egyik összetevője szabadon csatolódik egy alaptaghoz: az egyik esetben a főnévi csoporton belüli, úgynevezett szoros értelmezők, a másikban pedig közbevetett mellérendelő kérdések új szintaktikai elemzését olvashatjuk. Az összetett mondatok közül a főnévi igeneves szerkezetek állnak két cikk középpontjában. Elemzést kapunk a tárgyi egyeztetés szerkezeti tulajdonságairól a főnévi igeneves szerkezetekben, míg egy másik tanulmány egy új jelenség, nevezetesen a hogy kötőszó melletti főnévi igeneves tagmondat megítélését vizsgálja egy kísérlet segítségével.

A tanulmányok betekintést adnak abba, hogy napjainkban milyen témák állítják kihívások elé a magyar nyelv mondattanával foglalkozó kutatókat, és egyúttal azt is felvillantják, hogy milyen kérdésekben milyen kísérletes módszerek alkalmazása segíti akár a leíró, akár az elemző igényű nyelvtanírást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave