A hagy megjelenhet tárgyi utalószavas, hogy kötőszavas mellékmondattal (34a), ahol az utalószóként szereplő proleptikus névmás nem kötelezően megjelenő elem.

 

 

Az utalószó helyére, mint ahogy a hogy kötőszavas mondatok esetében máshol is megfigyelhetjük, kimozgathatjuk a mellékmondat alanyát, ami a főmondatban tárgyesetben jelenik meg (34b); ekkor a mellékmondatban nem jelenhet meg másik alany.1 A hagy-os HKM-ekben tárgyon kívül datívuszi esetű főnévi kifejezés is megjelenhet, aminek a mellékmondat egyik összetevőjével, az alannyal vagy más kifejezéssel koreferensnek kell lennie (34ce). A különbség a tárgyesetű és a datívuszi esetű referáló főmondati elem között egyrészt az, hogy a datívuszi esetű mellett megjelenhet tárgyi utalószó, a tárgyesetű mellett pedig nem, másrészt az, hogy a datívuszi esetű referáló kifejezés mellett megjelenhet (34c) vagy kötelezően megjelenítendő (34e) a vele koreferens mellékmondati névmás, a tárgyesetű mellett pedig ezek nem jelenhetnek meg. Az ismertetett adatok alapján a hogy kötőszavas mellékmondatot vonzó hagy igének két argumentumszerkezeti variánsa van. Az egyiknek csak alanya és azt mutatónévmással utalt hogy kötőszavas mellékmondati vonzata van – ebben az esetben a mellékmondatból kimozgathatunk összetevőt az utalószó helyére, ami megkapja az utalószó esetét. A másik variánsnak ezeken kívül van még egy datívuszi esetű vonzata is, amelynek koreferensnek kell lennie a mellékmondat valamely referáló összetevőjével. Bár a datívuszos és a datívusz nélküli variáns jelentésében némileg eltér egymástól, a két variáns bármelyikét lehet használni mondatalkotásra.

 

Amennyiben a hagy főnévi igeneves vonzatának nincs tárgyi vonzata, mert intranzitív (35b) vagy csak más esetű vonzata van (35c), csak a tárgyesetű saját vonzat megengedett. Ebben az esetben a hagy tárgya a főnévi igenév alanyával koreferens. Datívuszi saját bővítmény csak akkor jelenhet meg a hagy mellett, ha a főnévi igenévnek tárgyi vonzata van (35a). A datívuszi esetű bővítmény megjelenése akkor preferált, ha egyébként a hagy tárgya és a főnévi igenév tárgya nem lenne elkülöníthető (35d): a datívuszi bővítmény megjelenése az egyértelműsítést szolgálja, egyfajta elkerülési stratégiaként.

 

Tóth (2000) javaslatának alátámasztására hozza a (37) példákat, mondván, hogy a (37a) mondat többértelmű, mivel jelentheti azt is, hogy Kati szándékos önmegütését nem hagytam, valamint azt is, hogy Kati véletlen balesetét nem hagytam bekövetkezni. Ezzel szemben a (37b) mondat egyértelmű, nem értelmezhető véletlen baleset megakadályozásaként (Tóth 2000: 253):

 

 

Tóth leírása/elemzése azonban nem magyarázza meg, hogy a datívuszi kifejezés miért csak tárgyas főnévi igenévi vonzat esetén jelenhet meg.