Hegedűs Veronika (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII. • Tanulmányok az Átfogó magyar nyelvtan kutatásainak köréből
›
Argumentumok a szintaxisban és a lexikonban • Arguments in syntax and in the lexicon
›
3. Szemantikailag motivált szintaktikai argumentumok
›
3.1. Az argumentumok és a szabad határozók megkülönböztetése szintaktikai kritériumok alapján

3.1. Az argumentumok és a szabad határozók megkülönböztetése szintaktikai kritériumok alapján

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a szakirodalom a vonzatok és a szabad határozók megkülönböztetését főként a vonzatok egyik típusának, nevezetesen az argumentumoknak a vonatkozásában tárgyalja, elsődlegesen nekünk is az „argumentumság” kritériumaira, ill. az argumentumoknak az adjunktumoktól való elhatárolására kell fordítani a figyelmünket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Legelőször fontos hangsúlyozni, hogy az argumentum–adjunktum distinkció központi, de lényegében megoldatlan kérdés a szakirodalomban (Farkas–Alberti 2018b, 739). Needham és Toivonen (2011, 422) szintén azt hangoztatja, hogy nincsenek univerzálisan elfogadott definíciók. A javasolt szintaktikai tesztek egyáltalán nem problémamentesek, alkalmazásuk megfelelő óvatosságot kíván. Lehetnek kivételek és „kevert” eredményekre szintén számítanunk kell, tehát a diagnosztikus eljárások nem ugyanott jelölik ki a határvonalat az argumentumok és az adjunktumok között (vö. Needham–Toivonen 2011; Schütze–Gibson 1999). Schütze és Gibson (1999, 428) felhívja a figyelmet arra, hogy a tesztek eredményei szóródnak a teljesen grammatikus és az egyértelműen agrammatikus ítéletek között. Kálmán (2006, 234–236) hasonló véleményt fogalmaz meg: az elfogadhatóságnak különböző fokozatai vannak, és ráadásul egyáltalán nem könnyű megítélni őket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vegyünk most alaposabban szemügyre a felmerült szintaktikai próbák közül egyet, nevezetesen az opcionalitási tesztet, amely szerint a szintaktikailag nem kötelező bővítmények adjunktumok, míg a szintaktikailag kötelező bővítmények argumentumok. Azonban ez a megfelelés – mint ismeretes – csak tipikus esetben áll fenn. Más esetekben a szintaktikai argumentumok fakultatív módon fordulnak elő a mondatban és ez természetesen zavaróan hat az argumentumok és az adjunktumok megkülönböztetésére. Ezért kiemelten fontos kérdés, hogy lehetséges-e olyan teszt, amely a szintaktikailag opcionális argumentumokat detektálná. Komlósy (2015, 289) alábbi vonzatpróbája pontosan ilyen célzatú:1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(11)
„Amennyiben egy X szó és egy bővítmény viszonyát vizsgálva találunk olyan Y szót, amely
(a) rendszeresen helyettesítheti az X+bővítmény egységet;
(b) a bővítményt nem tartalmazó mondatokban rendszeresen helyettesítheti X-et, de
(c) a bővítményt is tartalmazó mondatokban nem válthatja fel X-et, úgy a kérdéses bővítményt X szó (típust nem változtató fakultatív) vonzatának kell minősítenünk.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (11)-beli vonzatpróba működésének illusztrálásához tekintsük először (12)-t és (13)-at.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)
a.
Mindannyian bíbelődtünk.
b.
Mindannyian bíbelődtünk a biztosítékkal.
(13)
a.
Mindannyian órákon keresztül bíbelődtünk.
b.
Mindannyian órákon keresztül bíbelődtünk a biztosítékkal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel ugyanaz a határozó, az órákon keresztül, mind (13a)-ban, mind (13b)-ben megjelenhet, a bíbelődik ige denotálhatja ugyanazt az eseménytípust függetlenül attól, hogy bővítménnyel áll-e vagy sem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy olyan igével, mint például a viháncol, nemcsak a (12a)-beli ige, hanem a (12b)-beli igéből és bővítményből álló kifejezés is helyettesíthető. Mindkét helyettesítés a (14a)-t eredményezi. Mindazonáltal a viháncol ige nem fordulhat elő az ige helyén, amikor a bővítmény megmarad a mondatban, l. (14b).2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
a.
Mindannyian viháncoltunk.
b.
*Mindannyian viháncoltunk a biztosítékkal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor a bíbelődik és egy adjunktum együttes előfordulása esetén (l. (13a)) az igének a viháncol-lal való helyettesítése (bármelyik jelentésben) nem eredményez elfogadhatatlan mondatot:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(15)
Mindannyian órákon keresztül viháncoltunk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ám a (típust nem változtató) fakultatív vonzatokra, beleértve az argumentumokat, vonatkozó, (11)-ben megfogalmazott próbával szemben több kifogás emelhető. Fábricz (2000, 270) szerint azért nem adekvát Komlósy eljárása, mert ha olyan szót, amely egyvonzatos, például a viháncol-t (’ugrál’ jelentésben), akarunk behelyettesíteni egy kétvonzatos szó helyett, akkor teljesen természetes, hogy az nem fér össze az obliquusi bővítménnyel (l. a fenti (14b)-t). Fábricz (2000, 270) kifejezésével élve: „vonzatszerkezetében eltérő szónak a régens helyére való illesztése csakis nyelvi anomáliát idézhet elő”. Az érvelés szempontjából azt kell világosan látnunk, hogy a teszt során Komlósy és Kálmán által egyargumentumos (vagy legalábbis egy kötelező argumentumos) igeként használt viháncol (’ugrál’ jelentésben) behelyettesítése az obliquusi bővítménnyel álló bíbelődik helyére, logikailag eleve kudarcra van ítélve. Tehát akár vonzata, akár nem a bíbelődik-nek a biztosítékkal, a helyettesítéssel nyert kifejezés nem lehet jól formált. A teljesség kedvéért azonban hozzátehetjük, hogy egyetlen esetben az mégsem elképzelhetetlen, mégpedig akkor, ha a viháncol értelmes kifejezést alkotna a biztosítékkal mint adjunktummal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sőt mi több, az előzőekből kifolyólag észre kell azt is vennünk, hogy ha a kérdéses vonzat helyet jelölő, más szóval: lokatív frázis, akkor a vonzatpróba semmiképpen sem nyújthatja a kívánt eredményt, mert nagyon sok ige állhat lokatív jelentésű adjunktummal. Illusztrációképpen vegyük az él igét, amely – a szinonim lakik alapján (Fábricz 2000, 270; Komlósy 2015, 328) – feltehetőleg helyet kifejező argumentummal együtt fordul elő. Ez az argumentum azonban nem jelenik meg kötelezően a mondatban. Vö.:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(16)
Péter Budapesten él/lakik.
(17)
Péter egyedül él/lakik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Próbáljuk meg alkalmazni a Komlósy által a típust nem változtató fakultatív vonzatokra ajánlott tesztet. Egy másik igével, mint például a tanul-lal, helyettesíthetjük nemcsak a (17)-beli, lokatív frázis nélküli él/lakik igéket, hanem a (16)-beli igéket is a feltételezett argumentumukkal együtt. Ezek után a következő mondatokat kapjuk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(18)
Péter egyedül tanul.
(19)
Péter tanul.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal, ami döntő Komlósy vonzatpróbája számára, az a (20) megítélése, ahol a tanul a Budapesten lokatív kifejezéssel együtt jelenik meg, amelyről ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ugyanolyan specifikus viszonyban lenne a régensével, mint a (16)-ban.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)
Péter Budapesten tanul.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Következésképpen a Komlósy által javasolt teszt nem ismeri fel az él/lakik igék opcionális argumentumát mint olyat. Hovatovább, a teszt szerint a tanul lokatív adjunktuma (20)-ban ugyanúgy viselkedik, mint az az él/lakik lokatív argumentuma. A helyzetet megmenthetnénk azzal, ha a vizsgált esetet nem egyszerűnek minősítenénk arra gondolva, hogy Komlósy (2015, 286–289) csak az egyszerűbb esetekben vélte alkalmazhatónak az adott próbát. Egyrészt, mivel a helyet jelölő kifejezések elég gyakoriak, ez nem igazán fajsúlyos kifogás. Másrészt, mivel, amint az általánosan elismert, az ilyen kifejezések – az ige által denotált eseményhez fűződő thematikus viszonytól függően – lehetnek akár adjunktumok, akár argumentumok, a kérdés tényleg nem egyszerű, és elkerülhetetlenül a szemantikai megoldás irányába mutat.
 
1 Bár egy vonzatpróba tágabb hatókörű az argumentumoknál, az utóbbiak mint a vonzatok egy speciális típusa mindenképpen a hatálya alá tartoznak.
2 Az, hogy a bíbelődik igét helyettesítsük a viháncol-lal, Kálmán László (2006, 233) ötlete, mert a Komlósy-féle eredeti példát ő másképp ítéli meg. Komlósy (2015, 289) a csodálkozik igét cseréli fel a viháncol-lal és az eredmény nem elfogadható számára:   (i) Mindannyian csodálkoztunk az eredményen. (ii) *Mindannyian viháncoltunk az eredményen.   Vegyük azonban észre, hogy a viháncol-nak két jelentése lehet, nevezetesen: ’nevetgél’ és ’ugrál’ (vö. Bárczi–Országh 1959–1962). Ha az ige az előbbi jelentésében szerepel, akkor a (ii) példa számomra nem lesz elfogadhatatlan. Talán ugyanez a helyzet Kálmán számára is, aki (2006, 237) mind a csodálkozik-ot, mind a viháncol-t „lelkiállapotot jelentő” igének tekinti. Másként megfogalmazva: a csodálkozik helyébe a ’nevetgél’ jelentésű viháncol-t téve, egyáltalán nem tűnik elfogadhatatlannak a (ii).
3 A tanul igét itt tkp. mint alkalmi cselekvést megnevező igét kell érteni, pl. ’tanul a vizsgára’. Ettől megkülönböztetendő a ’tanulónak/egyetemistának lenni egy oktatási intézményben’ jelentés, amely együtt járhat egy lokatív jelentésű argumentummal, ahogy ezt az adott jelentés parafrázisa sugallja is. – Tanulmányom egyik lektora úgy véli, hogy ha „adott jelentésben kell egy vonzat még a tanul mellé is”, akkor ez összességében „gyengíti a szintaktikai teszt elleni érveket”. Én pontosan fordítva látom: a specifikus viszony az ige és a lokatív kifejezés között éppen az ige adott jelentése miatt jöhet létre (vö. 3.2).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave