A modern értelemben vett világgazdaság hosszú történelmi fejlődési folyamat eredménye. Egyes elméletek a XV–XVI. századra teszik a világgazdaság megjelenését, mások későbbi időpontot, a XVIII–XIX. századot jelölik meg. Felfogásunk szerint a modern értelemben vett világgazdaság lényegileg a klasszikus kapitalizmus nemzetgazdaságának kialakulásával és fejlődésével időben és térben együtt, azzal szoros kölcsönhatásban a tőkés nemzetközi munkamegosztás alapján alakult ki. Tehát a világgazdaság tőkés világgazdaságként jött létre, ennek megfelelően fejlődött és működik napjainkban is. A nemzetgazdaságokat szerves egésszé, világgazdasággá integráló tőkés típusú világgazdasági kapcsolatokban a termelőerők, újratermelési folyamatok nagymértékű, országhatárokon átnyúló nemzetköziesedése nyilvánul meg. A világméretű munkamegosztás alapja a nemzetgazdaságok és azok tág értelemben vett gazdálkodási egységeinek specializációja és kooperációja. Az egyes szereplők a nemzetközi munkamegosztásból hatékony gazdasági előnyöket és addicionális erőforrásokat kívánnak szerezni. A nyerhető előnyök azonban nem automatikusan biztosítottak számukra, és egyenlőtlenül oszlanak meg a résztvevők között, mert a nemzetközi munkamegosztás kölcsönös függőséget eredményez ugyan, de a függés mértéke nagyon különböző. Korunk világgazdasága a sokrétű tartós, rendszeres és intenzív nemzetközi munkamegosztás és az egységessé váló világpiac által interdependens szálakkal összekapcsolt, következésképp egymásra erős hatást gyakorló nemzetgazdaságok világméretű szerves rendszere.