Az Ír-sziget tájai nagyban rokoníthatók a tőle keletre fekvő Angol-szigetével, hiszen korábban összetartoztak, a kettejük között húzódó Ír-tenger fiatal, csak a pleisztocén korszak végén alakult ki. A sziget központi részét a vizekben gazdag Ír-alföld foglalja el. Az alföldet délnyugaton a Kerry-hegység variszkuszi vonulatai szegélyezik, itt található az ország legmagasabb pontja, a Carrauntuohil csúcs (1041 m). Északon a Donegal- és Mourne-hegység 700–850 m magas kaledón hegyvidéke a Skót-felfölddel rokon. A sziget nyugati partvidékét mély öblök, félszigetek és szigetek csipkézik, keleti partja viszont tagolatlan, egyenes futású. Leghosszabb folyója a tavakat felfűző Shannon, amely kettészeli a szigetet. A sziget 15%-át lápok foglalják el, az ebből kitermelhető tőzeg Írország legfontosabb energiahordozója. Az ország markáns óceáni éghajlattal rendelkezik. A legmelegebb és leghidegebb hónap átlaghőmérséklete közötti különbség alig 8–10 °C, a csapadék mennyisége bőséges (800–1200 mm) és az év során viszonylag egyenletes eloszlású. Az esős napok száma évente 275. Korábbi erdőségeit csaknem teljesen kiirtották. Növényzetét a bőséges csapadék jóvoltából egész éven át zöldellő rétek és legelők jelentik. Innen ered elnevezése is: ’smaragdzöld sziget’.