Franciaország változatos domborzati viszonyokkal rendelkezik, az ország északi és nyugati részeit síkságok, illetve medencék, déli és keleti felét inkább dombságok és hegyvidékek uralják. Északnyugaton, Bretagne és Normandia területén a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos és átalakult kőzetek az évmilliók során lepusztultak, hullámos tönkfelszín jött létre rajtuk. Az ország nyugati részén a tenger felé nyitott medencék közül északon található a Szajnát övező Párizsimedence, délebbre a Loire, majd a Garonne tágas, lapos medencéje (Aquitániaimedence), melyek kitűnő feltételeket kínálnak a mezőgazdaság számára. Az ország központi részét foglalja el a Francia-középhegység (Massif Central), amely a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A régi röghegységet a fiatal kéregmozgások helyenként 1500–1800 m magasra emelték. Kelet felé haladva hasonló eredetű, de jóval alacsonyabb röghegység a Rajna-árkot szegélyező Vogézek és Ardennek található. Délkeleten és délen az Alpok és Pireneusok fiatal lánchegységei magasodnak. Itt emelkedik az Alpok és egyben Európa legmagasabb csúcsa, a Mont Blanc (4807) is, a francia-olasz határon. A Francia-középhegység és az Alpok vonulatai közé ékelődik be a délfelé tölcsérszerűen kitáguló Rh⁄ne-völgye, kellemes klímájával, szelíd dombjaival. Az éghajlat az ország jelentős részén az Atlanti-óceán hatása alatt áll, ám az óceáni jelleg (a csapadék mennyisége) kelet felé fokozatosan csökken. A Rh⁄ne-völgyét és a Földközi-tenger partvidékét mediterrán éghajlat uralja, míg az Alpok és Pireneusok vonulatain a hegyvidéki hatás érvényesül.