Norvégia a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik, fjordokkal és szigetek (sér) ezreivel tagolt partvonala több mint 25 ezer km hosszú. Fekvése és hosszú, kikötésre alkalmas tengerpartja jó lehetőségeket kínál a hajózás számára. Az ország jelentős részét a földtörténeti ókorban felgyűrődött Skandináv-hegység gránit- és gneiszvonulatai, gleccserekkel koronázott fennsíkjai (fjell) foglalják el. A Skandináv-hegység a tengerparttól meredeken emelkedik 1700-1800 m magasságba, nyugati oldalát jégkorszaki gleccserek által kivájt, mély tengeröblök (fjordok) tagolják. Leghosszabb közülük a Sognefjord (204 km), emellett ismert a Geirangerfjord és a Ncerøfjord, mindkettő a természeti világörökség része. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja Glittertind (2470), amely egy méterrel magasodik a Jotunheimen nemzeti parkban található Galdhøpiggen (2469 m) fölé. Az ország éghajlata a Golf-áramlatnak köszönhetően sokkal enyhébb, mint északi fekvéséből következne. Itt a legnagyobb Földünkön a pozitív hőmérsékleti anomália. A partvidék markáns óceáni éghajlattal, enyhe téllel, hűvös nyárral és egész évben bőséges csapadékkal rendelkezik. Az ország keleti felén kevesebb a csapadék és hidegebbek a telek. Az ország északi része már a tundraövezetbe nyúlik. Az Északi-sarkkörön túli területeken a nyári nap sokáig le sem nyugszik, innen ered az „éjféli nap országa” elnevezés. Az egyenletes eloszlású, jelentős mennyiségű csapadék (1500–2000 mm) sok rövid, de bővizű folyót táplál. Leghosszabb folyója a Glomma (577 km). Természetes vízesései jó lehetőséget kínálnak a vízenergia kiaknázására. A tagolt domborzat és a magashegységi klíma miatt Norvégiában az erdősült területek aránya (31%) elmarad a svéd és finn értékektől.