A tudomány jelenlegi állása szerint az első Homo sapiens a mai Laosz területén kb. 50 000 évvel ezelőtt jelent meg. A lao törzsek időszámításunk első századaiban érkeztek. Az ekkor itt élt népcsoportok, a kha, mao és jao törzsek khmer uralom alatt álltak. Az első jelentősebb lao királyság a XIV. század közepén jött létre. Ebben az időszakban a Khmer Birodalom hanyatlásnak indult, elhagyva a térséget, ugyanakkor a mongol Yuan-dinasztia sem kívánt tovább terjeszkedni dél felé. Ez egyfajta politikai vákuumot indukált, lehetőséget teremtve Fa Ngumnak – egy fiatal lao hercegnek, aki Angkorban nevelkedett –, hogy létrehozza 1353-ban Lan Xangot („a millió elefánt” királyságát). Utódai, különösen Photisarath a buddhizmust az ország uralkodó vallásává tették. A belső viszályok által gyengített országot Sziám és Vietnam támadásai veszélyeztették. Szuligna Vongsza királynak 1637 és 1694 között ismét sikerült egységbe kovácsolnia birodalmát. 1707-ben három részre osztották a királyságot: Luang Prabang, Vientiane és Champasak királyságokra. Ezek a területek 1778-ban vazallusi függésbe kerültek Sziámmal. A XIX. század elején Sziám először a fellázadt Vientianét, majd a század végén Luang Prabangot is elfoglalta, míg Champasak Királyságát a vietnamiak kebelezték be. 1893-ban Laosz francia védnökséget kapott. A franciák Laosz elfoglalását elsősorban a kínai piacra való behatolás eszközének tekintették. A Mekongot szerették volna hajózhatóvá tenni és azon keresztül elérni DélKínát. Ez a terv azonban kudarcba fulladt. A XX. század elején már elsősorban európai kérdések kezdték a gyarmatosítót foglalkoztatni, érdeklődését Laosszal szemben elveszítette, a tartomány hosszú Csipkerózsika-álomba merült, a francia Indokína hátsó udvarává lett.