Az északi Jeges-tenger nélkül is közel 96 millió km2. A Jeges-tengerrel együtt mintegy 140 millió km2 kiterjedésű, Európa, Afrika és Amerika között dél–észak irányban hosszan elnyúló Atlanti-óceánban az Antarktisztól a Jeges-tengerig húzódik az Atlanti-árok, melyet a hatalmas „S” betűt képező, 2-3 ezer méteres mélységben található Atlanti-hátság oszt meg nyugati és keleti medencére. A hátság néhány apróbb vulkáni kúpon ülő szigeten (Ascension, Tristan de Cunha, Bouvet, Szent Ilona) és a hazánknál nagyobb területű Izlandon a tengerből kiemelkedik. Az Atlanti-hátság több, egymástól jól elkülönülő részből áll. Közülük minden tekintetben (tagoltság, sótartalom, hőmérséklet) kiemelkedő fontosságú az óceán északi részén az Izlandot a Feröer-szigeteken át Skóciával összekötő, viszonylag sekély (min. 600 m) víz által borított Izlandi-hátság. Az Atlanti-hátság középvonalában levő keskeny hasadékárokból folyamatosan bazaltos olvadék tör a felszínre. A hátságrendszer mentén gyakoriak a sekély fészkű (max. 70 km) földrengések, és itt a legnagyobb a hőáram a Földön. A hosszan elnyúló küszöböt az Egyenlítő közelében keresztirányban a fenékáramlások szempontjából is fontos Romanche-árok (ami valójában transzform vetők együttese) osztja déli és északi részre. Az óceán legnagyobb mélysége ezekben, a Puerto Rico-árokban (9319 m) és a DélSandwich-árokban (8224 m) alakult ki. Az Atlanti-óceánt övező kontinensek szomszédságában nagy kiterjedésű kontinentális talapzat alakult ki, melynek az eurázsiai részén található több világgazdasági jelentőségű perem- és beltenger (a Csatornától az Északi-tengeren és a dán-svéd szorosokon át a Keleti/Balti-tengerig, illetve a Barents-tengeren át a Csukcs-tengerig.