A dajkanyelv egyik fő jellemzője az erős pozitív érzelmek közvetítése. A tanulmányok többsége vagy spontán anya-gyerek kommunikációból vett mintákon alapul, vagy laborban felvett, elképzelt szituációkhoz illeszkedő célmondatokkal dolgozik. Ilyen például Trainor et al. (2000) kísérlete, akik a Hey, honey, come over here ’Ó, drágám, gyere ide’ mondatot vették fel édesanyákkal négy-négy érzelmet kiváltó kontextusban, felnőttekre és babákra szabva. A négy érzelem szeretet, vigasztalás, meglepetés és félelem volt. A percepciós kísérlet résztvevőinek meg kellett állapítaniuk, hogy a mondat melyik érzelmet tartalmazta, és hogy gyermekhez vagy felnőtthöz intézett beszéd volt-e. A két regisztert 78%-os találati aránnyal azonosították a címkézők. A szeretet és a vigasztalás kontextusból származó mondatokat gyakran összetévesztették egymással. Miután ezt a két érzelmet összevonták egy kategóriába, a dajkanyelvben gyakrabban azonosították (88%) helyesen, mint a kísérletvezetőhöz intézett mondatokban (72%). A szeretetet vagy vigasztalást kifejező mondatok dajkanyelvben magasabb f0-lal valósultak meg, mint a felnőtthöz intézett beszédben, tehát regiszterenként az azonos érzelmi töltet ellenére is különböztek.

 

 

A tanulmány 2. részében bemutatjuk a jelen elemzés alapjául szolgáló korpuszt és az érzelempercepció kvantifikálására kialakított címkerendszert. A Circumplex-modell alkalmazására nem létezik általánosan elfogadott pontozási séma, ezért először összevetjük egymással a lehetséges pontszámításokat és az alkalmazható statisztikai módszereket, és indokoljuk az elemzésben használt modell kiválasztását.